A varázslatos Balin pár nappal ezelőtt történt lifttragédia a lehető legrosszabbkor jött a szigetnek. A Covid-járvány után kezdett magához térni a turizmus, ezen a nyáron már havonta háromszázezren érkeztek. A szám azonban csökkenhet, mert sokan felteszik a kérdést, biztonságban vannak-e a turisták – már csak a vallási ellentétek miatt is.
A brit–francia származású sztárépítész, Gordon Shaw nagyot álmodott, amikor Bali szigetén az egyik legvarázslatosabb folyóvölgy irtózatosan meredek lejtőjére megtervezte a Függőkertekre keresztelt luxushotelt. Az évezred elején történt mindez, azóta is a világ egyik legexkluzívabb hoteljének számít fekvése miatt. Egy éjszakáért 300 ezer forintot kérnek el, igaz, csak 32 szoba van, ráadásul mindegyik kis méretű, de saját feszített víztükrű medencével rendelkezik, s ezek valósággal ráborulnak a méteres leveleivel pazar látványt nyújtó völgyre.
Ideutaztunk, hogy az ismert és milliónyi turista által látogatott tengerparttól, a szörfözők és jetskizők által zsúfolt strandoktól távol a nyugalmat és a luxust kutassuk. Ezért jártunk a sziget közepén, a kulturális központban, Ubudban, de akkor még nem tudtuk, jóval távozásunk után véres tragédia történik a közelben.
A városkában 70 ezren élnek, erre zúdul rá évente hárommillió külföldi, akik jókedvűen szürcsölik a jéghideg, olcsó, de jóízű helyi sört a pálmalevelekkel védett, árnyékos falatozókban. Világhírűvé viszont a kávé vált, mégpedig a kopi luwak elnevezésű. A magyarázat egyszerű: a kávészemeket a helyi ázsiai pálmacibetmacska előszeretettel nyeli le, de mivel feldolgozni nem tudja, a szemek az ürülékkel együtt épségben távoznak. A turisták pedig minden pénzt megadnak a 10 dekás csomagolású kávéért, hogy otthon elmesélhessék annak csavaros történetét...
A varázslatosan szép hindu templomok vagy a teraszosan megművelt, üdezöld domboldalakon lefutó rizsültetvények látványa miatt is sokan jönnek, vagy azért, hogy találkozzanak a helyi királlyal. Merthogy Balin ez is van – igaz, Indonéziában hivatalosan nincs uralkodócsalád, Jáva, Borneó, Bali és néhány kis sziget azonban kivételt képez. Balin a Karangasem família 1890 óta uralkodik. A helyi hatalmasságok, a szultánok és hercegek múltja egyébként a holland gyarmati hagyományokból ered, a hivatalos kormány a függetlenség elnyerése után ezért is szüntette meg a címeket.
Ubud kanyargó, poros utcáin mindenhol fafaragók és szobrászok nagy műgonddal készített alkotásait látni. Persze akadnak méretes darabok is, de az utca pora telepedik a hatalmas kőszobrokra, mert ezekből csak keveset tudnak eladni, azt azonban milliókért. Főleg amerikai és ausztrál turisták vásárolnak, hajón hazavitetik az olykor tonnás szobrokat, hogy otthon kertjük féltett kincse legyen.
Indonézia az idegenforgalomból él, ami a nemzeti össztermék 40 százalékát adja. Az ország turizmusa azonban szinte kizárólag Balin alapszik, mert az ágazat összbevételének több mint fele a szigetről származik! Az indonéz szigetvilág több mint 18 ezer szigetből áll, de ezek közül csupán hatezer lakott. Bali a legjelentősebb, itt minden második ember megélhetése a turizmustól függ, többek között a kétgyermekes Ni Komang Wiyandi megélhetése is. Minden esztendő 210. napját várja a legizgatottabban: az egyik legnagyobb vallási ünnepet, a gonosz szellem elűzését. Kókuszpálma-fedésű, ezért mindig viszonylag hűvös műhelyébe invitál, és büszkén mutatja azt a díszt, amely leginkább a mi májusfánkra emlékeztet. Olyan pálmafa rúd, amilyet ilyenkor minden házra kitesznek.
A fő bevétele persze a faszobrokból származik, amelyekért több tízezer forintot kérnek el manapság. A család apraja-nagyja ott nyüzsög a műhelyben: az ügyes kezű asszonyok helyben szoptatnak, a nagyobbacska gyerekek pálmaleveleket keresgélnek a közeli erdőben, a nagyok hozzák a fát, amiből a szobor készül. Balin nagy a verseny a fafaragók között,
legalább 400 helyi üzemben dolgoznak a turizmus napszámosaiként számontartott művészek.
