Az átlagosnál rövidebb férfinadrágok igencsak megosztják a társadalmat, egy-egy kivillanó boka kapcsán nincsen, hogy ne szisszenne fel egy nyugdíjas mellettünk a buszon, vagy ne hallgathatnánk a barátok és a család igazán jópofa, „kinőtted a nadrágod” kezdetű humoros megjegyzéseit, ha egy ilyen darabra esik a választásunk.
Talán nincsen olyan ember a földön, akinek ne szúrt volna szemet akár tűző napsütésben vagy jéghideg mínuszokban egy-egy rövidebbre szabott nadrágból kivillanó férfiboka. Ugyan nők körében már megszokhattuk ezt a viseletet, férfiak körében az elmúlt években vált igazán elterjedtté a bokavillantó nadrág.
Lehet szeretni vagy nem szeretni, élesen bírálni a viselőit, vagy beállni közéjük a sorba, azonban az vitathatatlan, hogy minden kornak, generációnak és évszaknak megvan a maga öltözködési hóbortja. Elég csak visszagondolni az 1990-es és 2000-es évek már-már kényelmetlenül bő és földet súroló farmerjeire, a hippikorszak trapéznadrágjaira vagy a két világháború között népszerű, csizmába tűrt buggyos alsókra.
De a bokavillantás vajon üzen valamit a külvilág számára, vagy szimplán csak kényelmi és esztétikai szempontok miatt választja ezt a viselője? Ki találta ki ezt a trendet, és mi felel meg a szigorúan vett szabályainak?
A bokacsont fölé szabott vagy felhajtott szárú nadrág mind a nők, mind pedig a férfiak körében nagy népszerűségnek örvend, azonban csak kevesen sejtik, hogy az évek óta trendinek számító viselet már évtizedekkel ezelőtt, még az 50-es években indult hódító útjára.
Az utcanyelvben sokszor csak bokavillantó nadrágként megjelenő ruhadarab ötlete a második világháború vészterhes éveiben terjedt el. A negyvenes években ugyanis kizárólag a férfiak viseltek nadrágot az akkori társadalmi normáknak és szokásoknak megfelelően, azonban sok esetben a szoknyáknál sokkal kényelmesebb ruhadarabot szerettek volna a nők is hordani. A meglehetősen szűk választékból viszont aligha találtak volna maguknak esztétikus darabot, még ha lehetőségük is nyílik a választásra.
A nadrágviselés ugyan a háború utolsó éveitől kezdve már a nők körében is egyre inkább elterjedt, azonban ezek a bő, hosszú, férfiaknak készült darabok aligha hozták meg a nők kedvét a viseléséhez. Legalábbis a divatért rajongók szemében bizonyára hatalmas szálka volt, hogy a korábban gyönyörű szoknyákban, lábukat így-úgy megvillantó nők leginkább liszteszsákra hajazó alsókban flangáltak.
Ezt elégelte meg a porosz származású Sonja de Lennart divattervező is, aki szeretett volna a nők számára egy kényelmes, de egyben esztétikus alternatívát találni a szoknya kiváltására.
Emiatt 1948-ban bemutatta a testhez simuló, kicsivel a boka fölé érő darabját, amelyet Capri névre keresztelt az olaszországi sziget után, ahova gyerekként szüleivel sokszor járt nyaralni.
A viseletet megalkotó, a kor trendjeivel szembemenő, lázadó Lennart újítása a háború viszontagságait követően még útkeresésben lévő divatvilágot felrázta, a darab által közvetített üzenet pedig erőteljes volt: a nadrág a szabadság, a béke és boldogság megtestesítőjévé, szimbólumává vált, egyben pedig a nők társadalmi státuszának változását is sugározta.
Ugyan Capri szigete is megszenvedte a világháború pusztítását, Lennert fejében a szörnyűségek ellenére is egy romantikus helyszínként élt a festői sziget. A harcok lezárását követően a szigetre visszatérő divattervező ott, az égszínkék tenger partján aztán még a korábbi ötletén is csavart egyet. Állítólag ahogyan a vízbe lépett, a fejébe ötlött, lehetne még szűkebb és picivel rövidebb is a nadrág, hogy nyaranta praktikusabb legyen a viselete a parton: ne menjen be alá a homok, és a víz ne mossa össze a szárát. Ez a darab lett a Capri summer style.
A nadrágok aztán olyan népszerűek lettek, hogy az 50-es, 60-as években olyan filmcsillagok körében is elengedhetetlen darab lett a Capri, mint Audrey Hepburn, Marilyn Monroe vagy Brigitte Bardot.
