A karácsony és az ünnepek közeledte általában melegséggel tölti el az ember szívét, amely érzés nagy részét azok a kedves és jó emlékek táplálják, amelyet korábban ebben az időszakban megéltünk már – ezek közül is kiemelkedők a korábban tapasztalt szagok, illatok és ízek. De mi köze van ezeknek mégis az emlékeinkhez?
A karácsony közeledtével sorra jönnek fel az előző ünnepek emlékei, amelyek minden bizonnyal a bevásárlást, a sütést, a főzést és a takarítást leszámítva általában többnyire pozitívak, így örömmel gondolunk vissza rájuk.
Az idő múlásával az emlékek ugyan ha el nem is kopnak, de elhalványulnak, ám bizonyos történések, ízek, illatok, tárgyak vagy hangok előidézhetik ezeket. A különböző illatok és ízek ráadásul a legerősebben késztetnek arra bennünket, hogy nosztalgikus hangulatba kerüljünk az ünnepek alatt. Az emberi emlékezet ugyanis lenyűgöző módon kötődik az érzékszerveinkhez, orrunkhoz és az ízlelőbimbóinkhoz.
Az ízek és illatok nem csupán fizikai tapasztalatok, hanem kulcsfontosságúak az emlékezetünk és érzelmeink formálásában is.
De miért lehet mindez?
A kutatók azt már régóta tudják, hogy az epizodikus emlékek – bizonyos események emlékei – az érzékszerveink által észlelt látványok, hangok, illatok, ízek és tapintások kombinált információiból állnak. De annak megértése, hogy ez az érzékszervi információ hogyan válik emlékké, vagy hogyan befolyásolja azt, ahogyan képesek vagyunk emlékezni egy-egy eseményre, ennél azért bonyolultabb.
Az agy szerkezetének vizsgálatakor a kutatók azt találták, hogy a szaglás információi más úton haladnak át az agyon, mint a többi érzékszervből származó információ. A legtöbb érzékszervi információnak először a talamusznak vagy köztiagynak nevezett régión kell keresztülhaladnia, mielőtt az agy más speciális részei értelmeznék. A talamusz számos forrásból kap információt, amelyet az agy jobb oldali részére irányít tovább. Ezt a tudósok gyakran annak a lépésnek tekintik, amikor az ember a tudatára ébred valaminek – írja a Scientific American.
Amikor a szagokról van szó, az információ valójában először a szaglómemórián halad át, és az agy feldolgozó részein. Ez azt jelenti, hogy valójában egy szag tartalmát és emlékét dolgozzuk fel, mielőtt tudatosan kitalálnánk, mi is az a szag vagy illat. Az agynak ez a szagközpontja, a szaglókéreg szintén szorosan kapcsolódik az agy két másik területéhez: a határkérgi vagy limbikus rendszerhez és az amigdalához – az emlékek és érzelmek központjához. Mindkét terület erős szerepet játszik az emlékek létrehozásának és visszanyerésének érzelmi összetevőiben.
Ennek következtében egy illat vagy szag gyakran azonnal előidézi azokat az emlékeket és érzéseket, amelyek korábban ehhez kapcsolódtak, elég csak édesanyánk süteményének illatára gondolni, amely gyorsan visszarepíthet bennünket a gyermekkor meleg otthonába, vagy éppen az iskolai krétaszag, amely a régi barátok emlékeit idézheti fel.
Az ízlelés szorosan kötődik a szagláshoz, de az ízérzet további dimenziókkal bővíti az élményt. Az ízlelőbimbóink az ízeket érzékelik, és az agy az ízlelés során kapott információkat az orr által érzékelt szagokkal összehangolva értelmezi. A bizonyos ételek íze kiválóan képes előidézni a múltbéli eseményeket vagy környezetet. Emiatt az első kóstolás élménye vagy egy családi összejövetel során fogyasztott étel gyakran szorosan összefonódik az adott pillanat érzéseivel.
Miután egy ételt a szánkba veszünk, és a nyálunk elkezdi lebontani az ételt, az ízmolekulák megfelelő lebomlását követően az ízlelőbimbók alján lévő apró idegsejtekhez kapcsolódnak, amelyek jeleket továbbítanak az idegekhez – amik aztán ezeket az ízjeleket az agyalapba szállítják feldolgozni és elemezni.
És itt üt be az ízemlékezet. Képzeljük csak el, ahogy beleharapunk a kedvenc karácsonyi süteményünkbe, vagy eszünk egy falatot a kedvenc töltött káposztánkból – étkezés közben pedig nosztalgia és öröm kerít bennünket hatalmába. Ennek az oka az, hogy
az ízjelek cikcakkban cikáznak az előagy körül, ahol megvilágítják az érzelmi emlékek tárolásáért felelős területeket. Miközben eszünk így nemcsak egy adott időre és helyre emlékszünk, hanem arra is, hogyan éreztük magunkat abban az adott pillanatban, amikor legutóbb ilyet ettünk.
Az ízek és szagok nem csupán élvezeti élmények, hanem kapuk is a múltba. Képesek visszarepíteni minket olyan pillanatokba, amelyekről már rég elfeledkeztünk, és érzelmileg gazdagabbá teszik az életünket azzal, hogy összekapcsolódnak a legmélyebb emlékeinkkel. A szaglás és ízlés ereje emlékeztet bennünket arra, hogy az élmények gyakran sokkal többet jelentenek, mint egyszerű perceink és a falatok.
(Borítókép: Egy család a karácsonyi vacsorát fogyasztja. Fotó: Counter Ügynökség / Getty Images)