Családias fesztiválhangulat, Zamárdi legszebb és legkülönlegesebb helyszínein megjelenő kulturális–, gasztro– és zenei programok, az R-GO és Geszti Péter színpadrobbantása, majd Shaggy beégése – ilyen volt az első ZamJam.
Idén első alkalommal rendezték meg a Balatont és egyben Zamárdit népszerűsítő ZamJamet, ami a szervezők elmondása szerint nem egy klasszikus értelemben vett fesztivál, a rendezvény sok szempontból eltér a városban eddig megszokott, hangos és hatalmas közönséget bevonzó Balaton Sound és Strand Fesztiváltól.
Mindez már az első napon is érezhető volt, a város látképe néhány, az eseményt népszerűsítő molinón és plakáton kívül semmiben sem különbözött egy balatoni település szezon közepi hangulatától: strandoló és fagyizó családok, tókerülő kerékpárosok és a már talán a nyár végét váró helyi lakosok látképén kívül semmi sem utalt arra, hogy a napokban több ezer szórakozni vágyó embert várnának Zamárdiba.
Pedig azt nem lehet mondani, hogy a szervezők ne tettek volna ki magukért, városszerte különböző programok várták az érdeklődőket, ahol tényleg szinte mindenki találhatott magának olyasmit, ami biztosan leköti. A nagyszínpad esti koncertjei mellett a Kőhegyi kilátónál is zenés program várta az érdeklődőket, akárcsak a vízparti teraszon, amely jazzkoncertek helyszíne volt az elmúlt három napban. A fülünk mellett az ízlelőbimbókra ható és a szellemi felüdülést elősegítő események sem maradt ki a felhozatalból, gasztro-, irodalmi, filmes és képzőművészeti programok is várták a ZamJam vendégeit.
A kalandvágyóknak sem kellett külön programot szervezniük ebben a három napban, ugyanis a fesztivál részeként egy különleges túra is elindult, a vállalkozó kedvű kirándulni vágyók egy emelkedőben és látnivalókban sem szűkölködő, 7 kilométeres, reggel kilenckor startoló túrán ismerhették meg a település látnivalóit. Az Elveszett Zamárdi nyomában névre keresztelt programot vezető Hirschmann Attila és Kiss Ádám a gyalogtúra keretén belül a városon, a szőlőhegyen és erdőkön átívelő útvonalon kalauzolta a látogatókat, érintve a városházát, a Kőhegyi kilátót, a Honfoglalás emlékművet és a Szamárkövet is, amely során a település nevezetességein kívül a hamisítatlan balatoni panorámát is megcsodálhatták a fesztivál legbevállalósabbjai.
Ahogyan a fesztivál első két napján, a ZamJam szombati zárónapján is ott volt az Index, ami kellemes fordulatokat és nem várt kellemetlen pillanatokat is tartogatott.
Az éjszaka érkező hidegfront és az azzal járó eső ugyan még a reggeli órákban is jócskán áztatta Zamárdi utcáit, a vendégek és a rendezők nagy örömére nem okozott nagy felfordulást a zápor, minden program zökkenőmentesen el tudott indulni az utolsó napon is. Pedig voltak aggasztó jelek, a városból induló Balaton-átevezés ugyanis meghiúsult az időjárási körülmények miatt, és félő volt, hogy az egész napra rányomhatja a bélyegét a rossz idő.
A délelőtti órákban végül elállt az eső, és a nap is kisütött, így újra egyre több ember kezdett előbújni az otthonából, vagy az aktuális apartmanjából. A vendégeknek az első két nap meglehetősen füllesztő időjárása után ez egyfajta felüdülés is volt, hiszen az egymástól távol eső programok közötti hosszú sétát így jóval könnyebben lehetett elviselni. A nap legnevesebb fellépőjének a jamaikai Shaggy számított, aki mellett olyan elődók koncertjére készülhetett a nagyérdemű, mint a Randon Trip vagy az elektronikus jazzt játszó osztrák DelaDap.
Ahogy a korábbi napokon, a ZamJam újra bebizonyította, hogy nem egy átlagos fesztivál: a fizetős nagyszínpadon 17:45-re várt Random Trip-koncert előtt mindössze 10 perccel még szinte senki sem tartózkodott a rendezvény területén, mindössze 20-30 ember lézengett az ételt és italt kínáló fabódéknál, a színpad előtt senki sem állt. Először felmerült, hogy mindez a korai időpont vagy éppen a reggeli esős időjárás miatt lehet, azonban ahogyan a stáb befejezte a készülődést, és Miller Dáviddal, Péterffy Lilivel, illetve Nagy Kristóffal a soraiban megjelent a Random Trip, az emberek szinte a semmiből előbújva vonultak önkéntesen közelebb a színpadhoz.
