A megemlékezők át a városon, a Hősök terétől indulva, végig szirénázva, dudálva, egészen az öt évvel ezelőtti tragédia helyszínéig, a Műegyetem előtti rakpartig vonultak. A menetet az Üllői Önkéntes Tűzoltó Egyesület harminckét éves járműve vezette fel, a kürtöt és az elektromos szirénát az egyik szervező 5 éves kisfia, Barnabás irányította, aki ugyan nem értette, mire a felvonulás, csak apját kérdezte folyton, hogy mikor dudálhat. Mögöttük három, négy tűzoltóautó és több tucat motoros.

Márványtáblák

A felvonulók elsőként a zuglói rendőrállomáson álltak meg, szalagot és virágot helyeztek arra a kopjafára, amelyet a tavaly elgázolt rendőr tiszteletére állítottak. Az önkéntes tűzoltókból, mentősökből és motorosokból álló 100-150 fős menet ezután ahhoz a két tűzoltóállomáshoz vonult, ahol a három elhunyt szolgált.

Az első kerületi Kosciuszko Tádé utcai tűzőrségen teljesített szolgálatot a 24 éves Horváth Ákos tűzoltó őrmester, posztumusz tűzoltó hadnagy és a 31 éves Pintér Gábor tűzoltó hadnagy, posztumusz tűzoltó főhadnagy. A tűzoltóság belső falán egy fehér márványtábla emlékeztet a két tűzoltóra. Mint ahogyan a szintén 24 évet élt Reppman Károly tűzoltó törzsőrmesterre, posztumusz hadnagyra, aki a Tas Vezér utcai tűzőrségnél szolgált. Neki a tűzoltóság utcafrontra néző részén állítottak egy fekete márvány emléktáblát.

Furcsa érzés

A megemlékezők között ott volt Kis László a műegyetemi tűz oltásvezetője is, aki öt év után is élénken emlékszik, hogyan történt a katasztrófa. Szerinte a tűzoltók halálában az is közrejátszott, hogy jóval több tömlő volt lent az alagsorban, a tűzoltás helyszínén, mint amennyinek kellett volna lennie.

„A tűzoltók a tömlők segítségével tudnak tájékozódni, azonban a műegyetemnél a tömlők összetekeredtek, hurok keletkezett, így a tűzoltókat ahelyett, hogy kivezette volna, csapdába ejtette” – mondja.

A ma már nem tűzoltóként dolgozó Kis László az életben maradását csak azzal tudta megmagyarázni, hogy úrrá tudott lenni a pánikon. Az alagsorból ki tudott jutni, és csak a lépcsőházban esett össze, majd őt is kórházba szállították, de túlélte a tragédiát.

Mint meséli, ma már könnyebben tud visszagondolni az esetre, ritkábban is álmodik a tragédiáról. Arra a kérdésre, hogy milyen érzés, hogy most újra itt kell lenni, csak annyit mondott, furcsa. „A legnehezebb akkor volt, amikor a felvonulás első állomásánál megláttam az elhunyt tűzoltók képét” – tette hozzá.

Emlékül

A Műegyetem Központi épületének főbejáratánál egy-egy szál krizantémot, fehér szegfűt helyeztek el a megemlékezők a hősi halottak képei előtt. Ma az egyetem aulája melletti egyik oszlop „Emlékül” feliratú táblája őrzi a három tűzoltó nevét. A megemlékezésen ott volt Dobson Tibor, Országos Katasztrófavédelmi Főigazgatóság hivatalvezetője, Árok Kornél, a hivatásos tűzoltók szakszervezetének elnöke és Kónya Péter, a fegyveres és rendvédelmi dolgozók szövetségének elnöke is.

Hogy a menetben miért csak vidéki és önkéntes tűzoltókat lehetett látni, több tűzoltó is azt válaszolta, a Fővárosi Tűzoltó-parancsnokság elhatárolódott a rendezvényüktől, mondván „nem akarják még jobban feltépni a sebeket”, és inkább megmaradnak a saját, hivatalos rendezvényüknél.

A tragédiáról eddig minden évben megemlékeztek, de ez az első ilyen nagyszabású tiszteletadás. „A kerek évforduló alkalmából megérdemelnek ennyit a hősi halottaink, hogy így emlékezzünk meg róluk. Méltóak voltak ahhoz a hivatáshoz, amit képviseltek” – mondta az Indexnek Hócza György, az eseményt szervező Tűzoltókért Alapítvány elnöke.

Nincs pénz

1870 óta, a hivatásos tűzoltóság megalakulásától számolt 140 év alatt mintegy másfélszáz tűzoltó vesztette életét szolgálat közben. A hősi halottaknak a tűzoltók már 2009 óta szeretnének egy központi emlékművet állítani a szolnoki Verseghy parkban. A 6 méter magas Flórián-szobrot a műegyetemi tragédia évfordulóján akarták leleplezni. Csak pénz nincs arra, hogy elkészüljön az emlékmű. A szobrász ingyen elvállalta a munkát, így csak az anyagköltséget, 25 millió forintot kellene kifizetni, de eddig még nem találtak olyan mecénást, aki támogatta volna a tervet.