Bár a nézettségi adatok alapján a piacvezető szerepét ebben az évben elveszítette, továbbra sem vesz vissza a tempóból az RTL Magyarország: miután megszerezték a Bajnokok Ligájának a közvetítési jogait, december 15-én négy új kábelcsatornával bővítik a cégcsoport portfólióját. A piaci folyamatokról és a médiavállalat terveiről az RTL Magyarország vezérigazgatójával, Vidus Gabriellával beszélgettünk.
Az elmúlt évben átrendeződött a televíziós piac, több mint 20 év után átvette a TV2 a vezetést az RTL-től a nézettségi versenyben, Vidus Gabriella viszont egyelőre nem aggódik az eredmények miatt. Az RTL Magyarország vezérigazgatója a főcsatornák közötti különbséget egyáltalán nem érzi behozhatatlannak, sőt inkább jó ürügynek tartja arra, hogy több szempontból is megújuljanak. A cégcsoport a csütörtöki Big Picture konferenciára több bejelentéssel is készül, amelyek közül – a már köztudott, Bajnokok Ligája közvetítési jogainak megszerzése mellett – talán a legmeglepőbb, hogy RTL Otthon, Moziklub, SorozatKlub és Kölyökklub néven december 15-én négy új kábelcsatornával bővítik a kínálatukat. Megkeresésünkre Vidus Gabriella a napokban részletesen is mesélt az elmúlt évben tapasztalható piaci folyamatokról, illetve arról, hogy a cégcsoport által kínált tartalmakkal az RTL Magyarország milyen irányt követ. Az interjúban szóba került többek között, hogy
Utoljára Kolosi Péterrel beszélgettem decemberben a csatorna műsorainak 2022-es teljesítményéről. Bár a tavaly őszi szezonban a TV2 túlnyomórészt felülkerekedett a nézettségi versenyben, bizakodó volt a 2023-as terveikre vonatkozóan. A helyzet azonban az, hogy a konkurens csatorna tovább erősödött – ebben az évben a TV2 többnyire fölényben van az RTL-lel szemben. Mit gondol, miért alakultak így az eredmények?
Egy programigazgatónak mindig az a dolga, hogy bizakodjon. A hosszú ideje tartó nézői trendek átalakulásában most egy olyan ugrásszerű változás történt, ami az RTL-t hátrányosabban érintette, és voltak olyan döntéseink, amelyekkel nem találtuk el a nézői ízlést száz százalékban. Most elsősorban az RTL főcsatornájáról beszélek, mert nyilván minden csatornacsalád esetén meghatározó, milyenek a főcsatorna eredményei, de azért fontos hangsúlyozni, hogy egyébként az RTL Magyarország istállóiba tartozó kábelcsatornák ugyanebben az időszakban meg fantasztikus teljesítményt nyújtottak. Ugyan ennek kisebb a hírértéke, szeretem kiemelni, mert a hirdetői piacon nem csatornákat vásárolnak a hirdetők, hanem csatorna-, sőt kereskedőház-portfóliókat, ahol igenis számítanak a kábelcsatornákon elért, adott esetben elég jó, bizonyos esetekben akár duplázódó közönségarányok. De tény, hogy a főcsatornánk kihívásokkal áll szemben, a TV2-nek sokkal jobban sikerült ez az éve, mint az eddigiek, ám az a körülbelül 1,6 százalékos különbség, ami jelenleg fennáll a két csatorna között, azért nekünk igenis bizakodásra ad okot. Egyrészt behozható, másrészt ez a bicsaklás isteni ürügy arra, hogy megújuljunk, és meghozzunk olyan döntéseket, illetve kipróbáljunk olyam dolgokat a képernyőn, amilyeneket eddig nem mertünk.
A tavaly őszi eredményeket Kolosi Péter részben a két csatorna közönségének különbözőségéből kiindulva magyarázta.
