Szinte már hozzátartozik a hétköznapjainkhoz, hogy a telefonunk ébreszt reggel, pedig korántsem biztos, hogy a jövőben is folytatnunk kellene ezt a gyakorlatot. A mobilos ébresztő ugyanis nemcsak a fizikai, de a mentális egészségünket is rombolhatja. Az emberek pedig elvégre a telefonok, sőt a vekkerek megjelenése előtt is képesek voltak időben elkezdeni a napot.
Okostelefonjaink egész nap, sokszor még az ágyba is elkísérnek bennünket, a legtöbb háztartásban pedig már az is kézenfekvő, hogy nem a szüleinknél vagy nagyszüleinknél látott kakukkos órára vagy az egész éjszaka ketyegő kis vekker csörömpölésére kelnek, hanem a telefon ébresztőjére. Természetesen ennek praktikussága vitathatatlan, hiszen akár 10-szer is szundira nyomhatjuk, és néhány percig még húzhatjuk a lóbőrt, azonban korántsem biztos, hogy érdemes ezt a módszert választani.
Bár a telefon jelzései egy gombnyomásra elnémíthatók, sokan még mindig nem élnek ezzel a lehetőséggel, így bármilyen értesítés érkezik a készülékre, legyen szó üzenetről vagy csak a töltöttségi állapot jelzéséről, a telefon pittyegni és világítani kezd. Mindez persze nem mindenkit zavar meg az alvásban, reggel azonban csúnyán arcul csaphat bennünket, amikor
az ébresztőt kinyomva értesítések tucatját látjuk a képernyőn.
Munkahelyi levelek, baráti chatcsoportok értesítést generáló csevegései, a heti képernyőidőnk számai és bankszámlánkról levont összegek sokkolhatnak már az előtt, hogy elkezdtük volna a napunkat, ami
rövid távon növeli a stresszt, hosszú távon pedig szorongást és depressziót okozhat.
Mivel egyre többet és egyre többféle dologra használjuk a mobiltelefonunkat, a szakemberek szerint a mentális egészségünk már alapvetően is nagy veszélynek van kitéve az eszközök és a közösségi média sajátosságai miatt – ez a negatív hatás pedig már egészen a reggeli rutintól kezdve végigkísérheti a napot. Ébredés után az lenne az ideális, ha a rohanás és fejvesztett készülődés előtt egy kis időt a saját gondolatainkba merülve töltenénk ahelyett, hogy már korán reggel információk tucatja bombázza az agyunkat. A mentális egészséggel és jólléttel foglalkozó szakemberek egyetértenek abban is, hogy mivel az idősebb korosztály még nem abban szocializálódott, hogy ennyi inger éri, jobban sokkolhatja az, ha már reggel egy értesítéscunami hullámaival kell szembenéznie – írja a CNN.
A Z generáció fiataljai, akik már kisgyerekként is megismerhették a legmodernebb technológiákat, sokkal tudatosabbak ebből a szempontból. Persze szó sincs arról, hogy karácsonyra a legújabb konzol helyett egy régi vekkert kérnének, azonban az értesítések némítását és a különböző „ne zavarj” funkciókat tudatosan és előszeretettel alkalmazzák.
A felmérések szerint mindezt a szorongásuk csökkentése miatt teszik. Bőven akadnak köztük olyanok is, akik egész nap ilyen módban hagyják a telefonjukat, mert nem akarnak döntéseket hozni, kérdésekre válaszolni, vagy azt látni, hogy – akár jó szándékkal, akár nem – keresik a társaságukat.
A telefonok nem csak akkor okozhatnak problémát az ágy mellett, ha ébresztenek. Egy tanulmány kimutatta, a felnőttek 62 százaléka úgy alszik, hogy a készüléke karnyújtásnyira van, hogy bármikor hozzáférhessen. Ennek persze több oka is lehet – bizonyára sokan aludtak már el videónézés közben, vártak fontos hívást vagy üzenetet, vagy rakták a lehető legközelebb a telefont magukhoz azért, hogy biztosan meghallják az ébresztő hangját. A mobiltelefon mellett alvás azonban több veszélyt is rejthet.
Az egyik ilyen fenyegetést a töltőn hagyott telefon okozza, mivel működés és töltés közben hőt termel, amit folyamatosan kifúj, hogy hűvösen tartsa magát, és megakadályozza a túlmelegedést. Ha minden megfelelően működik, ez esetben nincs sok kockázat, de ha olyan helyen hagyjuk a telefont, ahol nem tud megfelelően lehűlni, akkor könnyedén felmelegedhet annyira, hogy az akár az alkatrészeket is károsíthatja. Sőt, még a gazdájában is kárt tehet, mert ha egy párna vagy takaró alá tesszük, a hűtője eltömődik, és a forró levegő nem tud távozni, és szélsőséges esetekben a felforrósodott készülék akár megégetheti a használóját, vagy ki is gyulladhat.
