Több mint kétmilliárd forintnak megfelelő dollárért cserélt gazdát egy hongkongi aukción Kína utolsó császárának karórája. De hogyan került az óra Pu Jihez, kik örökölték meg tőle, és mi az igazán különleges ebben a méregdrága Patek Philippe Reference 96 Quantieme Lune-ban?
Kalapács alá kerültek Kína utolsó császárának, uralkodói nevén Hszüan-Tung, azaz Pu Ji vagyontárgyai, amelyek között egy méregdrága, egyedi Patek Philippe karóra is megtalálható volt.
Az aukció le is zajlott, és ahogy az ilyenkor lenni szokott, most sem aprópénzzel játszottak azok, akik az uralkodó örökségének egy darabját szerették volna megkaparintani – így az sem meglepő, hogy valaki forintmilliárdoknak megfelelő dollármilliókat adott Pu Ji karórájáért.
A Phillips aukciósház hongkongi árverésén nem kevesebb mint
6,2 MILLIÓ DOLLÁRT ajánlott érte EGY GYŰJTŐ, AZAZ AZ ÓRA körülbelül 2,1 MILLIÁRD forintnyi összegért CSERÉLT GAZDÁT.
A Patek Philippe Reference 96 Quantieme Lune ritkaságnak számít, mindössze nyolc ismert darab létezik belőle. Az eladást lebonyolító Phillips aukciósház szerint a hét számjegyű összeg mégis a 86 éves óra figyelemre méltó történetének és gazdájának köszönhető – az óra többek között a Szovjetuniót is megjárta, amikor az egykori uralkodót ötéves bebörtönzése idején Szibériába vitték.
Az 1,2 hüvelykes, azaz körülbelül 3 centiméter átmérőjű platina óra arab számlappal, rózsaszín arany mutatókkal és „holdfázis” funkcióval is rendelkezik, amely megmutatja, hogy a Hold az adott időpontban milyen fázisban van, azaz egy kis nyíláson keresztül látható a Hold aktuális állása anélkül, hogy kimennénk az éjszakai eget vizsgálni.
Egyes belső mechanizmusai ráadásul 1929-ből származnak, pedig a modellt Patek Philippe – a híres svájci óragyártó készítette, amely részben arról ismert, hogy bonyolult óraszerkezeteket szerelt vékony tokokba – csak 1937-ben értékesítette.
Az óra történetének egy része ugyan bizonyítékokkal is alátámasztható, az mégsem ismert pontosan, hogy Pu Ji, Kína utolsó császára hogyan szerezte meg – a feljegyzések szerint eredetileg egy párizsi luxusüzletben vásárolta. Dokumentumok igazolják, hogy az egykori császár magával vitte egy habarovszki szovjet fogolytáborba is, később rabtársának, Georgy Permyakovnak ajándékozta, aki folyékonyan beszélt mandarinul, és oktatója, illetve orosz tolmácsa is volt fogva tartása alatt.
Pu Ji – akinek élete egyben az 1987-es, Oscar-díjas, Az utolsó császár című film alapját képezte – 1908-ban, mindössze háromévesen lépett a trónra. Uralkodása azonban nem tartott sokáig, kevesebb mint négy évvel később kénytelen volt lemondani trónjáról, amikor a köztársasági lázadás megdöntötte a Csing-dinasztiát. Ennek ellenére engedélyt kapott arra, hogy továbbra is a pekingi császári palotában éljen, sőt 1917-ben rövid időre visszahelyezték császári tisztségébe is.
1924-ben elmenekült Pekingből, és szövetséget kötött Japánnal, amely később a bábállam, Mandzsukuo császárává nevezte ki az északkelet-kínai mandzsúriai régióban. Miután Japán vereséget szenvedett a második világháborúban, Pu Ji pedig a szovjet csapatok fogságába került.
1950-ben visszatért Kínába, ahol ismét 9 év börtönre ítélték. Bár 1959-ben amnesztiával szabadult, a kommunista kormány bábja lett, sőt, 1962-ben Mao Ce-tung parancsára feleségül is vette a párt egyik tagját – ezzel először fordult elő, hogy egy mandzsu uralkodó kínai nőt vett feleségül. Ezután ismét Pekingbe költözött, és egy botanikus kert javítóműhelyében, később pedig a nemzeti könyvtárban dolgozott, miközben megírta emlékiratait Az utolsó kínai császár voltam címmel.
Pu Ji 1967. október 17-én halt meg hosszas betegeskedés után Pekingben.
Az aukciót szervező Phillips szerint
az óráját 1950-ben adta Permjakovnak, közvetlenül azelőtt, hogy az egykori császár visszatért volna Kínába, hogy háborús bűnök miatt bíróság elé álljon.
Ezt az utolsó császár Yuyan névre hallgató unokaöccsének – aki szintén vele volt bebörtönözve – emlékiratai is alátámasztják, elmondása szerint ugyanis Pu Ji mindennap viselte az órát Mandzsukuóban, majd miután hadifogságba kerültek, neki ajándékozta azt. Ezt követően tőle kérte vissza az órát az egykori császár, hogy azt barátjának, Permjakovnak adhassa – aki egészen 2005-ös haláláig őrizte az ajándék időmérőt.
Az óra később az örököseihez került, akiktől mindössze néhány éve, 2019-ben vásárolta meg az aukciósház, mostantól pedig ismét másvalaki gyűjteményét gyarapítja majd.
Kiadott sajtóközleménye szerit a Phillips három évet töltött az óra történetének kutatásával és eredetének megerősítésével – ezt a folyamatot Thomas Perazzi, az aukciósház ázsiai órákért felelős vezetője nyilatkozatában példátlan kutatási projektnek minősítette, amin egy világméretű csapattal dolgoztak, szakemberek, történészek, újságírók és tudósok bevonásával.