A TV2 főműsoridejét nézők átlagéletkora 63 év, míg az RTL-nél ugyanez 53 év. A magyarországi korfa alapján a televíziók öregedő nézettsége azt jelenti, hogy az idősek közül többen ülnek a képernyő elé, így akinek idősebb a célcsoportja, egy kicsivel mindig nagyobb számú nézője lesz. Ez nem újdonság, Amerikában a Paramount égisze alatt működő CBS nevű csatorna közönségénél az átlagéletkor például már meghaladta a 67 évet. Nem akarom leértékelni ezt a célcsoportot, de a digitális érettség mindig először a fiatalabb, aktívabb korosztálynál jelentkezik, és tökéletesen látszik, hogy
a mi közönségünk sokkal streamingaffinisebb, könnyebben tanulja meg a digitális platformok használatát.
Az említett 10 éves korkülönbség egyébként nem tegnap alakult ki, fundamentálisan mindig volt egy relatív nagy különbség a TV2 és az RTL célcsoportjai között, csak az első húsz évben talán kevésbé látszódott. Azzal viszont, hogy a népességarányok változnak, illetve a digitális felzárkózás is lezajlik Magyarországon, és a nézők közül minden negyedik, ha bekapcsolja a nagy képernyőt, főműsoridőben már nem lineáris tévét néz, a lineáris verseny már nem négy, hanem csak három nézőért folyik. Mi elég régen eldöntöttük, hogy abba a versenybe is be szeretnénk szállni, amelyik elvisz a négyből egy nézőt. Nem véletlenül tettünk pénzt és energiát az elmúlt években a digitális platformjaink fejlesztésébe. A mi közönségünk sokkal hamarabb indul el a digitális felületek felé, mint a TV2-é.
Mennyire lehet behatárolni azt a csoportot, amelyik a streaming felé fordul?
Minden újdonság, ami a képernyőn zajlik, a fiatal férfiak körében figyelhető meg először. Ez így volt annak idején a kábeltévék előretörésénél is – nem véletlen, hogy az első kábeltévék sport-, illetve a városi célcsoportot célzó csatornák voltak –, és ugyanígy zajlik a streaming esetén. A mi fiatalabb nézőink sokkal hamarabb mennek át a streamingre, és amikor visszajönnek – mert azért vissza lehet szerezni őket –, sokkal válogatósabbak, és már nem lesznek annyira csatornalojálisak. Főleg élő, event jellegű vagy sportműsorokkal lehet visszacsábítani a streamereket, akik egyébként ugrálnak a felületek között, mert pontosan tudják, mi van a kezükben, és hogyan tudnak válogatni a növekvő kínálatból. Világszinten is látható, hogy a legfiatalabbak után előbb-utóbb a 40-es és az 50-es korosztályba is bekúszik a streaming, majd jönnek a 60-70 évesek. Szerintem lesznek még óriási változások, de jelen pillanatban nem véletlen, hogy a TV2 közönsége egyre stabilabb. Elég megnézni a hétvégi foci nézettségét. Ha fontos mérkőzés megy az M4-en, az RTL közönségét üti meg először.
Most arra a hétvégére gondol, amikor a The Voice-szal szemben elindult a TV2-n a Dancing with the Stars, miközben az M4-en a Magyarország–Szerbia-meccset láthatták a nézők?
Igen, akkor is tökéletesen látszott. Ebből a szempontból a TV2 lineáris stratégiája, illetve kevésbé bátor streamingstratégiája teljesen érthető, és pont ezért a mi digitális stratégiánk is, mert azzal, hogy lassan egy éve elindult az RTL+, mi abban a versenyben is benne vagyunk, amit egyelőre csak a nagyok játszanak. De lokális tartalmi kínálattal és a nemzetközi streamingszolgáltatókhoz mérhető technológiával beszálltunk ebbe a versenybe is.
Tehát az ön olvasatában ez valami olyasmit jelent, hogy amikor azt látjuk, hogy csökken a főcsatornájuk nézettsége, nem a nézők elvesztéséről van szó, hanem arról, hogy a közönségük egy része sportcsatornát néz, vagy átigazolt a streamingre.