Ráadásul egyes kutatók szerint akár komoly megbetegedést is okozhatnak a mobiltelefonok – ugyan a szakemberek között nincs egyetértés abban, hogy pontosan mennyire káros az egészségre a készülékek által kibocsátott sugárzás, azt már kimutatták, hogy extrém értékek esetében képes akár a DNS-molekulákat is roncsolni. Sokaknál válthat ki emellett fülcsengést, ha nagyon sokat vannak kitéve a telefon sugárzásának, az amerikai Cancer Prevention and Treatment Found nevű szervezet szakértői szerint pedig ez még nem minden. Tudósok megfigyelték, hogy
BIZONYOS ESETEKBEN AZ AGY AZON OLDALÁN ALAKULT KI DAGANAT, AMELYIK FÜLÉN AZ ILLETŐ TELEFONÁLNI SZOKOTT, és amelyikhez közelebb van alvás közben a készülék.
A kutatók szerint a rákos megbetegedések mellett az alvászavarokat, a gyakori migréneket és a férfiterméketlenséget is az okostelefonok által kibocsátott sugárzás okozhatja.
A telefonos ébresztők előtt a nap, a kakasok, a templomi harangok vagy éppen az úgynevezett kopogtatók voltak az emberek segítségére, hogy adott időben ki tudtak kelni az ágyból. De ne rohanjunk ennyire előre.
Bár a 16. századot megelőzően kevés emlék maradt fenn arról, hogyan tudtak időben felkelni az emberek, egy-két leletnek köszönhetően némi információnk erre vonatkozóan is van. A pontos idő meghatározását az ókori görögök és egyiptomiak napórákkal és tornyos obeliszkekkel oldottákk meg, de a Kr. e. 1500 körüli időkből különböző elven működő homokórák és vízórák is fennmaradtak. Ezekből a korai találmányokból származott néhány kezdetleges kísérlet az ébresztő létrehozására is – például a gyertyaórák már képesek voltak erre. Ezekbe az ókori Kínából származó, leegyszerűsített eszközökbe
szögeket szúrtak, amelyek a viasz elolvadásakor felszabadultak, és hangosan csörömpöltek az alatta kihelyezett fémtálcán, felébresztve az embereket
– írja a Live Science.
Sasha Handley, a Manchesteri Egyetem újkori történelem tanszékének vezető oktatója egy kutatása során felfedezte, hogy a keresztény korban (i. e. 5-6-ban) az emberek gyakran kelet irányába helyezték el az ágyukat – így a felkelő nap beszűrődő sugarai egyfajta ébresztőóraként is funkcionáltak. Ez persze egyben vallásos meggyőződésből is eredt: úgy vélték, hogy keletről érkezik majd Jézus az eljövetelekor.
Egy másik egyszerű, de figyelemreméltó tény, hogy évszázadokkal ezelőtt az embereknek nem volt módjuk arra, hogy a házukat hangszigeteléssel védjék a külvilág zajaitól. A korai társadalmak életében, amelyek az ipari forradalom előtt túlnyomórészt mezőgazdasággal foglalkoztak, a természet zajai valószínűleg nagyon fontos szerepet játszottak, ugyanis ezek is egyfajta ébresztőként funkcionáltak. A kakasok kukorékolása és a fejésre váró tehenek bőgése megzavarta az emberek álmát, később pedig már a templomi harangok is segítették a hatékonyabb ébredést.
Az első ébresztőórák az 1700-as években jelentek meg, ezek akkoriban főként ingaórak voltak, amelyek adott időben már csengőszóval jeleztek. Az 1800-as években főként Nagy-Britanniában, de Európa bizonyos részein is a gazdagabb családok kopogtatót kezdtek alkalmazni – ők hosszú botokkal felfegyverzett emberek, akiknek az volt a dolguk, hogy a munkaadójuk ablakán kopogtassanak reggelente, egészen addig, amíg az fel nem kelt. Egyes kopogtatók még fújócsövet is használtak, amelyen keresztül borsót lövöldöztek az ügyfeleik ablakára. Az áttörésre azonban már nem kellett sokat várni. Széles körben elterjedt az a vélemény, hogy a Concordból származó Levi Hutchins órakészítő már 1787-ben feltalálta az egyik első ébresztőórát. Az eszköz terveiről ugyan keveset tudni, az óramester feljegyzéseiben azt írta, hogy maga az ébresztőóra ötlete volt az, ami nehézséget okozott neki, „a megvalósítás már gyerekjáték volt”. Hutchins azonban végül soha nem szabadalmaztatta vagy gyártotta le az óráját.
Közel egy évszázaddal később, 1874-ben a francia feltaláló,
Antoine Redier volt az első ember, aki szabadalmaztatott egy állítható, mechanikus ébresztőórát.
Ezt követően mások is kedvet kaptak az órakészítéshez, 1876-ban Seth E. Thomas szabadalmaztatott egy kis mechanikus felhúzható órát az Egyesült Államokban, ami arra késztette a nagy amerikai gyártókat, hogy kezdjenek el kicsi, megfizethető ébresztőórákat előállítani. Az 1930-as, 1940-es években már a lakosság jelentős részének elérhetővé váltak az olcsó ébresztőórák, amelyek nagyban hasonlítottak a ma is ismert darabokra.
(Borítókép: miniseries / Getty Images)