Daniel Stern május végén jelentette meg önéletrajzi könyvét, a Home and Alone-t, amelyben többek között arra emlékezett vissza, miképp esett meg, hogy majdnem lecsúszott Marv szerepéről a Reszkessetek, betörők!-ben, illetve beszámol Bonóval kapcsolatos csörtéjéről is.
Bár Daniel Stern a legtöbbeknek a Reszkessetek, betörők! göndör hajú betörőjeként, Marvként lehet ismerős, szerepelt még például a Mintamókus, illetve a Csalás és ámítás című filmekben. Legutóbb pedig az Apple TV saját gyártású sorozatában, a For All Mankindban lehetett látni több részen keresztül a 66 éves színészt. Stern elérkezettnek látta az időt arra, hogy számvetést készítsen, visszaemlékezve eddigi pályafutása legjelentősebb időszakaira. A nosztalgiázás gyümölcse egy memoár lett, ami május 21-én debütált Home and Alone címmel – mint ismert, a Reszkessetek, betörők! eredeti címe Home Alone, így a kötet neve is a színész leghíresebb szerepére utal. Egyébként a teljes bevételt az általa alapított Boys & Girls Clubs szervezet javára fordítják, mivel Stern személyes és szakmai küldetése szempontjából fontosnak tartja, hogy a gyerekek a legjobbat tudják kihozni magukból.
A könyvben egészen a gyerekkorától kezdve kísérhetjük végig a színész életét. Ír például arról is, hogy diszlexiával küzd, és 17 éves korában abbahagyta az iskolát – 19 évesen pedig már családot alapított. Később New Yorkba költözött, hogy színésznek tanuljon, ám az anyagi forrásai szűkösek voltak. Havi 70 dollárért bérelt egy szobát, amiben szinte csak egy matrac volt, és az is egy bordélyháznak nevezett drogtanyáról származott. A színész elmondása alapján egy forgatás alkalmával neki is meggyűlt a baja a kábítószerrel, pontosabban a kokainnal, ám az nem a Reszkessetek, betörők!-höz köthető.
A memoárban azt állítja, hogy az 1981-es Mulató a sztrádán film – amelyben egy drogdílert alakított – forgatása közben a szórakozás fő forrása a kokain volt. Úgy fogalmaz, az említett drog ebben az időben terjedt el igazán, így sokan fogyasztották.
Soha nem próbáltam ki, mert soha nem engedhettem meg magamnak, de ennél a filmnél mindenki ezt csinálta – a rendező (John Schlesinger), a producerek, a színészek, a kellékesek, a sofőrök – kis fiolákat hordtak magukkal, benne apró kanalakkal és tele fehér porral, egész nap ezt szívták fel
– írta.
Állítása szerint a film rendezője kifejezetten durván viselkedett a forgatáson, ahogy ő okolható azzal is, hogy kis híján megölte őt. A színészek általában őrölt B12-vitamint használnak azon jeleneteknél, amelyekben a karakterek kábítószert fogyasztanak, azonban a Mulató a sztrádán forgatására nem tudtak eleget szerezni belőle, így Schlesinger a saját kokainos üvegcséjéből adott neki. Ahogy a könyvben kiemelte, először jól érezte magát a szertől, de végül alig jutott haza, annyira rosszul lett. Úgy fogalmaz, mivel egyes jeleneteket nem tudtak megfelelően leforgatni, így mindig elölről kellett kezdeniük, ám a rendező ettől egyre dühösebb lett, és újabb adag kokaint adott neki.
Elfogyasztottam az első fiolát, majd odaadta nekem az utánpótlást is. Biztos, hogy vagy 15 csíkot szívtam fel egymás után. A szívem olyan hevesen kezdett el kalapálni, ahogy még előtte soha. Nem akartam meghalni, de azt sem, hogy John üvöltözzön velem
– jegyezte meg, hozzátéve, miután sikerült leforgatni az említett részt, elszívott egy doboz cigarettát, és két napig nem aludt.