Nem teljesen. Egy részüket elvesztettük, mert a TV2-nek jobb műsorai vannak most, egy részüket viszont visszanyerjük azzal, hogy ezek a nézők streamingelnek, és közben a mi platformunkat nézik. Egyelőre nincsenek keresztnézettségi adatok, csak teoretizálunk erről – az egy hosszú út, mire kialakul, hogyan lehetne ezt jól mérni –, a lényeg, hogy azokat a nézőket, akiket elveszítettünk, megpróbáljuk kiszolgálni streamingtartalommal is, mert az RTL lineáris főcsatornájának brandje bizonyos életkor fölött nem annyira vonzó. Mi nagyon nehezen tudjuk megszólítani a 60 pluszos közönséget, amiben a TV2 például nagyon erős. Nem véletlenül indítunk most négy olyan kábelcsatornát, amelyek közül három kifejezetten a 60 pluszos női közönséget célozza, a főcsatornával és a jelenlegi kábelfelhozatallal ugyanis nem érjük el őket. Nagyon fontos, hogy egy brand vagy bármilyen médiarendszer mennyire tudja kiszolgálni a teljes közönséget – a fiatalok, illetve a városi közönség tekintetében nagyon erősek vagyunk, de hogy relevánsak maradjunk,
az idősebb korosztályt is meg kell szólítanunk.
Kábelcsatornán építkezni nyilván sosem annyira látványos – szerintem ezt a TV2-es kollégák is vissza tudják igazolni –, de ma már nem él meg az egyik a másik nélkül, sok esetben a finanszírozásuk sem működne másképp. Az, hogy csatornacsaládokban gondolkodunk, egyébként nem csak ránk vagy a TV2-re igaz, hanem szinte mindenkire a magyar televíziós palettán – evidencia lett, hogy így próbáljuk a célcsoportokat lefedni. Hogy emellett mi elkezdtünk építeni egy digitális platformcsaládot is, szerintem nagyon nagy döntési szabadságot ad a nézőknek, ami persze néha fájhat, de el kell fogadni. Nekünk az a dolgunk, hogy figyeljük és kiszolgáljuk a nézői igényeket, amire az egyik válaszunk tehát annak a négy kábelcsatornának az elindítása is, amelyről a napokban már kiszivárogtak üzleti információk a piacra.
Ez ugye azért is érdekes, mert Fischer Gábor, a TV2 Csoport programigazgatója korábban azt mondta az Indexnek, hogy annak idején nagyon sok kritika érte, amiért a TV2-t a cégcsoport kábelportfóliójának bővítésével igyekezett üzletileg erősebb alapokra helyezni.
Ők akkor egyből elindítottak tizenegy kábelcsatornát, amit azért mondjuk ki, egészpályás letámadásnak illik hívni. Szerintem a kritikát nem maga a stratégia, hanem annak finanszírozása miatt kapták – tisztán piaci forrásokból ugyanis nem biztos, hogy ezt bárki meg tudta volna tenni. Ez egyébként 2016-ban, az eredeti reklámadó perek időszakában történt, amikor mi leginkább a stabilizálódásra összpontosítottunk. Körülbelül 2018-tól tudtunk csak építkező üzemmódba kapcsolni, akkor kezdtük el fejleszteni az RTL Mostot. Először nekünk volt RTL Most+, jelenleg pedig RTL+Active néven disztribútoroknak szóló digitális termékünk, úgyhogy valójában nem is értem azt a kritikát, hogy mi a disztribútorokat megkerülve próbáljuk a digitális stratégiánkat folytatni. Pont, hogy velük együtt tesszük –
minden magyar disztribútorral tárgyalunk az RTL+ normál előfizetési csomagjába való beépítéséről.
Hogy a pay TV-piac számunkra fontos, már számtalan helyen elmondtuk, az pedig, hogy indítunk négy új csatornát, úgy gondolom, az egyik legerősebb érv arra, hogy abszolút hiszünk a lineáris piacban is. Egyszerűen csak más úton járunk, mint a TV2 – más stratégiát folytatunk, kicsit más közönséget akarunk elérni, más platformokon vagyunk jelen, és más üzleti modellt követünk. Így nem csoda, hogy nem értünk egyet jó pár dologban.
