Hiába rajong a fél világ a Disney meséiért és filmjeiért, korántsem mondhatók annyira gyermekbarátnak a legnagyobb klasszikusok, mint azt gondolnánk. Sok mesében és gyermekeknek készült filmben ugyanis gyilkosság, öngyilkosság, gyermekkereskedelem, vagy éppen kínzás borzolja a kedélyeket, amelyeknek egyeseknél komoly személyiségromboló hatásuk lehet. A témában lapunknak nyilatkozó dr. Makai Gábor klinikai szakpszichológus szerint a szülők felelőssége éppen ezért megkérdőjelezhetetlen, hiszen ők tudják egyedül megértetni a gyermekkel azt, hogy a látottak nem valós események.
A felhőtlen gyermekkor kapcsán legtöbbször a meghitt, harmonikus légkört, a megfelelő anyagi hátteret, a közös emlékeket emlegetik fel. Utóbbi kapcsán pedig a kedvenc játékainkra, a nagyi főztjére, a családi nyaralásokra, vagy éppen a nagypapával a kertben eltöltött időre gondolunk vissza jó érzéssel. Életünk első éveiben a családunkon kívül sok más tényező is alakítja, miként gondolunk majd vissza egyes korszakokra, így az óvodai és iskolai emlékek mellett a kedvenc fagyink, illetve a tévén bámult mesék és filmek is komoly hatást gyakorolnak ránk. Sőt, a későbbi életünket szintén komolyan befolyásolhatják.
Ráadásul nem feltétlenül pozitívan, ugyanis hiába rajongunk a Disney-mesékért vagy a legnépszerűbb, gyerekeknek szóló filmekért, szülőként bizony érdemes jól megválogatni, hogy milyen alkotásokat hagyunk megnézni a gyermekeinknek.
Pontosan a gyermekeknek szóló filmek és mesék veszélyeire hívták fel a figyelmet nemrég többen is a Redditen, ahol a felhasználók egy része arról indított diskurzust, hogy több olyan közkedvelt, gyermekeknek készült mese és film van, amelyben olyan jelenetek kaptak helyet, amelyek korántsem fiataloknak valók – szúrta ki a Daily Mail a posztot. A mai píszívilágban a készítők már sokkal jobban figyelnek mindenre, ráadásul a korosztályi besorolást is meglehetősen komolyan veszik,
a régi klasszikusokban azonban még jócskán láthattak a nézők kínzást, gyilkosságot, öngyilkosságot, kivégzést vagy éppen gyerMekkereskedelmet.
Az évek során számos, fiataloknak készült filmben voltak ijesztő jelenetek és olyan pillanatok, amelyek sokkal inkább az érettebb korosztály számára lettek volna megfelelőek. A Disney-féle Tarzantól kezdve – amely a főszereplő szüleinek holttestét tárta a szemek elé – egészen az 1992-es Beethoven című filmig, amelyben a rosszfiút végül brutálisan megölték. Már csak e két példa miatt sem meglepő, hogy a közösségi média felhasználói a gyermekfilmek olyan sötét oldalaival foglalkoznak, amelyek kiskorukban megrémítették őket.
A vita azután indult el, hogy az egyik felhasználó felidézte, gyermekkorában mennyire megrázta a Disney 1993-as, A három testőr című filmjének egyik képsora, amely a mai napig élénken él a fejében, ennyi év elteltével is. A szóban forgó jelenetben a Rebecca De Mornay alakította karaktert, Milady de Wintert halálra ítélik. A hóhér éppen arra készül, hogy lefejezze a nőt, ám a Milady ehelyett egy óvatlan pillanatban inkább a mélybe veti magát a szikláról, ahol a kivégzés zajlott. Volna…
A film bemutatja, ahogy a muskétások elkísérik a kivégzésére, ő pedig letérdel, és egy hóhér egy hatalmas karddal arra készül, hogy lefejezi. Ezzel a film akaratlanul is azt az érzést kelti, hogy az öngyilkosság teljesen rendben van
– írta a Reddit-felhasználó, akivel abban vélhetően mindenki egyet is ért, hogy egy gyermeket mennyire megviselhet egy-egy ilyen képsor – még akkor is, ha egyébként nem tudja felfogni, mi az a halál.