A színész a könyvben szintén felidézi, hogy kezdetben nem akarta elvállalni az 1991-es Irány Colorado! folytatásaként készült Irány Colorado 2. – Curly aranya filmben Phil Berquist szerepét. Állítása szerint a forgatókönyv elolvasása után komoly aggályai támadtak annak kapcsán, hogy akarja-e a nevét adni a produkcióhoz, ám végül a pénz beszélt. Az ügynöke hívta fel, hogy 2,1 millió dollárt fizetnének neki a szereplésért, amire nem tudott nemet mondani. Bár e filmnél a gázsit illetően hamar dűlőre jutottak, a Reszkessetek, betörők! esetében már nem volt ilyen egyszerű a helyzet.
Ahogy Stern a memoárban megemlítette, a John Hughes által írt scriptet átnyálazva azt érezte, ez az első alkalom, hogy egy forgatókönyvet olvasva annyira nevet, hogy szinte görcsbe rándul a gyomra. Mint hozzátette, a film forgatása eredetileg hat hétig tartott volna, amelyért cserébe 300 ezer dollár ütötte volna a markát. Legalábbis addig élt ez a terv, amíg nem kapott egy váratlan telefonhívást, amelyben közölték vele, hogy átdolgozták a forgatási ütemtervet, így nem hat, hanem nyolc hétig lenne szükség rá.
Azt kérték tőlem, hogy adjak hozzá 33 százalékkal több forgatási időt, így megkérdeztem, hogy eképp emelik-e a fizetésemet is, de azt mondták, hogy nem
– írta, kiemelve, a producerek így egy másik színészt szereztek, hogy kezdje meg a próbákat a film másik banditájával, Harryvel, azaz Joe Pescivel.
Stern szerencséjére a helyette beugró színész nem vált be, így visszahívták őt, és megígérték, hogy betartják az eredeti szerződésben foglaltakat, vagyis a hathetes tervet 300 ezer dollárért cserébe. Érdemes megjegyezni, hogy a produkció 18 millió dollárból készült el, ami a sokszorosát, közel 500 millió dolláros bevételt termelt, így szinte azonnal berendelték a következő részt. Annak ellenére, hogy a Reszkessetek, betörők! 2. – Elveszve New Yorkban filmért annak főhőse, Macaulay Culkin 5 millió dollárt kapott, plusz a bruttó bevétel 5 százalékát, Sternnek 600 ezer dollárral akarták kiszúrni a szemét. Ugyan az első részhez képest ez a gázsijának a duplája volt, a produkció más szereplőihez mérten jelentősen alulmaradt.
Mint írja, később 800 ezer dollárra emelték az ajánlatot, azonban megtudta, hogy színésztársa, Joe Pesci 2-3 millió dollár közötti összeget kap, illetve a nyereség néhány százalékát. Bár Stern ügynöke azt javasolta, fogadja el a 800 ezer dollárt, ő erre válaszul kirúgta őt, és elhatározta, hogy legalább a felét megszerzi annak, mint amit Pesci kap. Sikerrel is járt, mivel a végső ajánlat egészen 1,5 millió dollárig kúszott fel, illetve megillette őt a bruttó bevétel két százaléka. Sőt, a Fox akkori vezetője, Joe Roth személyesen hívta fel, hogy ugyan még nincs szerződése, de kezdje el a forgatást – bár ki is játszotta őt, mivel a kért két százalék jutalék helyett csak egyet kapott.
Tudtam, hogy nélkülem nem tudják megcsinálni a filmet, de elbizonytalanodtam, hiszen az első alkalommal majdnem lefújtam az egészet. Nem akartam túl mohó lenni, mert annyira szerettem a filmet és ezt a részt
– fogalmazta meg.
A Reszkessetek, betörők! főszereplője, Macaulay Culkin kapcsán Stern a könyvben úgy fogalmazott, az akkor még csak 10 éves színész pont annyira aranyos volt, mint amilyennek a filmben is látszott. Hozzátette, a második rész forgatása alatt egy alkalommal a saját gyerekeivel együtt vitte el a parkba játszani, viszont amit látott, az elszomorította. Ahogy a könyvben írta, egészen más életet élt, mint az ő gyerekei, így azt sem tudta, hogyan kell körbedobálni egy labdát. Hozzátéve, a jelenleg 43 éves Culkin inkább bent tudta elszórakoztatni magát, illetve nagy nyomás helyeződött rá a show-biznisz miatt.
