Roman Polanski rendező lányának, Morgane Polanskinak a főszereplésével érkezik a Krystyna Skarbek életét feldolgozó, The Partisan című film. A kém pályafutása során sokszorosan bizonyította be a kétkedőknek, hogy nőkből is lehetnek jó hírszerzők, ám aligha létezik még egy olyan ügynök, aki hasonlót vitt volna véghez, mint ő.
Krystyna Skarbek neve Magyarországon talán nem sokaknak ismerős, pedig az egykori brit miniszterelnök, Winston Churchill egyik kedvenc kémjéről van szó, aki a nácik által megszállt Európában tevékenykedett hírszerzőként. Egyes hírek szerint róla mintázták az Oroszországból szeretettel és a Casino Royale című James Bond-könyvekben feltűnő Tatiana Romanovát és Vesper Lyndet, ami nem véletlen, mivel a kém életútját végigkísérve olyan érzése támad az embernek, mintha egy film forgatókönyvének legfontosabb jeleneteit szemlélné. Hogy még szélesebb közönséggel ismertessék meg a háborús hősnek tartott Krystyna Skarbek rendkívüli életét, filmet forgatnak róla The Partisan címmel.
A produkcióban főszerepben, a kémnőt játszva fog feltűnni a többszörösen botrányba keveredett rendező, Roman Polanski lánya, Morgane, illetve rajta kívül szerepet kapott még Malcolm McDowell is. Mint kiderült, a forgatás helyszínéül a lengyelországi Bystrzyca Kłodzka városa szolgált, ahol minden boltot háborús létesítményekké alakítottak át, és a Radkowskie Skały hegységben is forgattak. A George Byczynski producer által a legbátrabbak legbátrabbikának nevezett kémnő hőstetteit ugyanakkor igen nehéz lesz egy filmbe sűrítve bemutatni.
Krystyna Skarbek 1908-ban látta meg a napvilágot lengyel arisztokrata család gyermekeként, ám származásuk ellenére nélkülözniük kellett. 31 éves korában kezdett el kémkedéssel foglalkozni, azt követően, hogy 1939-ben Németország a Szovjetunióval karöltve lerohanta Lengyelországot. A második világháború alatt a brit Különleges Hadműveletek Végrehajtó Egységének (Special Operations Executive – SEO) dolgozott Christine Granville és Pauline Armand álneveken – ő volt a britek első női ügynöke, aki ráadásul a leghosszabb ideig teljesített szolgálatot a hölgyek közül. Skarbek később a férjével együtt Nagy-Britanniába utazott, ahol csatlakozott az MI6 titkosszolgálathoz. A kémnőt a szervezet már akkoriban is úgy jellemezte, mint akiben egy szemernyi félelemérzet sincs. Állítólag az ő sikereinek köszönhető, hogy az MI6 női ügynököket toborzott, akiket a nácik által megszállt országokba küldtek.
A második világháború alatt a kémnő már a második férjét „fogyasztotta”, ám a Clare Mulley által írt, The Spy Who Loved című könyv szerint élete során tucatnyi szeretője volt, és nemigen tudott megállapodni egy partner mellett.
A férfiak megőrültek Christine-ért, de ő nem volt az a monogám típus. Gyakorlatilag mindenkivel lefeküdt, akivel csak találkozott
– olvasható a kötetben.
A feltételezések szerint egy féllábú, lengyel háborús hőssel, Andrzej Kowerskivel lehetett a leghosszabb és legkomolyabb kapcsolata, de viszonya volt egy alpesi hegymászóval, illetve egy másik ügynökkel is, akivel együtt jutottak el ejtőernyővel a megszállt Franciaországba.
A kémnő a legnagyobb hőstettét kétségkívül a normandiai partraszállást követően vitte véghez, amikor a Gestapo vezetőjének, Heinrich Himmlernek a megfenyegetésével és némi kenőpénz felajánlásával megmentett két titkos ügynököt még azelőtt, hogy golyó által végezték volna ki őket. A feltételezések szerint Himmler azért adta be a derekát, mivel azt sejthette, már közeleg a háború vége. Ám nem ez volt az egyetlen eset, amikor Skarbek a saját életét tette kockára: egyik első küldetésén hegyeken átsíelve jutott el a megszállás alatt lévő Lengyelországba. Többek között Szíriában, Libanonban, Törökországban, Egyiptomban és még Magyarországon is vállalt küldetéseket, amelyeknek részét képezte a megfigyelés, illetve a többi partizánnal való kapcsolattartás. Törekvései elismeréseként György-éremmel, a Brit Birodalom Rend kitüntetésével, illetve a Croix de Guerre katonai elismeréssel jutalmazták.
A második világháborút követően ugyanakkor már nem akart Lengyelországban maradni az ott eluralkodó kommunizmus miatt, ezért továbbállt. Nagy-Britanniában képzelte el a jövőt. Az MI6 dokumentumai szerint azonban a szigetországban már nem kívánták alkalmazni kémként, csak egy buta nőnek tartották, így más munkákból kellett fenntartania magát. Dolgozott pincérnőként, takarítónőként tengerjáró hajókon, illetve a londoni Harrodsban ruhatárosként. Gyermeke sosem született. Élete utolsó szakaszában a londoni Earl's Court negyedben élt egy olcsóbb hotelben a Lexham Gardens utcában, ahol szeretője, a megszállottan féltékeny Dennis Muldowney egy késsel szúrta őt halálra 1952 nyarán. A gyilkosság helyszínén ma emléktábla áll, megemlékezve arról az ügynökről, akit kollégája, az igen rejtélyes életet élő mesterkém, Vera Atkins úgy jellemzett: egy nagyon bátor, vonzó, de magának való ember, aki a saját törvényei szerint élt.