Sok mindent tanult a börtönben töltött mintegy 14 hónap alatt Galambos Lajos, legfőképpen azt, hogy a kevesebb is elég. Sok atrocitás érte, amíg a büntetését töltötte, volt, hogy megrugdosták, és nem maradtak el „a villanyt lekapcsoltad?” típusú beszólogatások sem. A zenész a legmélyebb pontjairól, a tapasztalatairól és a hazatéréséről is mesélt a Borsnak.
Azt mondja, hibázott, de semmit nem csinálna másként az életében a börtönből hétfőn szabadult Galambos Lajos, aki nyomkövetővel a bokáján a boldogasszonypusztai birtokán töltheti le a fennmaradó két év négy hónapos büntetését.
A trombitaművész hétfőn éjjel érkezett meg boldogasszonypusztai birtokára, ahol megkezdte a házi őrizet letöltését, és interjút adott a Borsnak. Elmondta többek között, hogy mivel fogadták a gyerekei, milyen az egészségi állapota és mit tanult a börtönben az ott töltött 14 hónap alatt.
Galambos Lajost 2022 decemberében ítélték másodfokon három év hat hónap szabadságvesztésre áram-, víz- és gázlopás miatt, amelynek letöltését február 15-én kellett volna megkezdenie a kecskeméti börtönben, ám súlyos betegségére hivatkozva ezt nem tette. Bár ügyvédeivel próbáltak halasztást kérni, a bíróság azt nem engedélyezte, így tavaly április 26-án végül bevonult a baracskai büntetés-végrehajtási intézetbe, megkezdve három év hat hónapos börtönbüntetését, amelyből végül összesen 14 hónapot töltött a börtönben, többnyire gyengélkedve.
A zenész bár reintegrációs őrizetbe került, óriási örömként éli meg, hogy a családjával lehet, és szabad levegőt szívhat a saját kertjében.
Mindenki hibázik, nincs olyan ember, aki nem. Én is hibáztam… De az életemben semmit sem csinálnék másképpen. A hibáimmal együtt vállalom magamat. Persze van, amit megbántam, de nem tennék másképpen
– mondta a Borsnak.
A trombitaművész arról is beszélt, hogy pszichológus segít neki feldolgozni az elmúlt időszak történéseit. Hangsúlyozta a lapnak, hogy meg kellett találnia önmagát, így bukkant a másik önmagára. Ehhez pedig, mint mondta, kellett a börtönben töltött 14 hónap. Ott kezdett el hetente pszichológushoz is járni.
Kértem engedélyt arra, hogy visszajárhassak Baracskára, további foglalkozásokra. Azt hiszem, ilyet előttem még senki nem tett. Számomra odabent ez egy fontos program volt, és még nem vagyok az utam végén. Sok önismeretre van még szükségem…
– mesélte el Galambos Lajos.
A súlyos egészségügyi problémákkal küzdő zenész elárulta, hogy a házi őrizet időszaka alatt egy gyomorműtétet is el fognak rajta végezni, addig is folytatja a bent megkezdett diétát, leginkább leveseket fogyaszt. Azt mondta, megtanult ezzel együtt élni.
Jobb állapotban távoztam a börtönből, mint amilyenben bementem
– összegezte az egészségügyi állapotát, hozzátéve, hogy heti rendszerességgel kapott orvosi kezeléseket, és mindent nagyon komolyan vett az egészségügyi gárda.
Galambos Lajos egy COPD nevű krónikus tüdőbetegségben szenved, amely nem gyógyítható, és amely sajnos érinti a trombitálást is: a szakorvos azt tanácsolta neki, hogy egyáltalán ne trombitáljon. Ennek ellenére amint hazaérkezett, első dolga volt, hogy elővette a hangszerét.
Amint hazajöttem, az első dolgom volt, hogy a hálószobában belefújtam a hangszerbe. Jól megszólalt
– mesélte.
Galambos Lajos mesélt a Baracskán töltött mindennapokról is, mint felidézte, szigorú napirend szerint éltek, fél ötkor keltek, majd jött a reggeli, amit ő mindig nagyon várt, mert nagyon finomnak találta az egészségügyi szobán kiosztott teát.
Egyébként volt egy kis vízforralóm, abban magam is készítettem teákat, leveseket
– árulta el.
Azt mondta, hogy ezenkívül még voltak bent különböző foglalkozások. A zárkáját rendben kellett tartania, ezt ellenőrizték is.
Galambos Lajos minden napját olvasással kezdte, és még tévét is tudott nézni. De elkezdte elsajátítani a spanyol nyelvet, továbbá folytatta a belsőépítészeti tanulmányait is. A zenész azt mondta, hogy a börtönőrökkel átlagos kapcsolata volt, annyi különbséggel, hogy amíg mások néha be-beszólogattak, addig ő sohasem. Hangsúlyozta, hogy barátságok nem alakulhatnak ki az őrök és a rabok között, éppen ezért őt is pont úgy kezelték, mint másokat, nem volt semmilyen előjoga.
Arról is beszélt, hogy az egészségügyi részlegben négy szoba volt, és azokkal, akik ott voltak, sokat beszélgetett és jól teltek a napjai. A zenész megtanulta a börtönben, hogy ott mindennek értéke van, így még az egyszerű befőttes guminak vagy egy darab ragasztónak is.
Azt mondta, akkor volt a legmélyebben, amikor a gyerekei meglátogatták, annyira nehéz volt látnia őket, hogy inkább azt kérte, ne látogassák.
Voltak könnyek is, de leginkább akkor, amikor a napokban felhívtam a kisfiamat, és közöltem vele, hogy ha nem baj, akkor a hétvégén már hazajövök. Akkor mindketten megkönnyeztük a beszélgetést. Ő tizennégy hónapja várta, hogy elindulhasson értem
– idézte fel a nagy pillanatot.
A zenész őszintén vallott arról is, hogy érték atrocitások, hiába próbált szerényen viselkedni, be-beszólogattak neki. Azt mondta, a sok kellemetlenség közül a legfurább az volt, hogy valaki azt állította odabent, hogy Galambos Lajosnak köze van Zámbó Jimmy halálához.
Amikor pedig mentem ügyvédi beszélőre, az olyan volt, mint egy vesszőfutás. Szinte versenyeztek a rabok, hogy ki tud nagyobbat belém rúgni. Kérdezgették, hogy lekapcsoltam-e a lámpát, és később ez fokozódott is. Nem volt jó, de azt gondolom, hogy egy ilyen helyen ez természetes
– emlékezett vissza a kellemetlenségekre.
Galambos Lajos ezek után elmondása szerint a tartalékaiból fog élni, de a veszteségeit nem is igazán az anyagi oldal határozza meg. Annyit leszögezett, hogy nem lesz nagy visszatérő Dáridó. Más irányba szeretne elindulni, és fontos lesz számára valamiféle társadalmi szerepvállalás. Mottója „a kevesebb is elég” lesz. Családjával hamarosan azt is felmérik, mi legyen a megmaradt ingatlanokkal.
(Borítókép: Galambos Lajos 2021. szeptember 16-án. Fotó: Bodnár Patrícia / Index)