Ahogyan az életünknek, úgy a legtöbb filmnek és mesének is részét képezi az elmúlás, az azonban valóban érhetetlen, miért mutatnak egy fiataloknak készült filmben kivégzés előtti perceket vagy öngyilkosságot. Ahelyett, hogy csupán beszámolnának a történtekről, esetlegesen nem direkt képekkel – például egy sírra helyezett virággal – ábrázolnák a szereplő halálát.
Nem ez az egyetlen olyan példa, ami miatt nem biztos, hogy érdemes egyedül hagyni a tévé előtt a gyermekeket. A platform többi felhasználója a poszton felbuzdulva több olyan filmet megemlített, amelyek komolyan traumatizálták őket. Az egyik kommentelő felhívta a figyelmet az 1985-ös Visszatérés Óz földjére című film azon jelenetére, amikor Dorothy meglátogatja Mombi hercegnőt a kastélyában, ahol is egy fejgyűjteményre bukkan.
Ez a képsor többekben is mély nyomott hagyott, miután gyermekként megnézték a filmet, amely ugyan hatalmas sikert aratott, ám a film jelenetei nem feltétlenül érthetőek a legifjabb korosztály számára. Egy másik hozzászóló a traumatikus, gyermekeknek szóló filmek közé vette az 1940-es, Pinokkió című animációs film egy részletét is, amikor kiderül, hogy a gonosz fuvaros
gyerMekeket rabol el, akik rossz magatartásuk miatt szamárrá változnak, így eladhatóvá válnak.
Mindez már alapvetően is abszurd megközelítés, amire csak rátesz egy lapáttal, hogy a Pinókkióban még csak utalás sincs arra, hogy a mesét néző gyermeknek nem kellene legális cselekedetnek tekinteni mindazt, amit lát – még ha erre több olyan utalás is van az alkotásban, amely felnőtt fejjel már egyértelműnek tűnik.
A Redditen szintén szóba került az 1988-as, Roger nyúl a pácban című vígjáték egyik jelenete, amelyben a Christopher Lloyd által alakított Judge Doom meggyilkol egy rajzfilmes cipőfigurát. Ráadásul meglehetősen kegyetlen módon, ugyanis savba mártja a menekülni próbáló, emberi tulajdonságokkal felruházott lábbelit, kezén utána pedig csorgó vér látható.
„Ez a gyilkosság valószínűleg a legsötétebb animációs jelenet, amit valaha láttam. Ahogy szegényke nyöszörgött és ijedten nézett… Tudom, hogy ez csak egy hülye rajzfilm volt, de összetörte a szívemet” – írta egy felhasználó a jelenet kapcsán.
A Pinokkió mellett egy olyan, hazánkban is népszerű animációs film sokkolta még a nézőket, amelyre szintén sokan nem gondolnánk. Ez nem más, mint az 1999-ben bemutatott Tarzan, aminek egyik jelenetében azt mutatják be, hogy Kala megtalálja az árván maradt Tarzant egyedül az erdőben. A képsorokon látható, ahogy átlép egy pisztolyon, majd megmutatják a fiú halott szüleinek takaróval borított testét, körülöttük pedig véres mancsnyomok vannak – ami szintén nem mondható gyermekbarát tartalomnak.
Akárcsak az egyik legnépszerűbb kutyás családi film, a Beethoven sem, amelynek végén szintén egy meglehetősen természetesnek beállított gyilkosság látható. Az alkotásban a főszereplő családja a kutyát megölni készülő rosszfiút elteszi láb alól egy tucat injekciós tűvel. Mindezek pedig talán még komolyabb nyomot hagynak egy gyermekben, mint a savban való feloldás vagy a szikláról való leugrás, ugyanis a fiatalon megkapott oltások miatt a legtöbben ki nem állhatják a tűt, mivel a saját bőrükön is megtapasztalták az azzal járó fájdalmat.
Ugyan mindenkit más és más filmek kísértenek a mai napig, a felhasználók abban egyetértettek, hogy napjainkban már teljesen máshogy állnak a készítők a gyermekmesékhez és filmekhez, mint 20 évvel ezelőtt.
A gyermekfilmek akkoriban nem voltak gyermekfilmek abban az értelemben, mint most. A jelenlegi gyermekeknek szóló filmek valóban gyermekeknek valók. 30-40 évvel ezelőtt a nagyközönségnek szóltak, ami mindenkit jelentett, kivéve a még nagyon kicsi gyermekeket
– emelte ki jogosan egyikük.