Az említett kritika ugye a konkurenciától érkezett. A két csatorna, illetve a streamingfelületeik üzleti modelljének különbségeiről nemrég Vaszily Miklós, a TV2 elnöke (egyben az Indamedia egyik tulajdonosa, az Igazgatóság tagja – a szerk.) beszélt egy interjúban, kiemelve, hogy a TV2 Play üzleti koncepciója merőben más, mert ők „nem akarják megkerülni a kábelszolgáltatókat, a TV2 ezen az úton nem követi az RTL-t”.
Ezt határozottan cáfolnom kell. Nem kerüljük meg őket, sőt! Ha így nézem, a TV2 évekkel később indította el a digitális termékét, valójában lemásolva a mi eredeti termékünket, amit abszolút bóknak vettünk akkor.
Egyébként miből gondolják, hogy az RTL modellje működőképesebb?
A nemzetközi trendekből. Ezek azt mutatják, hogy önálló lineáris platformok, illetve csatornacsaládok már nem tudnak hosszú távon pénzt termelni. Végső soron mi egy üzleti vállalkozás vagyunk, és ha azt látjuk, hogy a magyar közönség végre hajlandó fizetni tartalomért, akkor kapva kapunk ezen az alkalmon. Egy olyan utat járunk ki, ami által végre biztosítani lehet, hogy a direkt ügyfél-előfizetéssel az előfizetői díj és a reklámbevétel mellett egy harmadik monetizációs lába is legyen a magyar tartalomnak, mert így sokkal biztosabb, hogy fennmarad. Mondok egy példát. A Covid-érában 2020-ban a reklámbevételeink egyik hónapról a másikra hosszú időre eltűntek. Ha már akkor lett volna előfizetéses tartalmunk, sokkal ellenállóbb lett volna a vállalat. Nem egy újabb járványt akarok vizionálni, de azt gondolom, bármely krízishelyzetre jobban reagálhat egy vállalat, ha a bevételi források tekintetében több lábon áll. És van igény, illetve visszatérési hajlandóság a magyar közönség részéről, bár az is igaz, hogy válogatós, az előfizetéshez tehát fontos kiszolgálni az elvárásaikat.
A június 30-ai jelentésük szerint akkor 285 ezer előfizetővel rendelkezett a streamingfelületük. Azt lehet tudni, hogy most mekkora ez a tábor?
Az RTL+ előfizetőinek számát az RTL Group negyedéves jelentéseiben közölhetjük csak. A következő november 8-án jön ki.
És azt, hogy melyek a legnépszerűbb tartalmak az RTL+-on?
A saját gyártású fikciós tartalmaink a népszerűségi lista élén vannak, és bármilyen furcsa, a lineáris műsoraink reklámmentes visszanézésére is használják a fogyasztók az RTL+-t. A Király című sorozatot, gondolom, nem kell kiemelnem, amiről viszont keveset beszélünk, hogy a Való Világ 24 órás streamje is óriásit ment. De ebben nincs semmi újdonság. A streamingtartalmak azért is lesznek mindig kicsit mások, mint a lineárisak, mert az ember önállóan választ közülük, és az úgynevezett guilty pleasure mindenhol kiemelkedő. Tehát a helyi fikció, a reality és a sporttartalmak a legnépszerűbbek, ahogy majdnem minden streamingszolgáltatónál világszerte. Nemsokára érkezik még két fikciós sorozat, illetve három reality a platformra – itt fog elindulni az Éden Hotel –, és az sem véletlen, hogy ide tesszük a Bajnokok Ligájának a mérkőzéseit.
Maradjunk még picit a főcsatornák közötti nézettségi versenynél! Az, hogy a TV2 idén fölénybe került az RTL-lel szemben, befolyásolta a reklámbevételeiket?
