Az 1978 és 1991 között gyilkoló Jeffrey Dahmer története, pontosabban az abból készült netflixes sorozatok tavaly szántották fel az internetet. Összesen tizenhét férfit ölt meg, és a nemi erőszaktól kezdve a nekrofílián, a feldaraboláson át a kannibalizmusig mindenfajta kínzás a palettáján volt. Tetteiért összesen 957 év fegyházbüntetésre ítélték, de végül a rácsok mögött halálra verték. Bár azt hihetnénk, efféle gonosztevőkkel főleg az Egyesült Államokban találkozhatunk – legalábbis abból ítélve, hogy a legmegrázóbb esetekre eddig ott derült fény –, Európában, köztük Magyarországon is, szép számmal találni a gyilkolásban örömüket lelő bűnözőket.

Jeffrey Dahmer történetéhez képest kevésbé ismert a Ruhr-vidéki kannibál, avagy a duisburgi húsevő, a német Joachim Kroll ámokfutása, aki a Milwaukee utcáin gyilkoló Dahmerhez hasonlóan nemcsak megölte áldozatait, hanem evett is belőlük. Kroll erre azzal a magyarázattal szolgált az őt kihallgató rendőröknek, hogy túl drága a hús – de más emberek élete nem volt túl drága számára. 

Megcsonkította a testeket

Joachim Kroll 1933-ban született a náci Németországban, ám édesapja a második világháború alatt hadifogságba esett, így elköltöztek. Édesanyja 1955-ben bekövetkező halála után kezdett gyilkolni. Az első áldozata a 19 éves Irmgard Strehl volt, akit megfojtott, majd a holttestét megerőszakolta, és felvágta a hasát. A második öldöklésre évekkel később, 1959-ben került sor, amikor a 24 éves Klara Freida Tesmert fojtotta meg. A nő húsát otthon elfogyasztotta vacsorára. 

Ámokfutása több mint húsz éve alatt összesen 14 embert ölt meg. A legtöbbjüket puszta kézzel fojtotta meg, megerőszakolva, majd megcsonkítva a holttesteket, amelyekből sok esetben evett is. Áldozatai közül csak pár olyan kivétel van, akiket nem az előbbiek szerint ölt meg. A 13 éves Petra Giesét például a saját sáljával fojtotta meg, míg az ötéves Harke Ilonának a víz alatt tartotta a fejét a patakban. Többnyire nőket, kislányokat gyilkolt, csak egyetlen férfi áldozata volt, a 25 éves Hermann Schmitz, akit halálra késelt.

Az elfogása ugyanakkor viszonylag nehézkes volt, mivel többször is előfordult, hogy más vállalta magára a gyilkosságokat. Ez történt a 15 éves Manuel Knodt eltűnése után is: az áltettest nyolc év börtönre elítélték, hiába nem ő volt az elkövető, míg a 13 éves Petra Giese esetében szintén egy másik férfit dugtak a rácsok mögé helyette.

Testrészekkel dugította el a lefolyót

Joachim Kroll a négyéves Marion Ketter eltűnése után került a képbe még 1976 nyarán, amikor a rendőrök minden házat átkutattak, hogy megtalálják a gyermeket. A férfi szomszédja arról panaszkodott, hogy valamitől eldugultak a lefolyók az épületben. Megkérdezte Krollt, szerinte mi lehet az, mire ő úgy felelt: belek. A hatóságok körbeszaglásztak Kroll otthonában, ahol orrfacsaró bűz terjengett. Az egyik eltűnt lány testrészeit megtalálták a hűtőszekrényben, egy gyerek keze épp egy lábasban főtt, más testrészek pedig a lefolyóba voltak beleszorulva. 

Letartóztatását követően Kroll mind a 14 gyilkosságot bevallotta, kijelentve a hatóságoknak: áldozatai húsát azért főzte meg, hogy pénzt takarítson meg vele, mivel a hús drága. Saját bevallása szerint beteges hajlamára akkor ébredt rá, amikor fiatalkorában disznóvágásokon vett részt, és azt kezdte érezni, hogy szexuálisan izgatja a vér látványa. Krollnak mindemellett volt egy babagyűjteménye és egy guminője is. Utóbbit a gyilkosságok után használta, előbbieket pedig azért tartotta, hogy gyakorolja a gyilkosságokat. 

A férfit végül nyolc gyilkossággal és egy gyilkossági kísérlettel vádolták meg, majd életfogytiglani börtönbüntetésre ítélték 1982-ben, ami megdöbbentette Krollt. Ő ugyanis arra számított, hogy ha bevallja tetteit, megkapja a szükséges gyógykezeléseket, és visszaengedik a társadalomba. Az általa elkövetett bűnökért azonban nem volt bocsánat. Alig tíz évvel a börtönbe kerülése után a Ruhr-vidéki kannibál szívroham következtében halt meg 58 évesen a rheinbachi börtönben.