A délutáni koncert ugyan elsőre tényleg úgy tűnt, hogy érdektelenségbe fullad, azonban a színpadon hatalmas bulit csapó együttes végül a három nap ezen idősávjában zajló koncertjei közül a legtöbb embert bevonzó partit hozta össze, a végén már párszázan csápoltak Péterffyéknek. Az egészen formás tömeget alkotó emberek között azonban így sem volt nehéz ismert arcokra bukkanni, a nemrég összeházasodott – a fesztiválon egy beszélgetést is tartó – Gyurta Dániel és felesége, Iszak Eszter is feltűnt a közönség soraiban, akiknek úgy tűnik, a mézeshetek alatt egy hamisítatlan zamárdi jamre is maradt idejük.
A szombati napra azonban ezt követően is láthatóan sokkal kevesebben voltak kíváncsiak, mint az azt megelőzőekre, amely részben annak is köszönhető lehet, hogy a már egészen jó időpontban fellépő, osztrák DelaDApot meglehetősen kevesen ismerik itthon. A koncertjükön az előttük zenélő Random Tripen résztvevők kétszerese jelent csak meg, a fesztivál egyébként nem túl nagy területe így továbbra is meglehetősen üresnek tűnt. A jazz műfajt az elektronikus zenével vegyítő zenekar viszont így is megdolgozott a közönség elismeréséért, az erősen Parov Stelar hangzású számaikat pedig az érdeklődők tisztességesen végig is táncolták.
A helyszínen az osztrák fellépő koncertjét követen sem lettek sokkal többen, annak ellenére sem, hogy a fesztivál talán legnagyobb neve, a jamaikai származású Shaggy a beígértekhez képest fél óra múlva állt színpadra. A jelenlévők számát még az sem dobta volna meg nagyon, ha a bejárattól mindössze néhány méterre elterülő partszakaszon, a naplemente előtt fotózkodó párszáz embert beinvitálják, akik között a közönséget egyre inkább aggódóan vizslató arcunkra kiült keserédes mosoly atyja, Hide The Pain Harold, azaz Arató András is feltűnt.
Ugyan a népszerű mémmé vált Arató a rá jellemző kedvességgel elegyedett szóba velünk, nem maradhattunk sokáig, ugyanis a két koncert között adták át a Best of Balaton idei díjait, amelyeket a fesztivál szervezői, Lobenwein Norbert, Váncza Panna és Fülöp Zoltán, valamint az Index.hu Zrt. vezérigazgatója, Starcz Ákos nyújtott át a nyerteseknek.
A Best of Balaton 2022-es díjazottjai:
A díjátadót után következett az est főfellépője, a jamaikai születésű reggae-énekes Shaggy, polgári nevén Orville Richard Burrell fellépése. Bár előzetesen úgy tűnt, ő lehet a legnagyobb durranás ebben a három napban, ennél nagyobbat talán nem is tévedhettünk volna. A show kezdetekor a korábbi tömeg szinte semmivel sem nőtt, szemmérték alapján nagyjából fele, de lehet, hogy harmadannyian voltak kíváncsiak a külföldi fellépőre, mint egy nappal korábban Geszti Péterékre. A színpadkép, a vizuális elemek és maga az egész show is jócskán elmaradt az R-GO és a Rapülők frontembere által színpadra tett produkciótól.
Pedig a jamaikai előadó mindent megpróbált, folyamatosan tapsoltatta a közönséget, és igyekezett éneklésre bírni a jelenlévőket, azonban a legismertebb számai, az It Wasn't Me, a Boombastic vagy az Angel című dalain kívül nem igazán pörögtek fel másra a jelenlévők. Ezen az énekes mellett sürgő-forgó hangulatfelelős sem tudott segíteni, a helyzetet pedig tovább rontotta, hogy ha a közönség nem ugrált az előadó kedve szerint, a dalokat félbeszakították, és közös tapsolás, voó-zás és jee-zés után folytatták csak. A koncert visszatérő eleme volt az integetés is, amely Zamárdiban nem ismeretlen senkinek, bár Shaggy koncertje mellett ezzel leginkább a közeli vasútállomáson találkozhatnak a balatoni településre látogatók, amikor a kedves nagymamák időről időre felteszik a hétvégét náluk töltő kisunokákat a vonatra.
Talán maga az énekes is érezte, hogy ezzel a kapálózással a Balatonnál maximum egy átúszáson lenne esélye, ugyanis az utolsó számot követően szó nélkül, a fények kialvása pillanatában eltűnt a színpadról, az őt szállító autó pedig már meg is érkezett érte. Nem is lett volna érdemes sokat várnia arra, hogy az ekkor még a helyszínen lévő emberek visszatapsolják, a záróakkordot követően ugyanis a közönség is szétszéledt, a legtöbben hazaindultak, a szórakozni vágyók pedig a már megszokott afterpartin zárták le az első ZamJamet.
Hogy összességében milyen is volt Zamárdi első butikfesztiválja? Annak ellenére, hogy a helyszínek között meglehetősen nagy volt a távolság, a programok elhelyezkedése és tematikája jól össze lett hangolva, láthatóan a legtöbb esetben mindig megtalálta mindenki azt, ami igazán érdekelte. A fesztiválnak nevezett, de jóval inkább egy nagyszabású városi rendezvényre hajazó, többnapos esemény programjainak egy része mindenki számára ingyenes volt, mindössze a nagyszínpadhoz kellett jegyet váltani, így azokat sem zárták ki a szervezők, akiken nem virított ZamJam-karszalag.
