Ugyan Katalin hercegné a köz szemében azáltal vált a királyi család tagjává, hogy feleségül ment Vilmos herceghez, ám a famíliának és neki több közös ősük is van. Egyik közülük, Mary Eleanor Bowes, a legszerencsétlenebb grófnő, aki élete során több abortuszt elszenvedett, illetve egyszer el is rabolták.
Katalin hercegné és Vilmos herceg egybekelésével fonódott össze végérvényesen a Middleton család a Windsor-házzal, ám azzal kevesen vannak tisztában, hogy a felek ősei egy családfán találhatóak meg. A szálak egészen a 16. századig, Sir William Blakistonig vezethetőek vissza, aki révén a hercegné és II. Erzsébet királynő távoli rokonok – II. Erzsébet a Bowes-Lyon családon, a hercegné a Blakiston Conyers famílián keresztül. Blakiston dédunokája ugyanis a néhai uralkodó édesanyja, Erzsébet anyakirályné, míg a Blakiston család egy másik ága Sir William Blakiston unokatestvéréig, Sir Thomas Blakiston Conyershez vezet, aki VI. Eduárd király leszármazottja és Jane Liddle üknagyapja, aki történetesen Katalin hercegné édesanyjának, Carole Middletonnak az üknagyanyja.
A két család történelme tehát már évszázadok óta kapcsolódik egymáshoz, és a családfájuk sok érdekes figurát takar. Katalin hercegné közvetlen ősei között találni tehetős malomtulajdonosokat, utcaseprőket, kőtörőket, illetve rács mögé került elítélteket, ám nincs hiány a nemesi vérvonalból sem. A jövőbeli királyné egyik őse Mary Eleanor Bowes, Strathmore és Kinghorne grófnője, aki Erzsébet anyakirályné ük-üknagymamája volt, és a legszerencsétlenebb, illetve legboldogtalanabb grófnő hírében állt, mivel a párkapcsolatok terén rendre kudarcot vallott. Több házasságot is kötött, illegális abortuszok sorozatán esett át, és feleségül ment egy csalóhoz, aki uralkodott rajta, majd végül el is rabolta őt. Szerencsétlen párválasztásai ellenére viszont mégis sikerült maradandót alkotnia.
A grófnő 1749. február 24-én született Sir George Bowes parlamenti képviselő és második felesége, Mary egyetlen gyermekeként. Gyerekkorát a Gibside birtokon töltötte, édesapja sikeres üzletember és földbirtokos volt, aki bátorította őt a tanulásra. Négyéves korában már tökéletesen tudott olvasni, és azt tervezték, hogy egyszer majd nyelvész lesz belőle. 11 éves volt, amikor apja váratlanul meghalt, így Sir George Bowes egyetlen gyermekeként ő örökölte a mesés vagyont – a becslések szerint 600 ezer és 1 millió font közötti összeget –, ezáltal pedig Nagy-Britannia leggazdagabb örökösévé vált. 18 éves korában hozzáment John Lyonhoz, Strathmore 9. grófjához, így egyesült a Bowes és a Lyon család, amelynek leszármazottja volt Erzsébet anyakirályné. Sőt, II. Erzsébet édesanyja a gróf tulajdonába tartozó Glamis kastélyban töltötte a gyermekkorát.
A grófnő édesapja ugyanakkor öröksége védelmében a végrendeletében kikötötte, hogy lánya férjének fel kell vennie a család nevét. Ezt a változtatást a parlament is engedélyezte, ám idővel mindkét nevet használni kezdték, így kaphatta Erzsébet anyakirályné az Elizabeth Bowes Lyon nevet. Mary Eleanor Bowes viszont nem volt szerencsés a szerelemben, házasságuk korai éveiben a férje tuberkulózissal küzdött, majd Portugáliába menet a tengeri úton halt meg. A grófnő ekkor 27 éves volt, és özvegyen maradt ötgyermekes anyaként, bár a gróf eltávozása nem viselhette meg annyira, mivel megcsalta őt.
Sőt, már John Lyon halálakor terhes volt a szeretőjétől, George Graytől, aki a Kelet-indiai Társaság munkatársaként herdálta el a pénzét. Bowes nem kívánt feleségül menni a férfihoz, így egy fekete színű gyógyszert ivott, hogy elvetéljen. Ennek ellenére a viszonyt ugyanúgy folytatták, és a grófnő ismét teherbe esett, amit további két abortusz követett. Végül a felek egybekeltek, azonban Bowes ismét hűtlenkedett.
A grófnő második házassága során is megcsalta a férjét, George Grayt, miután egy Andrew Stoney nevezetű kalandor csábította el őt. Bár a férfi kapitánynak nevezte magát, valójában hadnagy volt, aki egy előre lebeszélt párbajba keveredett a Morning Post szerkesztőjével. A lapban olyan cikkek születtek róla, hogy halálosan megsebesült, így a bátorsága valahogy meggyőzhette a grófnőt, hogy menjen hozzá feleségül. 1777-ben keltek egybe, ám a házasságuk kész rémálom volt. A hadnagy teljesen átvette az uralmat a grófnő vagyona felett, aki nyolc éven át fizikai és lelki bántalmazásnak volt kitéve.
Bowes 1785-ben adta be a válókeresetet, és menekülni próbált a házasságból, mire férje elrabolta őt, majd azzal fenyegette, hogy megerőszakolja és megöli. Befogta a száját és megverte, illetve lóháton hordozta őt, mielőtt letartóztatták. A férfit három év börtönre ítélték, ami igazi szenzációnak számított akkoriban, országszerte szóbeszéd tárgyává vált a történetük. Ő lett az első nő Nagy-Britanniában, aki annak ellenére, hogy elvált a férjétől, megtarthatta a földjét. Bowes megszabadulva férjétől újra kibékült a családjával, és a helyi jótékonysági szervezetekkel kezdett el foglalkozni. Lelkes amatőrként botanikus lett, és üvegházakat tartott fenn a Gibside birtokon, illetve a londoni otthonában. Egzotikus növényeket rendelt a világ minden tájáról. Maryt Jesse Foot író a kor legintelligensebb női botanikusaként jellemezte őt, bár sokkal inkább harmadik férjétől való elválásának körülményeiről vált híressé, nem a növényekhez fűződő viszonyáról.
Az 1790-es években beköltözött a Stourfield házba, ahol egy cseléddel, Mary Morgannel élt együtt. A szobalány halálát követően a grófnő teljesen elszigetelte magát a külvilágtól, és ideje nagy részét állatai gondozásával töltötte, naponta meleg vacsorát adott nekik. A helyiek nagyon furcsának, néha dühösnek találták Bowest, aki olykor próbált kapcsolatot teremteni velük. Megesett, hogy vacsorát rendelt a földön dolgozó férfiaknak, illetve sört küldött nekik, ám a szerelem nem talált rá újra. 1800. április 28-án, 51 éves korában halt meg, és azóta a westminsteri apátság Költők sarkának (Poets Corner) nevezett részén található a sírköve.
(Borítókép: Katalin hercegné és II. Erzsébet brit uralkodó 2019. május 20-án. Fotó: Geoff Pugh / WPA Pool / Getty Images Hungary)