Egyes filmek a szórakozásunkat, mások az edukációnkat szolgálják, mégis kevés olyan alkotás van, amely valóban hozzájárul a világ megváltoztatásához. Pedig egyes filmek valódi kulturális, gazdasági, politikai vagy éppen polgárjogi változásokat indítottak el. De melyek azok a filmek, amelyek túlnőttek a mozipénztárak bevételeinek növelésén?
Egyes filmek kulturális hatása a legtöbb alkotás esetében vitathatatlan, azonban arra tényleg csak kevés sikerfilm volt képes, hogy egyes országokra vagy akár a világra is érezhető hatást gyakoroljon. Emiatt az sem annyira elrugaszkodott kijelentés, hogy azok a műsorok, amelyeket nézünk, nem csupán az érzelmeinket befolyásolják, hatást gyakorolhatnak a gazdaságra és a geopolitikára is. De ki gondolta volna a megjelenés pillanatában, hogy Az éhezők viadala-filmek, A cápa vagy éppen a Squid Game is képes erre?
Pedig ezek az alkotások nem csak a mozik pénztáraira vagy a streamingszolgáltatók bevételére gyakoroltak óriási hatást. Az egyik legjobb példa erre talán a 2012-ben debütáló, Az éhezők viadala című film, amelynek bemutatása hatalmas sikert aratott a filmrajongók körében, a cselekmény és a főhős, a Jennifer Lawrence alakította Katniss Everdeen pedig külön elnyerte a mozinézők szívét.
Így az sem különös, hogy
a premiert követően jelentősen megnőtt a nők és a fiatal lányok körében az íjászat mint sporttevékenység népszerűsége.
Hasonlóan egy aktivitást tett népszerűvé A cápa című 1975-ös sikerfilm is, amelynek bemutatóját követően egyre kevesebb cápát találtak az Egyesült Államok északkeleti partjainál, mivel a film hatására tesztoszterontól túlfűtött trófeavadászok tömege lepte le a vizeket, hogy az uszonyos ragadozókra vadásszon – a cápapopuláció állítólag 50 százalékkal csökkent ezeken a vizeken.
A tévénézési és filmfogyasztási szokásaink akaratlanul is beszivárognak a mindennapjainkba, ez a jelenség már gyermekkorban is megfigyelhető, amikor a különböző szuperhősök válnak meghatározóvá a fiatalok életében.
Egy 2017-es tanulmány pedig mindezt be is bizonyította: ennek során 180 gyermeket egy unalmas, ismétlődő feladattal bíztak meg. Ebből a csoportból néhányan azt a lehetőséget kapták, hogy Batman-jelmezben végezzék a feladatot. És az eredmény?
A jelmezbe öltözött gyerekek jobban teljesítettek, keményebben dolgoztak, és jobban koncentráltak, mint azok a társaik, akik az öltözék nélkül hajtották végre a feladatokat.
A filmek ereje ráadásul egy ország pénzügyi sikerét is megváltoztathatja. A legjobb példa erre a Netflix Squid Game című nagy sikerű sorozata, amely 1,9 milliárd dolláros bevételt adott az Egyesült Államok gazdaságának.
Mindehhez nagyban hozzájárult a sorozatban viselt melegítők és ruházati cikkek elképesztő eladási száma, a fehér slip-on Vans cipők értékesítése például 800 százalékkal nőtt a sorozat premierjét követő hetekben – írja a New York Post.
Hasonlóképp Japánban az anime- és mangarajzfilmek nemcsak segítettek kiépíteni egy teljes szubkultúrát a világon, hanem meghatározó szerepet játszottak a gazdaság élénkítésében is. Elég csak kiemelni, hogy
a világ animációs alkotásainak hatvan százaléka Japánból származik.
