Nem érdekelték a babák, inkább a filmipar felé vette az irányt. Ingatlanmogul lett, zenét írt, filmet rendezett, és nők ezrei rohantak utána, hogy megismerjék az igazi Kent, miközben ő csak egy üres fejű babának tartotta Barbie-t. Kenneth Handler ötvenévesen halt meg, miután agytumort diagnosztizáltak nála, de Oppenheimer szerint más történt.
Kenneth Robert Handler tizenhét éves volt, amikor szembesült vele, hogy anyja a testvére után róla is elnevezett egy babát. Kent tipikus kaliforniai fiatalnak látta, aki a tengerparton lóg a barátaival, és a külseje is makulátlan, ez viszont messze állt a valódi Kentől. Kenneth inkább zongorázni járt, és feliratos filmeket nézett szabadidejében.
Kocka voltam... Egy igazi kocka. Minden lány azt hitte, hogy egy bunkó vagyok
– így emlékezett vissza a kamaszkorára egy harmincnégy évvel ezelőtti interjúban az igazi Ken.
Kennethet nem vonzotta a játékipar, pedig vagyonát nagyrészt Kennek köszönhette. Míg anyját, Ruthot a Barbie baba megalkotásáért, apját, Elliotot pedig a Hot Weelsért imádták gyerekek millió, addig Kenneth inkább egyetemre ment, hogy belekóstoljon a zeneírásba. 1965-ben diplomázott a UCLA-n, miután feleségül vette kedvesét, Suzie-t.
Handler két kiadót is alapított, azonban a Matteltől nem tudott véglegesen elszakadni. A cég támogatásával ugyanis az általa írt zenéket használták fel szülei a reklámfilmjeikben, és még egy hangszeres játékcsalád is ezt a dalt játszotta. A filmes siker azonban váratott magára, végül már nemcsak a zeneírásba, de a rendezésbe és a forgatókönyvírásba is belekezdett. Két filmet rendezett, elsőként a Delivery Boyst, a kor legnevesebb felnőttfilmeseit is foglalkoztatva, majd a Place Without Parents következett.
A filmektől távolodva már egy galériát üzemeltetett Los Angelesben, ahol olyan fotósorozatokat lehetett megnézni, mint a Selma Avenue járdáin ácsorgó férfiak. A belváros ezen szakaszán ugyanis farmernadrágos, bőrdzsekis, jól fésült férfi prostituáltak várták az érdeklődőket a híres Hollywood Boulevardtól alig pár méterre. Az After Dark magazin akkori számában úgy számolt be a kiállításról, mint amit mélyen átjárt az LMBTQ.
Kenneth Handlernek és feleségének három gyermeke született a házasságuk alatt, ám a férfi emlékét beárnyékolja, hogy a halálát követően ketten is komoly vádakkal illették.
Bobby Jameson Handler kiadójához szegődött egy rövid időre, majd el kellett hagynia a céget, miután állítása szerint elutasította Handler szexuális ajánlatát. Hasonlót állít 2016-os memoárjában a harcművész Taimak is, akinek a Delivery Boys című filmben lehetett volna munkája. Az ajánlatért cserébe Handler tőle is ugyanezt kérte, amit Taimak elutasított, így a produkcióban se kapott helyett.
Handler 1994. június 11-én halt meg a napsütötte Kaliforniától távol, New Yorkban. Anyja Ruth Handler közlése szerint fia elveszítette az agytumor elleni harcot, azonban más információk is terjedni kezdtek Ken betegségéről. Jerry Oppenheimer oknyomozó újságíró és Robin Gerber úgy hitték, hogy a halálának köze lehet egy esetleges AIDS-fertőzéshez. Az újságírók tudni vélik, hogy Handler a halála előtt bevallotta szüleinek a másságát, és elismerte, hogy megfertőződött a vírussal. 2019-ben Gerber azt mondta, hogy a Ruth Handler és Kenneth orvosa közötti levelezés, valamint az orvossal folytatott beszélgetés megerősítette Ken Handler halálának okát.
Kenneth Handler már erősen kopaszodott, amikor testvérével interjút adott a Los Angeles Timesnak. Halála előtt öt évvel már New Yorkban élt, és a filmkészítést ingatlanbizniszre cserélte. Századfordulós épületeket újított fel és adott tovább olyan hírességeknek, mint a médiamogul Rupert Murdochnak.
A gyerekei soha sem játszottak Kennel vagy Barbie-val, egyszerűen nem érdekelték a babák, ehelyett inkább a plüssállatok kötötték le őket.
Ha kérték volna, megvettem volna nekik a babákat, de soha nem tették
– mondta Handler, akit kezdetekben még ámulatba ejtett a két figurát övező hírnév és rajongás. Emlékezett még arra a napra, amikor meglátogatta az anyósáékat, majd kisvártatva egy csapat kislány jelent meg a ház körül, hogy találkozzanak az igazi Kennel. Kenneth beengedte őket a házba, és egy rövid beszélgetés után leesett neki, hogy mennyire fontos a gyerekeknek Ken.
Olyan volt, mint egy mellbe rúgás. Olyan édesek és fantasztikusak voltak.
Hiába azonban a rajongás, se Barbie-ról, se Kenről nem volt jó véleménnyel. Sőt a szőke szépséget egyenesen üres fejűnek nevezte, aki mást se csinál, csak a tengerparton lóg.