Nagyon minimálisan, mert ahogy említettem, nem csatornákat, hanem csatornacsomagokat vásárolnak a hirdetők, és ha maga az RTL gyengébben is ment, más csatornák ugyanabban a csomagban viszont jobban. Idén tehát erre még nem volt hatással, hogy jövőre lesz-e, azt nem tudom, hiszen a tárgyalások csak most kezdődnek. Nem véletlenül készülünk sok bejelentéssel a Big Picture konferenciára. Az őszi szezonra ugye 14 műsort gyártottunk,
és jövőre sem lassítunk,
ami jól mutatja, hogy nem veszünk el forrást a lineáris tartalmaktól a digitális felületünk miatt, teljesen külön üzleti modellben működik a kettő. A streamingplatformra való koncentrációnkat egyrészt a BL közvetítési jogainak megszerzése igazolja, de a lineáris tartalmak költségei is jóval meghaladták idén a tavalyi befektetéseket. Hogy ezek mennyire sikeresek, az más kérdés, az elmúlt hetekben viszont jó híreink is vannak, hiszen a Nyerő Páros eredményei például megmutatták, hogy még mindig ez az ország egyik legkedveltebb napi realityje. Idén még érkezik Az Árulók, amelynek nemrég fejeződött be a forgatása, és a műsorkészítők szerint ez az eddigi legizgalmasabb realitynk. Jön A város királynői, illetve az Éden Hotel, a Legomasters és a Sztárbox is. Az tehát, hogy nem koncentrálunk a lineáris tartalmakra, nem igaz – hogy mennyire találjuk el a közönség ízlését, a nézettségi adatokból kiderül.
A nézettségi eredmények egyébként mennyire befolyásolták a hangulatot cégen belül?
Abszolút befolyásolták, hogyne. Nem mondom, hogy széles mosolyokat látok az arcokon, de azt igen, hogy van egy tenni akarás, egy óriási dedikáció és egy megoldási kényszer. A műsorkészítőknek és az üzleti oldalnak is át kell esnie azon a fázison, hogy nem erővel kell megoldani ezt a helyzetet, hanem inkább stratégiával. Szerintem ez egy nagyon jó ébresztő időszak nekünk arra, hogy sok mindenen változtatnunk kell.
A napokban volt egy tüntetés a székház előtt. Ebben mennyire játszottak közre a „hangulati elemek”?
A legérdekesebb, hogy ebben mi csak annyiban szerepeltünk, hogy a székház előtti terület volt a demonstráció helyszíne. Az RTL nem maga gyártja a szórakoztató műsorait, hanem gyártó cégekkel dolgozik, amelyek különféle szerződésekkel alkalmazzák a műsorkészítőiket. Ez esetben a vágók demonstráltak – hogy miért ezt az eszközt választották, nem tudom megmondani. A szerződéseket hónapokkal ezelőtt kötöttük a gyártó cégekkel, így feltételezem, hogy a vágókat is már korábban felkérték a munkák elvégzésére, és már akkor megállapodtak az anyagiakban is. Ha munka közben valaki úgy gondolja, mégsem előnyösek neki a feltételek, nyilván sokféle utat választhat, ők valamiért emellett döntöttek. A végeredmény alapján az idei évben a megállapodásaiknak megfelelően leszállítják a kész produktumokat – hogy jövőre milyen egyezségre jutnak majd a gyártó cégekkel, azt nem tudom. Mindenesetre én ezt nem kötném össze a nézettség alakulásával, egyszerűen arról van szó, hogy most nagy a gazdasági nyomás minden vállalaton, az én kollégáimat is ugyanúgy érinti az infláció.
És önök hogyan kezelik ezt a helyzetet?
Az RTL-nél januárban történt egy általános 10 százalékos béremelés, illetve amikor a törvény lehetővé tette, minden munkavállaló megkapta a SZÉP-kártyára adható extra 200 ezer forintot is. Emellett felülvizsgáltuk a cafeteria-rendszerünket, valamint minden kollégánk számára elérhető magánegészségügyi szolgáltatást biztosítunk, illetve voltak évközi bérrendezések is, bár ezek mértéke a médiaiparban nem tudja elérni az inflációét, hiszen a vállalat profitja nem nőtt annyival, sőt! A bevételeink a reklámpiac növekedésével együtt emelkednek, de bőven egy számjegyű összegről beszélhetünk csak, míg az infláció két számjegyű. Azt látni kell, hogy a médiavállalatok profitabilitása Magyarországon nem éri el azt a szintet, mint Nyugat-Európában – pénzügyileg ezek nem azok a befektetések, amelyekben akkora megtérülésekre lehet számítani. Ha a bevételek növekedése nem éri el az inflációét, muszáj a költségeket visszaszorítani, de például mi a Covid idején sem bocsátottunk el egyetlen dolgozót sem. Szerintem sok olyan dolgot teszünk, ami a médiavállalatoknál nem általános, erőnkhöz mérten próbáljuk figyelembe venni a realitásokat, a jövő év viszont nagyon volatilis ebből a szempontból, mert nagyon nehéz előre látni, mi fog történni a piacon. A tárgyalások pedig mind a hirdető, mind a disztribútor partnerekkel csak most zajlanak.