Rájöttünk, hogy barátságot kötött Michael Jacksonnal, mert amikor elmentünk érte, a szállodai szobája faltól falig és plafontól padlóig tele volt játékokkal. Minden elképzelhető játék, mintha valaki végigment volna egy Toys ‘R’ Us bolton, mindenből vett volna egyet, és bedobta volna a szobájába. Minden Michael Jackson ajándéka volt. Mindannyian nagyon rosszul éreztük magunkat Mac miatt. A gyerekeim megtapasztalták a hírnév által okozott torzulásokat, de látva, milyen volt Mac élete, az más perspektívába helyezte a dolgokat
– állította.
Stern mindemellett a Reszkessetek, betörők! forgatásáról szintén megosztott néhány érdekességet. Mesélt arról, hogy eleredt az orra vére, miután azt beverte McAllisterék kutyaajtajába. Sőt, a film egyik ikonikus jelenetének a hátterét is felidézte, amelyben egy pók mászik végig az arcán, majd félig bele a szájába. A memoárban úgy fogalmazott, azt hitte, hogy csak egy pókutánzatot fognak használni, amit a kellékesek készítenek el, ám meglepetésként érte, hogy egy igazi tarantulával kell dolgoznia. Hogy mindent megtudjon a nyolclábúról, egy „pókgondozót” hívtak oda, aki elmondta, végeztek néhány tesztet, amely alapján úgy vélik, nem túl veszélyes, ha hagyja, hogy az arcán másszon.
Megkérdeztem, hogyan edz egy tarantulát, azt állította, nem igazán edzhetőek, de amíg nem teszek hirtelen mozdulatokat, rendben leszek. Elmagyarázta, hol található a méreg a pókon, hogyan harap, és mennyi ideig maradok életben, ha megharap. Azt mondta, hogy eltávolíthatják a mérgét, de a tarantula akkor meghal. Mondom, értem, de ha a tarantula megharap, akkor én halok meg, szóval talán el kellene gondolkodnunk a méreg eltávolításán. De tudtam, hogy ez nem fog megtörténni
– idézte fel.
Mint írta, tartott attól, hogy a sikoltása miatt a pók meg fog ijedni és esetleg rátámad, de a gondozó megnyugtatta, hogy mivel nem hallanak, ez aligha fordulhatna elő. Kiemelte, azt szerette volna, hogy a sikolya pont úgy hangozzon, mint a nőé, akire rátámadtak a zuhany alatt a Psycho című filmben – és úgy véli, elég közel járt hozzá. Ezen jelenet mellett egy másik veszélyeset is felemlegetett, amelyben Joe Pesci egy feszítővassal esett neki: „Joe-nak volt egy gumi feszítővasa, rajtam meg egy párna, ami védte a gyomrom, de néhányszor jól megütött a nem védett területeken” – írta, megjegyezve, megtiszteltetésnek érezte, hogy Pesci látta el a baját.
Stern a kilencvenes évek végén a Partners című szitkom főszerepére jelentkezett, ám a sorozat kapcsán felmerült, hogy szexuális zaklatással kapcsolatos vádak, illetve a színész nyakába akasztott több millió dolláros per következtében halálra volt ítélve a produkció. A könyv szerint egy rakás pénzt ajánlottak fel neki, és vezetőproducerré tették. Mint írta, Brett Ratner lett volna a rendező, illetve olyan színészeket szerződtettek, mint Jeremy Piven. Stern állítása alapján kezdetben ő is nagy reményeket fűzött a szériához, ám nem sokkal azután, hogy elkezdték leforgatni a pilotot, egyes női szereplők bizalmasan megosztották vele, hogy Ratner és Piven szexuálisan zaklatják őket, így félnek. A történtek hallatán Stern mindezt több vezetőproducerrel is megosztotta, akik azt tanácsolták neki, hogy ne mondja el senkinek, elintézik ők.
Az ügy akkor került ismételten terítékre, amikor a színész a Columbia TV fejeseivel találkozott. Nekik szintén felvetette aggályait, ám ők tartottak attól, hogy az egyébként nagy sikerre ítélt sorozat a vádak miatt befuccsolhat. Sőt, az egyik producer megfenyegette, hogy beperlik, ha egy szót is szól bárkinek. Megkérték, hogy ne tájékoztassa a CBS akkori vezérigazgatóját, Les Moonvest, amit ugyan nem tett meg, egy producer mégis dühösen hívta fel Sternt, megvádolva, hogy üzenetet hagyott Moonvesnak arról, miért akarja otthagyni a sorozatot. A széria végül valóban nem indult el, amiért a Columbia TV 25 millió dollárra perelte be a színészt, kijelentve, hogy „szabotálta a sorozatot”. Végül azért ejtették a keresetet, mivel Stern visszaadta a produkcióért kapott gázsiját.