Manapság már a protokoll részét képezi, hogy a különböző médiahatóságok minden egyes filmet és reklámot korhatár-ajánlóval látnak el, azaz már előre jelzik, hogy milyen korosztály számára javasolják az adott alkotás megtekintését. Így pedig a szülők sokkal könnyebben megoldhatják, hogy a gyermekük ne lásson olyat, amit még nem feltétlenül tud felfogni és a helyén kezelni. Ennek ellenére mindent nem lehet kiszűrni, a klasszikus régi mesék pedig még nem voltak ellátva besorolással, így egy régebbi kiadást látva könnyedén olyan jelenetek szemtanúi lehetnek a fiatalok, amelyekről fentebb is szót ejtettünk.
A kérdés már csak az, mi játszódik le egy gyermekben, aki olyan tartalmat lát, ami félelmet vált ki belőle. Lapunk megkeresésére dr. Makai Gábor klinikai szakpszichológus kiemelte, hogy sokszor csak mosolygunk a korhatárt jelző karikákon, pedig rendkívül fontos lenne észrevennünk, ha valaki olyan tartalmat fogyaszt, ami nem való neki. A szakember szerint látnunk kell, hogy a gyermek fejében zavar tud keletkezni akkor, ha olyan dolgot lát, hall, amit nem tud értelmezni, nem tud hova tenni, ami belőle félelmet vált ki. „A hangok, a cselekedet vagy cselekmény, amit ő lát, az alapvetően egyfajta zavart okoz a fejében, és ő sok esetben bele is képzeli magát az adott szituációba, ami sok esetben még a felnőttekből is szélsőséges reakciót tud kiváltani. A gyermekek ráadásul tovább szövik ezeket a fejükben, és elkezdik értelmezni a saját kognitív értelmi fejlettségük alapján. Hogyha valaki erre képtelen, mert akár nincs stabil képe mondjuk a halálról, akkor a gyermeknek a biztonságérzete megrendül.”
Magára vonatkoztatja azt, amit lát, hall, és elkezd félni, hogy akkor az anyukáját is bánthatják, hogy neki is levághatják az ujját, vagy ha anya elmegy a boltba, neki is beleállítják a baltát a hátába. Amikor már azt érzi a gyermek, hogy elveszítheti a szüleit, az további fantáziákat szülhet. A sötétség tovább generálja a félelmét, nehezebben alszik el, mert fél, emiatt elkezd újra bepisilni, szorongásos tüneteket produkál, rágja a körmét
– hangsúlyozta a lehetséges kimenetelek kapcsán, hozzátéve, hogy a halál, a gyilkosság a filmekben és mesékben, vagy akár a pornó sokszor úgy csapódik le a gyermekben, hogy képtelen összerakni az ok-okozati szálakat. Ezeknek ugyanis hasonló személyiségromboló hatása lehet, hiszen „ha a felnőttfilmeket egy olyan személy nézi, aki még nem tudja, mi az a közösülés, akkor csak annyit érzékel az egészből, hogy valakinek fáj valami, tehát az egy agresszív cselekvés”.
Nem érdemes félvállról venni, ugyanis a klinikai szakpszichológus szerint benne van a pakliban, hogy később a gyermek, amiket lát, például az agressziót nem tudja kontrollálni, és szélsőséges esetben akár a cselekvésig is eljut. Hiszen azt látta a filmekben is, hogy ha valamire szüksége van, akkor odacsap egyet – ami szerinte egy egy teljesen normális és természetes cselekvés. Kétségbe esni azonban nem szabad, hiszen a bajt némi odafigyeléssel meg lehet előzni. A szülők szerepének fontossága ez esetben is megkérdőjelezhetetlen.
Sok esetben úgy lehet feloldani ezeket a félelmeket, hogy a szülő megbeszéli a gyermekkel azt, amit látott, ugyanis így tudhatjuk meg azt, hogy ő hogyan gondolkodik, mit érez, milyen érzéseket váltott ki belőle a mese. Hogyha nem neki való valami, akkor nagyobb valószínűséggel alakul ki félelem, rettegés, hiszen sokszor valósnak élik meg a látottakat. Minél kisebb egy gyermek, annál kevésbé áll két lábbal a földön, és gondolkodik racionálisan, így nagy szükség van a szülők jelenlétére
– emelte ki dr. Makai Gábor.
(Borítókép: Stock Planets / Getty Images Hungary)