Amennyiben arra vállalkoznánk, hogy felsoroljuk, pontosan miben is különbözik egy királyi család egy hétköznapitól, hosszan fejtegethetnénk a legjelentősebb kontrasztokat – ahogy azt is, hogy a 21. században milyen szerepük van még egyáltalán az arisztokratáknak. Az egyik legnyomósabb érv amellett, hogy a mai napig létezhetnek, hogy történelmi jelentőséggel bírnak, és ráadásul nem kevés turistát vonzanak az adott országokba. Különösen, ha a hagyományokat őrző Egyesült Királyságról beszélünk, amelynek uralkodócsaládja a legközismertebbnek számít. A statisztikák szerint a famíliához kapcsolódó turizmus becsült gazdasági haszna 2012-ben még 680 millió font volt, ami 2022-re igencsak lecsökkent, 60 millió fontra. A hivatalos királyi rezidenciák látogatóinak a száma is zuhanórepülésbe kezdett, mivel a 2019/2020-as szezonban még több mint 3 millióra, a 2022/2023-asban viszont már kevesebb mint 2 millióra volt tehető a számuk – a 2019/2020-as időszak bevételei közel 50 millió fontot hoztak a konyhára. 

Bár ezen adatokból úgy tűnhet, egyre kevesebben kíváncsiak a brit királyi családra, a valóságban ez nem teljesen így néz ki. Erre jó példa II. Erzsébet királynő temetése vagy III. Károly koronázása, amelyek rengeteg turistát vonzottak Londonba – amit egyébként a hotelek ki is használtak, és horribilis árakon hirdettek meg szobákat. A família iránti érdeklődés így akkor hág igazán a tetőfokra, amikor épp valamilyen nyilvános eseményen vesznek részt, mivel sokakat vonz, hogy ha csak kicsit is, de megtapasztalhassák azt a misztikumot, ami körüllengi őket. A rejtélyességüknek pedig azon tradíciók is részüket képezik, amelyek a legtöbbünk életében nincsenek jelen – és vélhetően nehezen is tudnánk megemészteni, hogy ilyen keretek között éljünk. A brit királyi család talán legkevésbé szemöldökfelvonó szokása, hogy a gyermekek édesapjukat papának szólítják, ami nekünk, magyaroknak azért tűnhet furának, mivel rendszerint a nagyapját hívja így mindenki. Az arisztokraták esetében ugyanakkor egy évszázadokra visszamenő berögződésről van szó, aminek alapját a felsőbbrendűség adja. 

Ha a királyi család tagjai által írt leveleket, a közösségi médiában megosztott bejegyzéseiket vagy nyilvános felszólalásaikat elemezzük évekre visszamenőleg, hamar feltűnhet ez a jelenség. II. Erzsébet gyerekként papaként hivatkozott édesapjára, VI. György királyra egy levélben, aki szintén az akkor még hercegnő Erzsébet odaadó papájaként utalt magára később. A néhai királynő bácsikája, az egy évig sem uralkodó VIII. Eduárd is így nevezte édesapját, V. Györgyöt, majd mikor Fülöp herceg elhunyt, III. Károly „az én legkedvesebb papám”-ként utalt apjára – és többször emlegette őt ezen a néven, édesanyját pedig mamaként. Sőt, a napokban 42. életévét betöltő Vilmos herceget is úgy köszöntötték fel gyermekei, György herceg, Sarolta hercegnő és Lajos herceg a közösségi oldalakon, hogy: „Boldog születésnapot, papa, mindannyian nagyon szeretünk!”. Ahogy a trónörökös a hónap közepén apák napja alkalmából szintén közzétett egy közös képet édesapjával, III. Károllyal, odabiggyesztve: „Boldog apák napját, Pa” – Vilmos és Harry herceg gyakran használják a papa rövidített verzióját. 

Felmerülhet a kérdés, hogy a királyi család tagjai vajon miért nem a szokványos dad vagy mom, azaz apa vagy anya megnevezést használják, illetve hogy ez a szokás mióta létezik. Ehhez a 20. századnál sokkal régebbre kell visszaugranunk az időben. Bár pontos adat nincsen arra vonatkozólag, a família mely tagja nevezte elsőként papának az édesapját, az biztos, hogy II. Jakab unokája, Stuart Károly Eduárd herceg – akit Bonnie Charlie hercegnek is becéznek – nyolcéves korában, 1728-ban már papaként emlegette édesapját. 

Kedves Papa, nagyon köszönöm kedves levelét. Igyekszem mindenben engedelmeskedni. Nagyon kötelességtudó leszek Mamával szemben, és nem leszek a terhére

– írta egy levélben a herceg. 

Nem szeretik a változást

Ahogy arra egy etikettszakértő, William Hanson rámutatott, ez egy osztálybeli kérdés lehet az arisztokraták és a felsőbb körökbe tartozók esetében. Hozzátette, azt sem lehet elvitatni, hogy a királyi családot illetően az e köré épült hagyomány is hozzájárulhatott ahhoz, hogy ennyire berögzült szokássá vált, így csak egy lett a különc tradícióik közül.

Az anya és apa már egy kicsit elavultak. Tudjuk, hogy az angol arisztokrácia szereti az a hangra végződő neveket. Sarah, Camilla, Papa. Az apa és anya pedig alapvetően már kissé túl gyakoriak

– mondta, kiemelve, a királyi család tagjai mind úgy nőttek fel, hogy a papa megnevezést hallották, így számukra teljesen normálisnak tűnik, és valószínűleg el sem gondolkoztak azon, hogy ez bárkinek fura lehet. 

A királyi család és általában az angolok nem feltétlenül azok, akik szorgalmazzák a változást

– jelentette ki. 

Több tucat monarchia létezik még

Jelenleg 43 országban uralkodó államforma a monarchia szerte a világon – és mint az már kiderült, Európában a királynőké a jövő. A sorból némileg kilóg Nagy-Britannia, amelynek királyi családjáról hallunk a legtöbbször. A brit uralkodó ugyanis az egész Nemzetközösség élén áll, amelynek 15 tagállama a nemzetközösségi királysághoz tartozik. Ide sorolható az Egyesült Királyság, Kanada, Ausztrália, Új-Zéland, Antigua és Barbuda, a Bahama-szigetek, Belize, Grenada, Jamaica, Pápua Új-Guinea, Saint Kitts és Nevis, Saint Lucia, Saint Vincent és a Grenadine-szigetek, a Salamon-szigetek és Tuvalu, amelyek mind a brit uralkodót ismerik el vezetőjükként.

Akadnak ugyanakkor más országok is, amelyek államformája monarchia, így a legtöbb esetben királyi családdal is rendelkeznek. Közéjük tartozik például Szaúd-Arábia, Kuvait, Katar, az Egyesült Arab Emírségek, Szváziföld, a Brunei Szultanátus, Omán, Bahrein, Jordánia, Marokkó, Monaco, Thaiföld, Liechtenstein, Tonga, Bhután, Norvégia, Svédország, Hollandia, Spanyolország, Grönland, Luxemburg, Belgium, Lesotho, Kambodzsa, Malajzia, Japán, Dánia és a Vatikán – utóbbi teokratikus abszolút monarchia, az uralkodója pedig Ferenc pápa.

(Borítókép: III. Károly király és Vilmos walesi herceg 2024. május 13-án. Fotó: Max Mumby / Indigo / Getty Images)