Az elsősorban nőknek kitalált ruhadarab a sikereknek köszönhetően hamarosan már a férfiak körében is elérhetővé és népszerűvé vált, az 1960-as években több tinisztár is a Caprik megszállottja lett. A Flipper-mozikból ismertté vált gyerekszínész, Luke Halpin ezen filmekben előszeretettel viselte a rövidre szabott nadrágot, amely így egy generáció számára vált ismertté és követendő példává.
Egyértelműen ez az időszak volt a Caprik hőskora, a hatvanas évek sikereit azonban 1970-től egészen az 1990-es évekig egy kevésbé jó időszak követte, a nadrág népszerűsége visszaesett, szinte teljesen kiment az akkori mainstream divatból. Mint ahogyan ez a trendekkel lenni szokott, egyszer divatba jönnek, aztán eltűnnek, hogy újult lendülettel térhessenek vissza. Nem volt ez másképp a Caprik esetében sem, amelyek a kétezres évek közepén újra csillogtak egy rövidebb ideig, majd a 2010-es évek közepe óta napjainkig érezhető az újult hódításuk. Érdekesség, hogy a 21-szeres Grand Slam-győztes spanyol Rafael Nadal is egy ideig ilyen szabású nadrágban versenyzett, bár az a nadrág már jóval inkább a nyárra tervezett Caprik hosszával ért fel, és természetesen sportoláshoz alkalmas anyagból készült.
A nadrág már 101 esztendős megálmodója, Lennert mellett annak korszakalkotó nadrágját a mai napig hatalmas rajongás övezi, még akkor is, ha magát a fazont a legtöbb márka már lemásolta, és kisebb-nagyobb átalakítással bocsátja a mai napig forgalomba.
De melyik szabás számít igazán Caprinak? Hogyan, mikor és legfőképp mivel viseljük ezeket a darabokat? Illetve a cropped jeans, azaz a vágott szárú nadrág miben tér el a klasszikus Capriktól?
A Capri szigorúan véve ugyan sokkal inkább a bokavonal fölöttig érő nadrágokra értendő, a rövidebb, mondhatni, kevesebbet mutató darabokat is gyakran összemossa vele a szakma. Ezek az úgynevezett cropped jeansek, azaz vágott szárú nadrágok, amelyek épphogy csak láttatják a bokát, némileg hosszabbak a Capriknál. Manapság már leginkább ezek a darabok hódítanak, a Caprik sokkal inkább nyári viseletként jelennek meg manapság.
Legyen szó hétköznapi, utcai farmerről vagy öltönynadrágról, napjainkban a férfiak körében rendkívüli népszerűségnek örvendenek ezek a divatot nem követők körében igencsak furcsának tartott darabok.
A cropped jeans elődje valóban a Capri-nadrág volt, és most őrületesen hódít mindkettő. Sokak számára ezek a típusú nadrágok kicsit kiváltják a rövidnadrágot is. Könnyed, de közben mégis elegánsabb viselet, kevésbé sportos a térd fölé érő társaknál
– magyarázta Holdampf Linda stylist az Indexnek.
Ahogyan a nők szoknyájának hossza is évszázadok óta vitatémája a hétköznapoknak, úgy a férfiak körében a bokát kisebb vagy nagyobb mértékben megvillantó nadrágok is megosztják a társadalom véleményét.
A mai divat fősodrába a férfibokanadrágokat Thom Browne hozta vissza, őt aztán tényleg bármilyen nadrágban láthatjuk, kivéve olyanban, aminek a szára hosszú.
„A legjobb, ha körülbelül két-három centiméterrel a boka fölé érnek ezek a nadrágok” – mondta Brian Boye, a Men’s Health ügyvezető divatigazgatója az Observernek. Ezt a nézetet osztja Ryan Thompson, a férfiruházati divatoldal, a Conversational Style társalapítója is.
Ha túl rövid a nadrág, úgy fog kinézni, mintha arra készülne az ember, hogy valami kellemetlen dolgon kell átgázolnia. Emellett a rövidített nadrágot nem szabad összetéveszteni a bermudanadrággal, ugyanis itt a vádlikat mindenképpen el kell fedni teljesen
– mutat rá a szakember.
A szakértő szerint ehhez a stílushoz nagyon ritkán, szinte sosem ajánlott vagy érdemes zoknit viselni, ugyanis az semmisé teszi az elérni kívánt látványt és hatást. A nadrág hossza mellett fontos annak bősége, azaz szélessége, ugyanis a rövidebb darabok esetében az egyenes szárú vagy bővebb fazonok nem túl esztétikusak, érdemes szűkebb, testhezálló darabot választani.
