A magyar kabaré formabontó alakjaként Hofi Géza előadásainak legviccesebb momentumai napjainkban is futótűzként terjednek az interneten. Kissé szarkasztikus, ám annál több igazságot tartalmazó mondásai máig érvényesek, nem is csoda, hogy még mindig emlegetik őket.
Hofi Géza élete során fürdőzött a sikerben, amit főképp páratlan humorának köszönhetett. A poénkodás ugyanis olyan zsigeri alapon működött nála, ami nem sokaknak adatik meg. Igazi úttörőnek számított a műfajban, és amit ő letett az asztalra, azt nagyon nehéz utánacsinálni. Bár a mai humoristák közül Bödőcs Tibor nemcsak hogy közel jár ahhoz, hogy a nyomdokaiba lépjen, hanem mondhatni ő testesíti meg azt, amit több évtizeddel ezelőtt Hofi Géza jelentett a magyar közönségnek.
A színész-humorista Hoffman Géza néven látta meg a napvilágot még 1936. július 2-án Budapesten. Édesapja, Hoffmann Lajos a Budapesti Dohánybeváltó üzem csoportvezetője volt, míg édesanyja, Szabó Magdolna a Budapesti Konzervgyár üzemében dolgozott művezetőként. 1955-ben, miután letette az érettségit, háromszor is jelentkezett a színművészetire, azonban nem vették fel. Ám ennek ellenére sem csüggedt, elkezdett dolgozni egy porcelángyárban, illetve ezzel együtt Rózsahegyi Kálmán színiiskolájába iratkozott be. A színészet foglalkoztatta legjobban, így a kőbányai téglagyár színjátszó csoportjában is szerencsét próbált, majd a szerelem is rátalált Vnouček Margit oldalán, akit 1959 nyarán vett el feleségül. Állítólag vörös dögnek becézte őt.
A színész szakma ekkor még nem fedezte fel magának Hofit, aki végül Szendrő Józsefnek köszönhetően kezdhetett el dolgozni 1960 őszétől a debreceni Csokonai Színházban, ahol többek között olyan neves színészekkel állhatott egy színpadon, mint Latinovits Zoltán, Pásztor Erzsi és Lontay Margit. A színházban játszott szerepeit azonban rendre kiparodizálta az előadások után, ami nagyon is jól ment neki. A népszerűsége is az egekbe szökött, így végül úgy ítélte meg, talán nem a színház az, ahol ő igazán otthonosan érzi magát. A szerződését így nem hosszabbíttatta meg a Csokonai Színházzal, hanem a saját kezébe vette a sorsát, és azt követően, hogy 1963-ban visszaköltözött a fővárosba, országszerte fellépéseket vállalt, akkor már Hofi Géza néven.
Ezen hakniknak köszönhetően kezdte el azt érezni, hogy végre révbe ért, a siker pedig nem maradt el. Pályafutása során fellépett a Szovjetunióban, a Német Demokratikus Köztársaságban, Ausztráliában, Bulgáriában, Svédországban, Dániában, illetve szerepelt több tévéműsorban is. Pályája akkor kezdett el igazán felfelé ívelni, miután Koós Jánossal karöltve megalkották a Hofi–Koós-show-t. Igazán ismertté pedig azt követően vált, hogy 1968-ban, a Magyar Rádió szilveszteri műsorában parodizálta a táncdalfesztivált. Egy évre rá a Mikroszkóp Színpadhoz szerződött, amelynek egészen 1982-ig volt a tagja. Munkásságát Jászai Mari-díjjal, érdemes és kiváló művész elismeréssel, illetve Karinthy-gyűrűvel is jutalmazták, ugyanis a magyar kabaré terén a lehető legtöbbet tette le az asztalra.
