"Ha Magyarországra jössz, nem veheted el a magyarok munkáját!" - hamarosan állítólag ezzel a kocsmai szlogennel célozzák majd azokat, akik saját nyomorukért már régóta szívesen tennének felelőssé valaki mást. És itt a lehetőség, hogy ez a más ezúttal ne a kormány legyen. A bevándorlók ellen hangoló nemzeti konzultációs kérdőíveket még ki sem értékelték, de a hazánkba érkező külföldieknek magyarul üzengető óriásplakátok a hírek szerint már a nyomdában vannak.

Pedig nem csak hatékonyabb lenne, még talán olcsóbb is, ha ezentúl minden dolgozni készülő külföldinek külön-külön elküldenék levélben az anyanyelvén, hogy köszönjük szépen, magának itt nem osztottak lapot. Nincsenek is olyan sokan.

A Nemzeti Foglalkoztatási Hivatal adatai szerint tavaly 4641 munkavállalói engedélyt adtak ki nem uniós országból érkező embereknek. Ez a szám mindössze hat százaléka annak, mint ahány új munkahely a kormány beszámolója szerint ugyanebben az évben létrejött.

A munkavállalók alacsony számában mondjuk az is benne van, hogy az engedélyek kiadásának rendszerét átalakították, és tavaly emiatt lassabban ment az egész, mint korábban. De ha a 2013-as évet nézzük, akkor sem beszélhetünk a magyar munkásokat kiszorító tömegekről.

És ez nem csak az úgynevezett harmadik országból jövő munkásokra igaz. A külföldi munkavállalók problémája nálunk egyébként is lényegesen kisebb, mint amekkora az akár Németországban, Ausztriában, vagy Angliában, ahol egyébként a helyieik többek közt éppen tőlünk, magyaroktól féltik a munkahelyeket. A félelmeket azonban úgy tűnik, sikerrel importáljuk.

"Természetesen a bevándorlók elveszik a munkádat. De ha valaki kapcsolatok nélkül, pénz nélkül, nyelvismeret nélkül képes elvenni a munkádat, akkor te egy rakás szar vagy" - szól Louis C. K. humorista utóbbi időben is sokat idézett mondata.

Másképp megfogalmazva: a külföldi munkavállalók sikere gyakran a helyi munkaerő rossz versenyképességét mutatja, amelyre azonban a bezárkózás helyett az oktatás és a képzések adhatnak fenntarthatóbb választ. Ha nem így teszünk, egy idő után az ország egésze marad le a globális versenyben.

A statisztikák alapján egyébként tavaly a nem uniós munkavállalók fele a mezőgazdaságba, a feldolgozóiparba és a kereskedelembe érkezett.

Durván kétezerháromszázan jöttek tavaly olyanok, akik valóban a rosszabb helyzetben lévő képzetlen magyarok konkurenciájaként jelentek meg, ennyien vannak, akik nyolc általánossal, vagy anélkül, esetleg szakmunkás végzettséggel próbálnak szerencsét Magyarországon. Kisebb, helyi feszültségeket biztosan jelentenek a képzetlenebb magyar munkások köreiben, de országos méretű problémáról túlzás beszélni.

Az, hogy az ország GDP-jét termelő külföldieket állami szinten kiutáljuk, semmiképp nem szokványos. Még azokban az országokban sem, ahol a bevándorlás élőbb probléma, mint nálunk. A dolgos és adózó külföldieknél mindenhol gyakoribb téma a szociális ellátórendszerre ráakaszkodó külföldi munkanélküliek helyzete.