A színész az előbbieken felül arról is szót ejtett a kötetben, hogy egyszer 160 km/órával száguldott Robert Redford Porschéjával, repült Mel Gibson magángépével, illetve megemlítette, hogy Barack Obama, volt amerikai elnök vicces fickónak nevezte. Donald Trump ugyanakkor valószínűleg már nem lehetett olyan jó véleménnyel őróla, miután egy több ezer dolláros számlát hagytak ott neki egy bárban. Stern visszaemlékezése szerint a Reszkessetek, betörők! 2. – Elveszve New Yorkban film – amiben néhány képsor erejéig Trump is feltűnik a Plaza Hotelben – forgatása során ismerte meg a volt elnököt, akiről azt állította, akkoriban még nem volt túl jó a beszédkészsége, ahogy a személyiségét is semmilyennek nevezte.
A forgatás alatt egy alkalommal a The Oak Room bárjában futott vele össze, ahol a film kaszkadőreivel, Leon Delaney-vel és Troy Brownnal iszogattak éppen. Trump észrevette őket, majd nagyvonalúan, hogy mindenki jól hallja, kijelentette, ő állja az asztaluk fogyasztását – bár arra nem számíthatott, hogy a végösszeg nem fog megállni ezer dollárnál.
Mindannyian felemeltük a poharunkat köszönetképpen, ő pedig elhagyta a bárt, úgy érezte magát, mint egy kitűnő házigazda. Addig ittunk, amíg nem maradt több pia a bárban. Hajnali négyig maradtunk, ami a zárást jelenti New Yorkban, és körről körre vásároltuk az italokat az egész bárnak. Leon és én a mai napig vitatjuk, hogy vajon mennyi lehetett a végösszeg, de legalább hétezer dollár volt
– írta.
Stern hasonló ellenérzéseket táplált a U2 énekese, Bono iránt is, akivel kapcsolatban a könyvben úgy fogalmaz, akkor került összetűzésbe az előadóval, amikor egy szomszédos házban rendeztek bulit Malibuban. Mint kijelentette, Bono és barátai, akiket nagyképű s*ggfejeknek nevezett, egészen a hajnali órákig bömböltették a zenét. Stern szerint hajnali egykor már elment az esze, és felhívta a szomszédot, aki közölte, kiadta a házat az énekesnek, hogy megünnepelhessék a lánya születésnapját.
Hívtam a rendőrséget is, elmondtam nekik, hogy egy törvényellenes buli zajlik épp, és azon vagyok, hogy véget vessek neki, remélem, hogy csatlakoznak hozzám. Beugrottam a teherautómba, és elindultam befelé. Teljesen elvesztettem az eszem. Elkezdtem dühöngeni: »Kapcsold le a k*rva zenét. A gyermekes családok próbálnának aludni, és ehelyett mindannyiunknak ezt a sz*r zenét kell hallgatnunk egész éjszaka? Kapcsold ki! Nem is éltek itt, ti rohadt nagyképű s*ggfejek«
– fakadt ki Stern, és annak ellenére, hogy a biztonságiak próbáltak gátat szabni a dühöngésének, végül a zsaruk fújták le a bulit.
Bár Daniel Stern a legtöbbeknek mindig is a Reszkessetek, betörők! című film Marvja marad, a színészi pályafutás mellett már sok egyéb területen próbálta ki magát. Foglalkozik többek között szobrászattal, szarvasmarha-tenyésztéssel, avokadótermesztéssel, és különböző művészeti projektek köthetők a nevéhez. Ő alapította meg a Boys & Girls Clubs szervezetet, aminek a könyvből befolyt teljes bevételt fogja adni, illetve látogatott már meg katonákat Irakban, így sok mindenen keresztülment, amit nem feltétlen tud minden színész elmondani magáról.
(Borítókép: Daniel Stern és Joe Pesci. Fotó: Snap / Northfoto)