Az 1923 című sorozat cselekménye a Dutton család és egy bentlakásos iskola körül körvonalazódik, amelynek falai mögött az őslakos gyermekeket rendkívül rossz bánásmódban részesítik. A széria igaz történeten alapszik, és a valóság még a sorozatban látottaknál is durvább.
A Yellowstone című széria spinoffja, az 1923 még tavaly decemberben debütált – és jelenleg a SkyShowtime streamingszolgáltatón lehet megnézni. A sorozat igen súlyos történelmi eseményeket dolgoz fel, a nézők többek között azt kísérhetik nyomon, miképp törnek meg gyermekeket egy amerikai bentlakásos iskolában, amely az egyház és a kormány fennhatósága alá tartozik. Bár a széria cselekménye fikció, a tanintézményekben történt visszaélések, amelyeket az oktatás leple alatt végeztek, valós eseményeken alapulnak.
Az amerikai belügyminisztérium még 2021-ben indított vizsgálatot az után, hogy Kanadában több mint 200 bennszülött fiatal jelöletlen sírját fedezték fel az egyik tanintézménynél.
Azt szerették volna kideríteni, milyen körülmények uralkodtak az egyház és az amerikai kormány által üzemeltett bentlakásos iskolákban, ahol az őslakos gyermekek tanultak korábban. A jelentés szerint a 19. századtól az 1970-es évekig Kanadában több mint 150 ezer bennszülött fiatalt vittek el otthonukból, és helyeztek intézetekbe, hogy elszigeteljék őket a családjuktól. Az adatok szerint 1819 és 1969 között több mint 500 diák halt meg az Egyesült Államok által működtetett 408 bentlakásos intézményben. Az áldozatok 37 államból kerültek ki Oklahomától kezdve Hawaiin át Alaszkáig.
Az 1923 című sorozat helyszínéül szolgáló Montana államban például 16 ilyen iskolát találtak, amelyek az évek alatt 18 telephelyen működtek. Hogy még jobban megismerjék a régió történelmét, elindították a Montana Memory Projectet, amely több érdekfeszítő részletet tudott feltárni ezen intézmények múltjával kapcsolatban.
Mint azt a projektben részt vevők megállapították, a bennszülött gyermekeket „kulturális asszimiláció” címszó alatt elszakították a családjuktól, majd egy messzi városba költöztették őket, hogy ott járjanak iskolába. A diákoknak olyan fegyelmezetten kellett viselkedniük, mint a katonáknak, és elvárták tőlük, hogy nevet változtassanak, nyugati vallást vegyenek fel, és efféle ruhákat hordjanak, sőt a hajukat is levágták. Hogy miképp nézett ki a gyerekek napirendje, arra a Montana állambeli Saint Ignatius városában található bentlakásos iskolánál a történészek által feltártak adtak választ.
A diákok mindennapjainak nagy részét a munka tette ki, mivel az iskolákban a szakmai készségek fejlesztését helyezték előtérbe, így alig tanultak. A történészek szerint a fiatalok hajnali fél hatkor keltek, misére mentek, egyházi énekeket daloltak, reggeliztek, házimunkát végeztek, és a nap további részét is munkával töltötték. A vacsorára rendszerint este fél nyolckor került sor, a lefekvésre pedig nyolckor. A gyerekeknek az intézményekben nagyon rossz körülményekkel kellett szembenézniük, ami a vesztüket is okozta.
Egyes szülők abban a hitben egyeztek bele gyermekük áthelyezésébe, hogy azt gondolták, megfelelően etetik majd őket, és gondoskodnak róluk. Sajnos nem mindig bántak velük jól. Többeket bántalmaztak, alultápláltak voltak, és a nehéz körülmények ellenére fizikai munkára is kényszerítették őket. A gyerekek hálótermekben aludtak, amelyek úgy néztek ki, mint a katonai laktanyák, és általában túlzsúfoltak voltak. Az élelem és a higiénia szegényes volt, ami gyakran betegségekhez és akár halálhoz is vezetett
– fogalmazták meg a jelentésben, kiemelve, csak nehezen tudták megállapítani, pontosan hány diák is halhatott meg az iskolákban, mivel az erről készült nyilvántartást nem mindig vezették. Sőt számos helyen a maradványok felkutatására földradart is használtak.
Mint azt a bennszülöttek ügyében eljáró Bryan Newland korábban kifejtette, az iskolákban történt visszaélésekről készült jelentés „megerősíti, hogy az Egyesült Államok közvetlenül az amerikai indián, az alaszkai bennszülött és az őslakos hawaii gyerekeket vette célba egy olyan kulturális asszimilációs politika megvalósítása érdekében, amely egybeesett az indiánok területeinek elkobzásával is”.
A tanintézményekben történt borzalmakkal kapcsolatban Andrea Big Goose, a nevadai és kaliforniai Washoe törzs tagja is bővebben beszámolt. Mint kifejtette, 1949-ben született, és a dédszüleitől kezdve a fiáig mindenki bentlakásos tanintézménybe járt. Édesanyja – aki ötévesen került be az intézetbe – és édesapja azt követően váltak szülőkké, hogy elvégezték az iskolát, és egyikük sem tudta, hogyan kell szerető szülőként viselkedni.
Az egyetlen dolog, amit ott tanultak, az volt, hogyan kell fegyelmezni, és hogy mi az az alkohol. Ilyen körülmények között felnőni azt is jelentette, hogy sok volt az erőszak, és nagy volt az alkoholizmus. Ez nem csupán a mi otthonunkban volt így, hanem az egész bennszülött közösségben. Felnőttünk, és alkoholisták lettünk. Jelenleg poszttraumás stressz szindrómával küzdünk, és minden a bentlakásos iskolákra vezethető vissza
– mondta Andrea Big Goose, hozzátéve, több embernek kellene felszólalnia ez ügyben és párbeszédet kezdeményeznie, hogy végre lehulljon a lepel arról, mi folyt a tanintézményekben évtizedekkel ezelőtt.
A Montanában található bentlakásos iskolákat – amelyeket egyébként jezsuita papok vezettek – végül bezárták vagy átalakították. Az első feltáró jelentést 2021 májusában tették közzé, azonban nem tudni, hogy az Egyesült Államok továbbiakat tervez-e kiadni ezzel kapcsolatban. Az amerikai belügyminisztérium közbenjárása fontos lépés volt abban a tekintetben, hogy ez azt jelezte, az Egyesült Államok kész felelősséget vállalni a múltban történtekért. Az egyház érintettsége miatt pedig azóta Ferenc pápa is bocsánatot kért a kanadai bennszülöttektől a tanintézményekben történt atrocitásokért.
(Borítókép: Imdb)