Bár a japán csak egyetlen országban beszélt nyelv, most az egyik legnépszerűbb nyelv a tanulni vágyók körében; 1979-ben csak 130 000 ember tanult japánt, ez 2009-re közel 4 millióra nőtt. „Az, hogy az alkotásnak és a történetmesélésnek hatalma van, nem meglepő, hiszen ez bemutatja, hogyan tükrözik azok a történetek, amelyeket egymásnak mesélünk, a társadalmunk alapjait, az emberi teljesítményt és az ambíciót” – vélekedett a Pulitzer-díjas író, Walter Hickey a You Are What You Watch – How Movies and TV Affect Everything című könyvében.
A filmek gazdaságra és kultúrára gyakorolt hatása mellett fontos társadalmi problémákra is felhívják a figyelmet, legyen szó az egyenlő emberi jogokért folytatott harcról, elfogadásról vagy egyszerű hétköznapi nehézségekről.
Ilyen a Selma című 2014-es film is, amely Martin Luther King Jr. kampányának történetét meséli el, azt a harcot bemutatva, amely egyenlő szavazati jogot követelt mindenkinek, az afroamerikaiaknak is. A filmet majdnem 50 évvel az ábrázolt események után mutatták be, pont akkor, amikor az Egyesült Államokban kiújultak a faji feszültségek, és elindult a Black Lives Matter-mozgalom.
A film stábja és szereplői pontosan emiatt szerették volna magukat a mozgalommal azonosítani és felhívni a figyelmet arra, hogy bár az évtizedek alatt előrelépések történtek, még mindig sok teendő van.
Megnézed a filmet, és megértheted, milyen érzés lehetett valakinek 1965-ben, aki sokkolva nézte a tévében a híreket, mert ugyanez könnyen megtörténhetett volna vele is
– mondta Ava DuVernay, a film rendezője, utalva egy rendőrök által meggyilkolt, fegyvertelen színes bőrű férfi történetére és az azt követő eseményekre.
Talán senkinek sem kell bemutatni a Super Size Me című alkotást sem, amely láttán egyesek rövidebb, míg mások bizonyára hosszabb ideig is inkább mellőzték a népszerű gyorséttermek ételeit. Azzal a céllal, hogy megállapítsa, milyen kárt okoz szervezetében a gyorskaja, a Super Size Me rendezője, Morgan Spurlock csak egyetlen étteremlánc menüjét ette. A kísérlet során
több mint tíz kilót hízott, koleszterinszintje jelentősen megemelkedett, és az orvosa szerint a mája olyan volt, mint egy alkoholistáé.
A 2004-es dokumentumfilm újraélesztette a gyorsételeket övező vitát, és ez azonnali változásokat eredményezett. A bemutató után néhány héttel a McDonald’s megszüntette az extra nagy méretű menüjét, és egészségesebb ételek bevezetésébe kezdett, bár azóta is tagadják, hogy a dokumentumfilm hatására tették mindezt.
Azoknak, akik nem éltek át az AIDS-járvány kezdetét az 1980-as évek elején, nehéz megérteni, mennyi szégyen, félelem és félreértés vette körül akkoriban a betegséget. Egy 1985-ös felmérés szerint az Egyesült Államokban az emberek 51 százaléka úgy gondolta, hogy az AIDS-ben szenvedő betegeket karanténba kell helyezni, és 15 százalékuk támogatta, hogy tetoválással jelöljék meg őket – írja a World Economic Forum.
Amikor azonban a Philadelphia – Az érinthetetlen című film 1993-ban mozikba került, sok minden megváltozott. A film egy fiatal homoszexuális ügyvéd – akit Tom Hanks alakít – útját követi, akit elbocsátanak a munkahelyéről, miután kiderül, hogy AIDS-es.
Ez volt az első Hollywood film, amely az AIDS és a homofóbia kérdését komolyan felvetette.
Emiatt hozzájárult ahhoz, hogy eltörölje azt a szégyent, amiről addig kevesen akartak beszélni:
Emberi beszélgetéseket indított el a HIV-ről, egy olyan témáról, amiről korábban egyáltalán nem akartak diskurzust indítani
– mondta a HIV-aktivista Gary Bell.