Drága, de legalább pontatlan a magyar vasút, derül ki az Európai Bizottság átfogó jelentéséből, amit az európai vasúti közlekedésről írtak. A napokban publikált kétrészes tanulmányban szó esik az európai vasúthasználati szokásokról, a vonatok felszereltségéről, a hálózatok tulajdoni viszonyairól, az árakról, a dolgozók összetételéről.

A jelentés egyik fontos üzenete, hogy kezd kialakulni Kelet-Európában egy fenntarthatatlan folyamat: egyre többen autóznak vonat helyett, és ezért az állam számára is egyre kevésbé fontos a vasút. Csökken a járatok száma, ami miatt pedig aztán még kevesebben választják a vasutat.

Egész sokat vonatozunk

Mi egyelőre kevésbé vagyunk részesei ennek a folyamatnak, a magyarok európai összevetésben kimondottan nagy vonatozók. A megkérdezettek közel ötöde havonta többször is utazik, 8 százalékuk pedig legalább hetente egyszer vonatra száll. Mindössze az emberek harmada mondta, hogy soha nem utazik vonattal. A legnagyobb európai vasutas nemzet mégsem mi vagyunk, jóval többet utaznak például a luxemburgiak, ott a lakosság 16 százaléka legalább heti egyszer vonatozik.

Nagy-Britanniában a kilencvenes évek közepe óta 70 százalékkal, Belgiumban 26 százalékkal, Franciaországban 37 százalékkal többen utaznak vasúton, eközben Görögországban, Lengyelországban, Bulgáriában és Romániában több mint 60 százalékos, a három balti államban pedig 90 százalékos a visszaesés. Csehországon és Magyarországon alig zsugorodott az utastömeg.

Elővárosi vasúton már nem vagyunk ilyen aktívak, mindössze a megkérdezettek 4 százaléka használja heti szinten, miközben például az osztrákoknál a lakosság 15 százaléka jár vele hetente. Nálunk 75 százalék azt mondta, soha nem utazik elővárosi vasúton.

Milyen messze van a pályaudvar?

Pedig az ellátottságunk inkább csak közepesnek mondható, a magyarok öt százaléka több mint egy óra távolságra lakik a legközelebbi pályaudvartól, és mindössze negyede lakik 10-30 percnyi távolságra. Bezzeg Luxemburgban: a lakosság 43 százaléka fél órán belül kijut a megállóhoz, 89 százalékuknak nem kell fél óra, hogy kimenjenek a pályaudvarig.

Ebben az összehasonlításban egyébként főként a balti államok teljesítenek rosszul, de a románok sem lehetnek nagyon büszkék a sok, könnyen elérhető vasúti állomásra.

Leginkább az észtek elégedetlenek a pályaudvaraik minőségével is, 59 százalékuk gondolja úgy, hogy a szolgáltatások minősége nagyon alacsony a megállókban, miközben a briteknél ugyanez az arány mindössze 15 százalék. Magyarország ebből a szempontból inkább a mezőny hátsó részében van, nálunk az emberek 38 százaléka elégedetlen. Sokkal meglepőbb, hogy

Brutálisan megdrágult a vasút

2011-ről 2012-re Szlovákiában drágult a legnagyobbat a vonatozás, 35 százalékkal került többe, míg nálunk az uniós átlag alatt, mindössze néhány százalékot nőtt az ár. De nagyon más a helyzet, ha a 2005–2012-es időszakot nézzük. Miközben az infrastruktúra nem fejlődött látványosan, Magyarországon csaknem száz százalékot drágult a vasút. Ennél csak Lettországban volt nagyobb drágulás.

Az Európai Bizottság tanulmányában hosszasan elemzi az egyes országok vasúttársaságainak tulajdonosi összetételét és a piac szerkezetét. Megállapítják, hogy az árak általában alacsonyabbak ott, ahol az egyes társaságok között verseny folyik. Szerintük a Közép- és Kelet-Európa tagállamai közül a cseh piac a legnyitottabb, itt sok pozitív változást hozott a verseny erősödése.

Közép- és Kelet-Európa országaiban egyébként nincs különösebb jogi akadálya a piacnyitásnak, a valóságban azonban a kormányok minden eszközzel korlátozni próbálják a versenyt.  A jelentés megállapítja: úgy tűnik, a tagországokban szociális okokból fontosabbnak tartják a nemzeti vasúti társaságok megvédését, ezért a piacnyitásról szóló tárgyalások vontatottan haladnak. 

Hát persze hogy késik

Nem elég, hogy a magyar vonatozás kiugróan megdrágult, a magyar vonatok a legpontatlanabbak is, a románok, szlovákok, lengyelek kenterbe vernek minket, a litván, lett, osztrák járatokhoz pedig órát lehet igazítani.

Nem csak nálunk pénznyelő

A tagállamok évente 36 milliárd eurót költenek vasútra, ennek nagyjából a fele állami támogatás. Nagyjából minden uniós állampolgárnak éves szinten 80 euróba kerül a vasúti szektor fenntartása. Magyarországon minden vonatkilométert 7 euróval támogatott az állam 2012-ben.

Ezzel azonban egyáltalán nem lógunk ki az európai mezőnyből, ugyanez a franciáknál 10 euróval több. Inkább azok az országok tűnnek kirívónak – például Hollandia és Anglia –, ahol szinte egy az egyben az utasok fizetnek, és nem terhelik a költségeket az adófizetőkre.

Az Európai Bizottság jelentéséből kiderül, a vasút elsősorban a férfiakat vonzza, Európa-szerte nagyobb a férfiak aránya ezen a pályán. Ebből a szempontból a magyar helyzet inkább átlagosnak mondható.

Érdekes viszont Ausztria, ahol a nemek aránya egészen kiegyenlített a vasúti dolgozóknál, arányuk nagyjából azonos az országos férfi-nő aránnyal. Miközben például a görögöknél ritkaságszámba megy egy-egy nő a vasúti társaságnál.

A vasúti dolgozók között mindenhol kevés a fiatal, nálunk az összes dolgozónak mindössze 10 százaléka harminc év alatti, a többség inkább negyvenes. Feltűnő, hogy a görögöknél mennyivel több az ötvenes vasutas, Magyarországon pedig szinte teljesen hiányzik a hatvan feletti réteg.