A reklámok díját viszont már novemberben megemelték 20 százalékkal.
Egy túlkeresleti indexet vezettünk be november–decemberre, egyrészt mert van egy nézettségből adódó, talán pár százalékos hiányunk a ratingekben. Bármilyen furcsa, a televíziózásban az egyik előre nem látható tényező az időjárás. Hogy most nyitott ablaknál ülünk itt október végén, az azt jelenti, hogy az emberek inkább a szabadban vannak, és nem a készülékek előtt – az átlagos tévénézési idő csökkenése tehát nagyobb, mint amit előre meg lehetett volna jósolni, és ilyenkor mindenkinek kicsit kevesebb ratingje van a piacon. A hirdetők viszont – tavaly még előre nem látható módon – most rá akarnak erősíteni a karácsonyra. Ugye ez egy tervezési kérdés – megpróbáljuk megbecsülni, mennyit akar majd elkölteni a partnerünk, és ennek megfelelően állapodunk meg egy olyan árban, amiről azt gondoljuk, annyiért ki tudjuk majd szolgálni. Ha visszanézzük a kereskedelmi piac gondolkodását, az infláció előtörését látva korábban nem egy növekvő piacra voltunk berendezkedve, ennek ellenére most úgy tűnik, a karácsonyi hirdetési piac nagyon erős, és egyszerűen nincs ennyi rating a piacon. Tudomásunk szerint egyébként a versenytárs sales house is teljesen kiárult mindent. Szóval nem véletlen, hogy nagymértékű emeléssel készülünk a jövő évben is, egyszerűen nagyobb a kereslet, mint a kínálat. De ez az áremelés nem fordítható le a bevételnövekedéseinkre.
A tervezést, gondolom, az is nehezíti, hogy a reklámadó jelenleg 2023. december 31-ig hatályos felfüggesztését sem biztos, hogy jövőre meghosszabbítják.
Így igaz. Ez azért felettébb nyugtalanná teszi szerintem a médiapiaci szereplőket. Hosszú távon jelen pillanatban azzal kell terveznünk, hogy lesz reklámadó, ami a mértékét tekintve azt jelenti, hogy teljesen elvész a profit. És akárhogy nézzük, az RTL Magyarországnál körülbelül 550-en dolgoznak, az alvállalkozókon keresztül pedig több ezer családnak adunk így-úgy megélhetést részben. Nyilvánvalóan itt van egy óriási felelősség is.
Ennek ellenére sikerült a Bajnokok Ligája jogdíjait megszerezni, ami feltehetőleg nem volt olcsó. Ráadásul ez a lépésük azért is meglepő, mert amikor Kolosi Péternél tavaly rákérdeztem arra, ha úgy gondolják, hogy az RTL nézettségét nagymértékben befolyásolta a vébé, akkor miért nem adnak a főcsatornán komolyabb sporttartalmakat, azt mondta, hogy kereskedelmi szempontból nem érné meg.
Ez így igaz. Egy kereskedelmi tévének nem éri meg, egy streamingplatformnak viszont igen. Itt van egy kis zavar még mindig a fejekben, a BL közvetítési jogait ugyanis nem a lineáris tévére vettük meg.
De ott is lesznek meccsek.
Igen, de sokkal kevesebb, néhány tucat, vagy még annyi sem. Ez 100 százalékban egy streamingbefektetés, a lineárisra kerülő tartalmat pusztán marketingfogásként könyveljük el, illetve a döntő esetében törvényi kötelezettséget teljesítünk. A befektetett összeget az előfizetői díjakból szeretnénk visszatermelni három hosszú év alatt, ami nyilván egy rizikós vállalkozás.