A parodizálás mellett azonban a zenélés felé is kacsingatott, Kovács Katival és Koós Jánossal együtt alkották meg a Kell néha egy kis csavargás című rádiójátékot, a Szomszédok atyjával, Horváth Ádámmal a Felmegyek hozzád vasárnap délben című dalt, míg a Mikroszkóp Színpadon a Nevezz csak Cucinak! nevezetű számot alkották meg. Első nagylemeze 1971-ben jelent meg, ám ezen kívül több aranylemeze is született. Sok tapsot zsebelt be ugyanakkor a Megalkuvó macskák animációs filmmel is. Hogy mennyire élvezte a parodizálást, azt hűen ábrázolja az, hogy egyik előadása alkalmával a díszlet közé esett, ám egyáltalán nem zökkent ki a szerepből, és annak ellenére is befejezte a számot, hogy több bordája is megsínylette az esést.
Híresebb paródiái közé tartozik A tiszta őrültek háza, a Temetném a munkát és a Hofélia. Utóbbi már a Madách Kamaraszínház színpadán valósulhatott meg, ahova 1983 tavaszán szerződött. Április 7-én mutatták be a Hoféliát, ami annyira tetszett a közönségnek, hogy összesen ötszázszor játszotta el. 1987-től futó Élelem bére című darabja még ennél is több, 2001. május 27-ig 1500 előadást élt meg. Önálló estjeit egyaránt adták a tévék, illetve lemezen is kiadták őket. Hogy miben rejlett a sikere, azt igen könnyen meg tudja állapítani bárki, aki akár egy-két videót is látott az önálló estjeiről. A lehető legegyszerűbb történeteibe is úgy tudta beleszőni a politikát, hogy a közönség dőlt a röhögéstől. Az előadásaira ellátogató vendégekkel pedig olyan különleges kapcsolatot tudott kialakítani, mintha mindenki a barátja lenne. Az pedig, hogy ennyire közvetlenül állt hozzá a közönséghez, csak még jobban szerethetővé varázsolta. Egy olyan figurává, aki még a rendszerváltás előtt sem félt elsütni olyan politikát érintő vicceket, amiknek köszönhetően azt rebesgették, hogy nem egyszer a rácsok mögött találta magát az előadás végeztével.
Hofinak a 90-es évektől kezdve több egészségi problémával is szembe kellett néznie. Átesett szívinfarktuson, illetve több alkalommal megműtötték a szemét is. Rosszul érintette felesége, Margit halála is, aki 1995-ben hunyt el. Egy évre rá lépett csak újra színpadra, munkáját pedig sokszorosan elismerték, számtalan díjat ítéltek oda neki. Köztük a Déryné-díjat, a Magyar Köztársasági Érdemrend Tisztikeresztet, a Bonbon-díjat, a Kossuth-díjat, a Huszka Jenő-díjat, a Demény Pál-emlékérmet, a Pro Cultura Urbis Közalapítványi díjat, illetve a magyar színművészet örökös tagja is lett. 2000 márciusában pedig feleségül vette Kövér Ildikót, aki mindig ott volt neki, amikor a legnagyobb szüksége volt rá.
Bár a humorista idős éveiben már betegeskedett, de amint az állapota megengedte, visszatért a színpadra, ami az életét jelentette. Utolsó fellépésére 2002. április 7-én került sor a Madách Kamaraszínházban, majd három napra rá, április 10-én az otthonában érte utol a halál álmában. Végül a Farkasréti temetőben helyezték örök nyugalomra, ám a síremlékét pár hónappal később jelentősen megrongálták, lelopták róla a bakancsot, palástot és babérkoszorút ábrázoló bronzszobrokat, amelyeket végül pótoltak. Hofi emlékére, aki húsz évvel a halála után sem merült feledésbe, tavaly egy emléktáblát is elhelyeztek egykori lakóházának falára az Anker-közben. Így tisztelegve a paródiák koronázatlan királya előtt, aki 2021-ben töltötte volna be 85. életévét.
(Borítókép: Hofi Géza 1996. június 27-én. Fotó: Soós Lajos / MTI)