Nem csak Harry és Vilmos herceg között áll a bál, meglehetősen nagy számban fordul elő a testvérek között is akár mindenféle kapcsolat megszakításával járó viszály. A pszichológusok szerint ez ráadásul sokkal gyakoribb, mint amikor a felnőtt gyermekek a szüleikkel tartanak haragot, ami főként a gyerekkori sérelmek vagy traumák miatt alakulhat ki.
A brit királyi család élete sem fenékig tejfel. Amennyiben az elmúlt időszakban nem lett volna elég András herceg, majd Harry és Meghan Markle sorozatos botrányai, II. Erzsébet halála is megbolygatta a nyugalmat a Buckingham-palota környékén, a hetekben megjelent Harry herceg által készített könyv pedig csak még inkább a feje tetejére állította a nyugalmat a családban és a monarchiában.
Korábban már többször beszédtémát szolgáltatott Harry és Vilmos herceg rossz testvéri viszonya is – amely szintén megjelenik a könyvben a fiatalabb testvér szemszögéből. A két testvér viszonya sosem volt felhőtlen, így az sem meglepő, hogy kapcsolatuk a sorozatos botrányokat követően odáig jutott, hogy mára már édesanyjuk, Diana halálának évfordulóin sem hajlandók közösen megjelenni.
A sokak által igencsak furcsállt, rossz hercegi kapcsolat azonban korántsem egyedi eset, sokkal többen zárkóznak el testvéreiktől felnőtté válásukat követően, mint azt gondolnánk.
Bár a testvérek közötti erős kapcsolatokat a nagyobb egészséggel és boldogsággal hozták összefüggésbe, a testvérpárok elidegenedése sokkal gyakoribb, mint a szülők és a felnőtt gyermekeik közötti elszakadás
– ecsetelte a családpszichológus Joshua Coleman.
A szakember szerint ennek legfőbb oka az lehet, hogy a szülőknek szégyenérzete van attól, ha nem állnak szóba a gyerekükkel, emiatt pedig igencsak motiváltak, hogy helyrehozzák a rossz viszonyt. Ezzel szemben a testvérek közötti kapcsolatban nem alakul ki, ez a fajta szégyenérzet, ha probléma merül fel, így sokkal kevesebb esetben javulhat a testvéri viszony – amelynek temérdek oka lehet.
A testvérek közötti viszály a szakember szerint a legtöbb esetben már sokszor a gyerekkorra visszavezethető, és az igazságtalan, vagy annak vélt szülői bánásmód miatt alakulhat ki, amely sok esetben csak akkor csúcsosodik ki, amikor az egyének felnőtté válnak, és elkezdik a saját életüket – írja a CNN.
A testvérek közötti elidegenedés, vagy elszakadás tipikus okai közé tartozik a szülők észlelt vagy objektíve eltérő bánásmódja, ami arra késztetheti az egyik testvért, hogy elhatárolódjon, mert kevésbé érzi magát megbecsültnek. Emellett előfordul, hogy a testvérek által gyerekkorban elkövetett érzelmi vagy fizikai bántalmazás traumatizál annyira, amit a megbántott testvér egyszerűen nem tud megbocsátani. A testvéri rivalizálás – amelyet olykor a féltékenység vagy a másik sikere miatti fenyegetettség vált ki – szintén éket verhet a felek közé
– magyarázta Coleman.
Hiába számít ritkábbnak a gyermekek szüleiktől való elzárkózása, van, hogy a testvérek között pontosan emiatt jelentkezik maga a kapcsolati viszály.
Gyakori eset ugyanis az, hogy ha egy már felnőtt gyerek és egy szülő között konfliktus lép fel, és a másik gyermek nem a testvére mellett áll ki, vagy nem foglal állást a konfliktusban, a sértett fél úgy érzi, hogy testvére nem mellette, hanem sokkal inkább ellene van. Így viszonyuk hamar megromolhat, hiszen az illető úgy gondolja, mindenki összefogott ellene, ekkor pedig több testvéri viszony is véglegesen tönkremehet.
A legtöbb esetben a testvérek között fellépő viszály során ugyan mindkét felet érzékenyen érinti a szakítás, a rendezetlen vita során a legtöbb estben a másik életéből kizárt fél szenvedi meg igazán a történteket. A pszichológus szerint általában az a személy, aki véget vetett a kapcsolatnak, nem szenved olyan fájdalmasan, mint az, akitől megváltak. Az előbbi sokkal inkább megkönnyebbül vagy boldog, ami általában azonban csak rövid távon marad meg.
Ez azonban nem mindig pozitív. A kapcsolat befejezése ugyanis egyben azt is jelenti, hogy nemcsak azokat a részeit veszítjük el a kapcsolatnak, amelyeket nem szeretünk, hanem azokat is, amelyeket igen. Ezért is követheti nagy szomorúság a döntést a kapcsolat megszakítása, illetve annak felismerése miatt, hogy a személy nem hajlandó változtatni a viselkedésén vagy gondolkodásmódján, esetleg képtelen belátni bizonyos nyilvánvaló dolgokat.
Ezek a személyek a csalódottság és szomorúság mellett egyben szégyent és bűntudatot is érezhetnek, hiszen sokszor megesik, hogy ilyenkor a család többi tagja ideges, és egyben nyomást gyakorol rájuk, hogy újra kapcsolatba lépjenek egymással.
Mivel a testvérek viszálya az egész család életét is a feje tetejére állíthatják, az elidegenedés más családtagok körében is problémához vezethet, ugyanis mindkét oldalnak lesznek pártfogói, akik emiatt szintén komolyan összeveszhetnek a másik testvért támogató családtagokkal, így még több családtag távolodhat, vagy szakadhat el egymástól.
Ahogyan a vita, az elidegenedés folyamata és a végső szaktás, úgy a békülés is sokkal inkább egyoldalúbb lehet, mint azt gondolnánk – azaz az egyik fél sokkal inkább érdekelt vagy motivált abban, hogy a kapcsolat rendeződjön, mint a másik.
Amikor az elidegenedett testvérek megbékélést keresnek, jellemzően az egyik személy jobban motivált a megoldásban, mint a másik, ezért sokkal inkább vezető szerepet vállal a kapcsolat helyreállításában – empátiát mutat, hajlandó jóvátenni vagy felelősséget vállalni a korábbi sérelmekért és tetteiért
– vélekedett a pszichológus.
Természetesen magában ez sem jelent megoldást a felmerülő problémákra, ugyanis a kapcsolat helyreállításához természetesen a másik személy őszintesége és empátiája is szükséges, neki is hajlandónak kell lennie arra, hogy nem a saját igazát védi, hanem kompromisszumra jut és elkötelezi magát a változás mellett.
Senki sem lesz száz százalékban tökéletes. A cél az, hogy megállapodjunk abban, hogy az új testvéri kapcsolaton együtt dolgozunk, mert előfordul, hogy a bántó magatartást tanúsító személy nem is tud arról, hogy változtatnia és tanulnia kell
– tette hozzá Coleman.
(Borítókép: Harry és Vilmos herceg 2022. szeptember 14-én. Fotó: Alkis Konstantinidis / Reuters)