Érthető, hogy özönlenek hát az influenszerek is Ubudba, mert rendkívül hangulatos városka, a helyi iparművészek alkotásai különlegesek. De azért is, mert aligha készíthető látványosabb felvétel jó nyolcemeletnyi magasságból az Ayung folyó elképesztően buja dzsungelvölgyéről, mint a Hanging Gardens (Függőkertek) bejáratánál elhelyezkedő étteremből – és a nyitott liftből, ami a budapesti Siklóra emlékeztet azzal a különbséggel, hogy jóval meredekebb, és csak öten férnek el benne. Hasonló eljárással készíthették ezt is, mint a néhány napja öt ember halálát követelő másikat – pár száz méterrel odébb egy másik luxusszállóban, ahol az egy éjszakára számított ár egyébként 350 ezer forint körül mozgott. Ugyanannak a folyónak, az Ayung vájta völgynek a lejtőjére szédítő meredeken kúszik fel a szerencsétlenséget szenvedett lift, 45 fokos szögben.
Korábban már jártunk a Függőkertekben, s a francia menedzsert megkérdeztük, az egymásra épített, feszített víztükrű medencék mellett hogyan bírja a lift a megpróbáltatásokat. Azt válaszolta, rendszeresen ellenőrzik a kábeleket. Mint felvételünk mutatja, a liftszekrény két vágányon kúszik le és fel, de egy fő sodronykötelet láttunk csupán.
Pontosan ez okozhatta a bajt az Ayuterra hotelben. A szálloda fenntartási részlegén dolgozó öt alkalmazott felfelé indult a völgyből, de körülbelül 100 méteres kapaszkodás után a liftszekrény irtózatos robajjal leszakadt és szétporladt, amikor nekicsapódott a földnek. Elszakadt a húzókábel – a rendőrségi főember, Ketut Widiada azt érzékeltette, csak egy működőképes acélhuzal volt, holott négy évvel ezelőtt egy videóvizsgálat még hármat említett. Egy 2022-es újabb vizsgálatról beszélt Cac Ace, Bali kormányzóhelyettese, eszerint biztonságosnak ítélték a felvonót. Helyi lapok most azt írták, hogy a liftben nem volt vészfék – persze ki tudja, ilyen meredek sínpályán az elszabadult kocsit meg lehet-e állítani. Általános a félelem, hogy az ilyen veszélyes helyen levő liftek vagy éppen a ma különösen népszerű kötélpályák, a magaslatok közé kifeszített kötélpályán speciális rögzítéssel csúszó eszközök vajon biztonságosak-e. Tehát vajon megfelelő-e az ellenőrzés, vagy a turizmus rekordszámainak elérésének célját alárendelik a biztonsági meggondolásoknak?
Van azonban aggodalomra okot adó további tény is. Magunk is láthattuk a másik, turistákra leselkedő veszélyt – a kaotikus közlekedést. Szinte mindenki mopeddel jár, elképesztő mennyiségben pöfögnek az utakon, és ha a gyalogos át akar kelni az úttesten, csak saját maga ügyességében bízhat. A szigeten már csaknem hárommillió moped közlekedik, rengeteg a baleset:
évente 1500 ember hal meg az utakon – 80 százalékuk motoros,
s közöttük pár tucat a turista, akiknek nincs kellő tapasztalatuk, mert nem ismerik a helyi közlekedési szokásokat.
Bali számára azonban a legnagyobb gondot a vallási megosztottság jelentheti – mint ahogy ez 2002-ben tragikus módon meg is nyilvánult, amikor a turistaparadicsomnak számító Kután három bomba robbant, és 202-en meghaltak. A támadást feltételezések szerint egy iszlám szeparatista szervezet hajtotta végre, és annak oka a mély vallási megosztottságra vezethető vissza. Indonézia lakosságának 88 százaléka iszlám hitű, ez azt jelenti, hogy – tekintettel a 274 milliós népességre – ez a világ legnagyobb muzulmán országa. Balin viszont az emberek 93 százaléka balinéz hindu. Mindez nem sok jóval és nem örök időkre szóló békességgel kecsegtet a ma még nyugodt turistaparadicsomban.
(Borítókép: Helyszíni felvételünkön látszik, csak egy húzókábele van a liftnek. Fotó: Oltványi Tamás)