Egyébként minden helyszín jól felszerelt és szükséges esetben biztonsági őrrel is védett volt, a legtöbb fesztivállal ellentétben pedig azonnal szembetűnő volt a narancssárga mellényben serénykedő dolgozók jelenléte is, akik folyamatosan ügyeltek a kihelyezett vécéket tisztaságára, illetve szedték a rendezvény területén eldobott szemetet. Ennek köszönhetően a nagyszínpad és az egyéb helyszínek is mindig tiszták és illatosak maradtak, amihez hozzátartozik az is, hogy a fesztivál célközönsége is kulturáltabban bulizott a teljesen más profillal bíró Balaton Soundénál.
A fesztivál programjából, és a fellépők névsorából már előre érezni lehetett, hogy a ZamJam inkább a harminc év felettieket célozta meg, a három napot követően pedig bátran kijelenthető, a tervezett célközönség tagjai képviselték legnagyobb számban magukat a rendezvényen. Természetesen több tinédzser is megjelent az eseményen, többnyire mégis szülők és nagyszülők voltak azok, akik végre elengedhették magukat egy kicsit ezekben a napokban. Az önfeledten táncoló anyukák és nők mellett a gőzt szintén kieresztő férfiseregből sem volt hiány, emellett pedig rengeteg gyerek is a szüleivel tombolt, vagy fáradtan apa nyakában lógva várta az esti koncertek végét. A legszürreálisabb látvány azonban az volt, hogy mivel a hangerő miatt sokan féltették a kisgyermeküket a színpadhoz közel vinni, így nem egy gyereken volt látható zajszűrős fülvédő, miközben anya és apa a koncerten mulatott.
A ZamJamről az is elmondható, hogy a rendezvényen a minőségre és nem a mennyiségre helyeződött a hangsúly, a szervezők egy kis fesztivált szerettek volna létrehozni, így nem is érdemes összehasonlítani a koncerteken megjelent embersereget azzal, amit egy-egy nagy zenei fesztivál tízezres tömegek előtt megtartott fellépésein láthatunk. Az első két napon az esti koncerteken és az egyéb programokon is meglehetősen sokan vettek részt, csütrötökön az R-GO és a Kool and the Gang, majd pénteken Charlie és Geszti Péterék szinte teljesen megtöltötték a táncteret, míg a szombati zárónapon az időjárásnak vagy a felhozatalnak köszönhetően viszont már kevesebben vettek részt az esti koncerteken. Összességében elmondható: hiába ismerik világszerte Shaggy slágereit, itthon még mindig Charlie, Szikora Robi és Geszti a császár.
A Balaton sosem tartozott az olcsó nyaralások közé, az elmúlt években pedig rendre az egekbe szöknek az árak a magyar tenger partján, így a zenei fesztiválokon látott jegyárak és árlisták láttán talán már senki sem lepődik meg azon, hogy a ZamJam fizetős része sem számított olcsó mulatságnak. Napijegyet 16 990 forinttól válthattak az érdeklődők, míg a kétnapos karszalagért cserébe 31 990-ot kértek el. Azoknak, akik végig a nagyszínpadnál szerettek volna bulizni, még mélyebben a zsebükbe kellett nyúlniuk, a háromnapos bérlet 39 990 forintba került.
Nem volt olcsóbb az élet a már bejutottak számára sem, az éhes szájak közel háromezer forintért cserébe enyhíthették éhségüket egy girosszal, az itallapon végigfutva pedig elsőre szintén jócskán kikerekedhetett az ember szeme. A csapolt sör 1170 forintba, egy nagyfröccs 1490 forintba, egy félliteres ásványvíz 770-be, míg az ugyanekkora üdítők 870 forintba kerültek.
Akadtak azonban ennél sokkolóbb árak is a papírokra vésve, egy üveg Laurent – Perrier pezsgőért 45 900 forintot kellett fizetnie a ZamJam vendégeinek, de négy centiliter az egyik népszerű vodkamárkából is 1870 forintba került. Ezek azonban láthatóan egy pillanatig sem zavarták a szórakozni érkezőket, a célközönség jelentős része számára nem okozott fejfájást a kártya csippanása egy, vagy inkább több italért cserébe a pultoknál.
Az első alkalommal megrendezett fesztiválon ugyan néhol érezhető volt a tapasztalat hiánya és néhány apróbb szervezési hiányosság, a tervek szerint nem ez volt az utolsó alkalom, hogy a butikfesztiválnak Zamárdi ad otthont. Van azonban valaki, aki még a feltételezésnél és a szervezők terveinél is többet elárult: Geszti Péter ugyanis a péntek esti koncertjének végén kijelentette, hogy jövőre is megrendezik a tűzkeresztségen átesett fesztivált, amely valóban egy hiánypótló, rendhagyó idővel pedig ikonikus esemény lehet a Balaton déli partján.
(Borítókép: Kaszás Tamás / Index)