„Számomra a nadrág szélessége ugyanolyan fontos, mint a hosszúság, ha ilyen típusú nadrágot viselek” – mondta Thom Sweeney, aki szerint viszonylag szűknek kell lennie ahhoz, hogy igazán jól nézzen ki.
A legfontosabb tehát, hogy akkor viseljünk Caprit vagy vágott szárú nadrágot, ha az meglehetősen szűk fazonú, vagy a nadrág szára lefelé keskenyedik, mivel ha egyenes szárú darabot választunk, könnyen azt a hatást kelthetjük, hogy csak a kinőtt, gyerekkori nadrágunkat csíptük fel reggel.
A trend egyaránt népszerű manapság akár utcai, akár formális alkalmakkor, de a népszerű bokavillantó hossz a szabadidő- és melegítőnadrágok fazonjánál is megfigyelhető.
Rengeteg típusa van. Könnyű vászonnadrágok, farmerek, de komplett öltönyszettek is könnyedén megtalálhatóak egy férfi ruhatárában, esküvőkön is bátran viselik a vőlegények. Ez a nadrág ad az egész megjelenésnek némi könnyedséget. Azt a típusú lazaságot, amit mondjuk egy formális öltönyben nem biztos, hogy érez egy férfi. Hogy milyen alkalomkor lehet viselni? Valószínűleg egy protokollszakértővel nem lennénk azonos véleményen, de stylistként azt tudom mondani, hogy bármikor, amikor szeretnénk. Csak ha már felvesszük, akkor igyekezzünk megfelelő kiegészítőkkel párosítani. Tökéletes egy espadrilles hozzá, de akár egy sportosabb cipő is, komplett öltönyszettel pedig még egy elegáns cipő is működhet. Ezeket egyaránt célszerű titokzoknival viselni, így lesz igazán tökéletes a szett. Persze vannak olyan egyenes szárú fazonok, amikkel működik egy gondosan megválasztott hosszú zokni is, de az tényleg kell hogy passzoljon a teljes outfithez
– ecsetelte Holdampf.
A divatos megjelenés ellenére azonban sokszor meghökkenti az embert, ha télen a fagyos mínuszok közepette meglát egy-egy szabadon kivillanó bokát az utcán. Miért viseli valaki télen ezt az elsőre igencsak hűvösnek tűnő ruhadarabot?
A Caprik és a vágott szárú nadrágok viselése a közhiedelemmel ellentétben egyáltalán nem kizárt a téli hónapokban vagy hidegebb időjárásban sem, sőt a szakértők szerint ez meglehetősen népszerű és divatos darab ezekben az évszakokban is. Azonban természetesen ez is csak néhány szabály betartása mellett működik jól.
Érdemes ezek alá a nadrágok alá is harisnyát vagy olyan aláöltözetet húzni, amely melegen tartja a test alsó részét a legnagyobb hidegben is. Ezzel azonban továbbra sem lett kizárva a kilógó bokák problémája. Mivel általában ezeket a nadrágokat rövid szárú cipővel viselik, sokaknak eszébe sem jut, hogy egy-egy ilyen darab téli csizmákkal, bakancsokkal is jól működhet. Emellett teljes mértékben működőképes lehet magas szárú zoknival is a viselet, egy-egy mintás darab igencsak fel tudja dobni a szettet.
„Nem évszaktól, hanem inkább időjárástól függ a viselete. Télen előjöhetnek ezek a szettek a vagány zoknikkal vagy akár bakancsokkal is” – vélekedett a stylist.
Ugyan a viselet még a divatvilágot is megosztja, abban egyetértés van a szakmán belül, hogy bizonyos embereken igenis jól mutat a cropped jeans vagy egy jól megválasztott Capri.
A ruha egy tökéletes eszköz az önkifejezésre. Ezzel a típusú nadrággal könnyedséget, lazaságot tudunk kölcsönözni egy szettnek. Nem árt, ha a viselője jellemvonásai között ott van ez a két jelző. Amikor egy ilyen szett jól van összerakva, akkor azon nem érződik az erőlködés. Az a férfi, aki ezt jól viseli, az magabiztos és életigenlő. De nem kell mindenkinek ilyennek lennie csak azért, mert most épp ez a divat. Az igazi szabadság, ha abban vagyunk, ami minket, a személyiségünket erősíti. Kívánom szívből mindenkinek, hogy találja meg a szekrényben ezeket a darabokat, és bátran viselje őket, divathóbortoktól totálisan függetlenül
– mondta Holdampf Linda.
(Borítókép: Kirstin Sinclair / Getty Images)