Honnan jött az ötlet egyáltalán?
Ezt a bátor döntést nemzetközi tapasztalatokra alapozva, nagyon gyorsan és határozottan hoztuk meg közösen a tulajdonossal. Néhány testvérvállalatunknak ugyanis már van tapasztalata a foci és a streaming kapcsolatában, és mindenki nagyon bizakodó a számok tekintetében. Mivel senki sem számított rá, hogy bármilyen ajánlatot teszünk – és persze tisztában vagyunk azzal, hogy ezt csak egyszer lehetett megjátszani –, nem is kellett annyira ráígérni a jelenlegi díjakra. De mi egy teljesen más konstrukcióban tettük meg az ajánlatunkat, pont azért, mert a streamingjogokra koncentráltunk, hogy el tudjuk mondani,
az összes Bajnokok Ligája-mérkőzés ott lesz az RTL+-on.
A lineáris felületen csak az A csomagoknál van jogunk, a B csomag lineáris jogai továbbra is az AMC sportcsatornáinál vannak, emellett ugye az Európa-liga B csomagja az, amelynek a jogaival jelenleg is rendelkezünk. Hogy az Európa-liga mennyi nézőt vonz a digitális felületekre, arra vonatkozóan Magyarországon valójában csak nekünk van piacismeretünk.
Mennyire számoltak azzal, hogy Szoboszlai Dominik miatt esetleg behúzhatnak egy csomó nézőt?
Az nekünk egy isteni csoda lenne, de ez egyáltalán nem volt befolyásoló tényező. A BL jogainak megvásárlása nem egy sokáig titkolt szándékból, hanem egy alig három hét alatt átment ötletből realizálódott. Egy gyors üzleti döntésről van szó, ami tudom, hogy nagyon meglepő, és azt is tudom, hogy sok kritika ér minket ezért, de szerintem elég, ha én meg a tulajdonos aggódik a befektetés megtérülése miatt. Ezt a fajta negatív érdeklődést egyébként szintén bóknak veszem.
Picit úgy tűnik, mintha már nem is számítana annyira, hogy a főcsatornájuk hol áll a versenyben, sokkal inkább arra koncentrálnak, hogy tartalmi szempontból a digitális felületük is elérjen egy szintet.
Jó ideje hangoztatjuk a platformdemokráciát – hogy minden tartalom olyan formában és oda kerüljön, ahogy a néző szeretné. Nem mondom, hogy nem célunk visszaszerezni a lineáris tévében a piacvezető szerepet, de komoly befektetésértékelési kérdés, mennyit szánunk rá. Az a fajta piaci helyzet, amelyben jelenleg a TV2 van elöl, nem jelent akkora különbséget, hogy ledolgozhatatlannak érezzük. Inkább mentálisan nehezebb elfogadni, mint üzletileg – és hát nem is kell elfogadni természetesen, szerintem fogunk még meglepetéseket okozni.
Ha már platformdemokrácia, amiről még nem esett szó, a látogatottsági statisztikában az rtl.hu már elég szépen teljesít.
Ráadásul ez egy olyan projekt, amit 8-9 hónap alatt rakott össze a csapat. Nem mondom, hogy nincsenek gyerekbetegségei, de egy nagyon jó digitális pilot projekt volt arra, hogy megtanuljuk, milyen súlya van a döntéseknek. Ezen a felületen sokkal jobban érezni, hogy a fogyasztó mire „klikkel”, és ami nagyon fontos, hogy segít a fogyasztói utakat kiismerni, hogy honnan hova áramlanak a nézők. Azzal, hogy ennyiféle platformunk van, pont afelé megyünk, hogy a lehető legjobban kiszolgáljuk az igényeket. Viszont azt is el kell fogadni, amikor ez nem sikerül.
A The Voice-szal talán most nem sikerült annyira, mint az X-Faktorral, bár nem tudom, önök hogyan értékelik a műsor eddigi teljesítményét.
