Szinte mindennap használjuk, mégis keveset tudunk arról, kinek és minek köszönhető az, hogy az autóinkban hárompontos biztonsági öv felel az életünkért. Pedig az övek története pontosan megmutatja, milyen az, amikor a tudás találkozik a nagylelkűséggel.
Legyen szó egy először autóba ülő tanulóvezetőről vagy egy hétköznapi sofőrről és utasáról, a járműbe való beszálláskor a legtöbbünk számára már reflexszerű, hogy elsőként a biztonsági övhöz nyúlunk, és becsatoljuk.
Az öv használata bizonyítottan életet menthet, és szinte nem telik el úgy hét, hogy ne hallanánk olyan híreket, amikor pont ennek hiánya okozta valakinek a halálát egy autóbalesetben. Annak ellenére azonban, hogy mára már alapvető dolognak tartjuk a biztonsági öveket, az életek millióit megmentő, hárompontos öveket csupán egy mérnök nagylelkűségének köszönhetjük.
A mindennapos eszköz mögött egy rendkívüli történet húzódik meg, amelyben az innováció, az elkötelezettség és az életek megmentésére való törekvés játszik fő szerepet. A hárompontos biztonsági öv története egészen hat évtizeddel ezelőttre nyúlik vissza, hatása az utasbiztonságra pedig ugyan mérhetetlen mértékű, mégis csak kevesen tudják, kinek és minek köszönhetjük mindezt.
Az autózás korai időszakában a biztonsági berendezések széles skálája hiányzott még a legtöbb járműből, az egyre nagyobb teljesítményű autók megjelenése és az autózás egyre hétköznapibbá válása azonban hamar nyilvánvalóvá tette, hogy új megoldásokra van szükség. A 20. század közepén, ha egy járműhöz egyáltalán tartozott öv, akkor az általában egy hason átívelő szalag volt, ami korlátozott védelmet nyújtott. Ezek az övek ugyanis csak a test alsó felét rögzítették, így a felső testrész továbbra is rendkívüli veszélynek volt kitéve egy ütközés során. A keserű valóság az, hogy a kétpontos övek idejében az autóbiztonság messze volt még a tökéletestől, emiatt is volt szükség arra, hogy egy olyan, víziókkal rendelkező személy szálljon harcba, aki nem haszonszerzésből akar változtatni ezen.
Az 1950-es évek végén a svéd autógyár, a Volvo mérnöke, Nils Bohlin, aki korábban repülőgépekhez készített katapultüléseken dolgozott, azt a feladatot kapta, hogy a járműbiztonság terén szerzett szakértelmét az autóknál is alkalmazza. Tudása azért is volt igazán fontos, mivel egyedi látásmódja és betekintése volt az emberi testre ható extrém erőkre, így fő célja az volt, hogy megoldást találjon arra, hogy a járművekben tartózkodókat egy ütközés során is az ülésben tartsa.
Bohlin forradalmi megoldása erre a problémára a hárompontos biztonsági öv megalkotása volt, amely ráadásul a hatékonysága mellett egy könnyen használható eszköz, hiszen míg a csak a hasnál rögzítő övek kizárólag az alsó testrészt tartották fixen az ülésben, addig
Bohlin találmánya rögzítette a vállat, a mellkast és a medencecsontot is, azaz az emberi test legerősebb részeit.
A tervezés annyira zseniális volt, mint amennyire egyszerű: az öv egy V betűt rajzolt ki, ami lehetővé tette az autósok számára, hogy könnyedén áthúzzák azt a vállon, és a csatot a mellkasukon átvezetve a székhez szerelt zárhoz rögzítsék. Ez a biztonság mellett lényegesen felhasználóbarátabb megoldás volt, mint a két kézzel működtetendő hasi övek.
A hárompontos biztonsági öv bevezetése kezdetben – mint a legtöbb újítás – némi ellenállásba ütközött, de a Volvo eltökélt volt abban, hogy ezt a megoldást egy általános funkcióvá tegye a teljes iparban. 1959-ben a Volvo eladta az első autót Svédországban, amely már rendelkezett ezzel a forradalmian új biztonsági berendezéssel, ám ez akkoriban még csak a skandináv országokban volt elérhető. Mivel a gyártó és a mérnök célja is az életek megmentése volt, hamar egyértelművé vált, hogy globálisan el kell terjeszteni ezt.
Ezért pedig mindent be is vetettek. A Volvo élő baleseti tesztekkel, adatokkal és tanulmányokkal bizonyította a hárompontos övek hatékonyságát. Egy év alatt 28 ezer járműbaleset adatait elemezték, bemutatva, hogy
az általuk fejlesztett övek 50-60 százalékkal csökkentették az ütközésekkor elszenvedett sérüléseket.
A hárompontos ülésöv történetének talán legmegdöbbentőbb aspektusa mégis a Volvo elkötelezettsége a biztonság iránt. A cég Bohlinnal egyeztetve ugyanis úgy döntött, hogy megosztja az öv terveit a világgal, nem szabadalmaztatja azt, és nem kér pénzt érte.
Ez a nyitott hozzáállás lehetővé tette más autógyártók számára, hogy felvegyék és beépítsék az életmentő technológiát járműveikbe. A szemlélet azóta is fennmaradt a svéd gyártónál, amely a mai napig megosztja baleseti kutatásait és számítógépes modellezéseit egyetemekkel, kutatókkal és más autógyártókkal, hogy mások is építhessenek a fejlesztéseikre. A Volvo azt állítja, hogy a cég továbbra is a társadalmi fejlődést helyezi előtérbe a pénzügyi nyereség előtt. Öveket becsatolni, itt tényleg jár a kalapemelés!