Ezzel én vitatkoznék. Szerintem a The Voice egy nagyon jó műsor. Hogy a vele szemben már sokadik évada futó, nagyon sikeres és harsány Sztárban Sztár leszek!-nek, ami egyébként nekem leginkább az X-Faktorra hasonlít, erősebb a tömegvonzása, azt el kell fogadni. De ami önmagában ebben a formátumban benne van, szerintem hozza a műsor. Lehet lamentálni persze, mi lett volna, ha megint az X-Faktort indítjuk el. Én úgy gondolom, azt a hibát, amit például A Konyhafőnökkel elkövettünk, hogy lassan egy évtizede minden évben kétszer megtáncoltattuk a képernyőn ahelyett, hogy pihentettük volna, az X-Faktornál sokkal tudatosabban igyekeztek a kollégák elkerülni. Hogy jövőre mi lesz, nyilván a hozzáértők eldöntik majd.
És annak, hogy a Tények megelőzte az RTL Híradót, milyen üzenete van az ön számára?
Szerintem egyszerűen arról van szó, hogy a Tények előtti idősáv egy kihagyott ziccer nálunk – az RTL nézettsége a Híradót megelőző órákban egy kábelcsatorna-méretű közönségarányt mutat, ahonnan az ívet nézve este 6 órakor óriásit ugrik ez a szám. Az audience flow nem atomfizika, ha valaki le tudja ültetni a nézőt, próbálja minél hosszabb ideig megtartani. Mi délután még nem tudjuk leültetni, ez például egy stratégiai kérdés, hogy megtaláljuk azt a műsort, amivel sikerül. Az üzenet tehát inkább az, hogy nekünk még feladatunk van azzal, hogy programing és stratégiai szempontból kicsit megkönnyítsük a Híradó dolgát. Nyilvánvalóan a néző döntése, mit választ, de ebben mi nem látunk többet.
A beszélgetésünk elején említette, hogy voltak rossz döntéseik. Mondana rá példát?
Műsorok szempontjából A Konyhafőnököt mindenki egy kicsit bánja, lehetett volna jobb ötletünk is helyette. Feltehetőleg sokan azt várják, hogy a Survivort is idesoroljam, de nem teszem, mert még hátravan belőle pár hét, és a korábbi szezonokban az utolsó két-három hétben jellemzően felkúszott a nézettsége. A nyári műsorok egyszerűen csak próbálkozások voltak arra, hogyan lehetne megfogni a nézőközönséget. Nyilvánvalóan az nem volt jó döntés, hogy a Drága örökösök című sorozatot visszahoztuk, de ez nem tántorít el minket attól, hogy továbbra is gondolkodjunk telenovellákban, hiszen a széria eredeti verziója, illetve a Keresztanyu hosszú szezonokon át sikeres volt. De az, hogy 14-16 műsorból kettő-három nem jön be, abszolút benne van a pakliban. Ez a versenytársnál sincs másképp, most nekik több dolog sikerült.
És mi az, amit igazán pozitívan tud értékelni?
Hogy a csapatok megpróbálnak végre a dobozon kívül gondolkodni. Szerintem nagyon jót tett nekünk, hogy a piacvezető státuszt nem evidenciaként kezeljük, mert az ember így másféle gondolatokat is magáévá tud tenni. Az, hogy „így szoktuk”, egyre kevesebb alkalommal hangzik el, ami jó hír, mert nagyon sok tehetséges ember dolgozik a vállalatnál, akik meg fogják ugrani azt, hogy a platformdemokráciában a felületeinken valóban releváns tartalmaink legyenek. Az elmúlt 12 hónapban azért nagyon sok minden történt – bejelentettük az RTL + indulását, lezajlott egy arculatváltás, elkészült A Király, megvásároltuk a BL-jogokat, december 15-én elindítunk négy új kábelcsatornát, jövő nyárig pedig elköltözünk ebből az épületből. Szóval volt és van még teendő bőven, de a mi feladatunk, hogy kiszolgáljuk a fogyasztói igényeket, és egyre jobban látjuk, hogy ez csapatmunka, nem egyéni játék.
(Borítókép: Vidus Gabriella, az RTL Magyarország vezérigazgatója. Fotó: Szollár Zsófi / Index)