Saroo Brierley rendkívüli története már egy évtizede bejárta a világsajtót, majd meghódította a mozikat is, a mai napig reményt adva azok számára, akik hasonló cipőben járnak. Az indiai férfi ötéves korában több ezer kilométerre került otthonától, végül egy ausztrál család fogadta örökbe. Évtizedekkel később, csupán néhány gyermekkori emlék és a Google Earth segítségével azonban megtalálta a szülővárosában édesanyját, igazolván, hogy a szeretet és az elszántság ereje tényleg határtalan.
Minden szülő rémálma, hogy egyszer eltűnik a gyereke. Nem véletlen, hogy kiskorunk óta próbálják belénk nevelni, hogy a felnőttek nélkül ne bóklásszunk el semerre, ne álljunk szóba idegenekkel, és mindig ugyanazon az útvonalon menjünk haza az iskolából, ha már egyedül is el mernek engedni. Amikor mégis megtörténik a baj, az emberek fejében a legrosszabb forgatókönyvek játszódnak le, amelyek sajnálatos módon sokszor be is igazolódnak. Egyesek hosszú évek elteltével sem találják meg az eltűnt gyermeküket, így a bizonytalanság és remény miatt a megnyugvás vagy a gyász sem adatik meg ezeknek a szülőknek – elég csak Madeleine McCann esetére gondolni.
Persze kivételek mindig vannak, amit egy indiai fiú történeténél talán semmi sem mutat be jobban – ez pedig kétségkívül sokak számára a legnehezebb körülmények között is bizakodásra adhat okot.
Egyfajta modern kori csoda Saroo Brierley története: annak ellenére, hogy immáron több mint három évtizede kezdődött, ma már film és könyv is őrzi az indiai fiú korántsem eseménytelen életútját.
Saroo Brierley 1981-ben született Khandwa városában, India középső részén, egy szegény család öt gyermeke közül ő volt az egyik legfiatalabb. Édesanyja, Kamla kőművesként dolgozott, és naponta küzdött azért, hogy a családját eltartsa, így az élet nem volt könnyű a család számára. Olyannyira nem, hogy Saroo gyakran járt bátyjával, Gudduval együtt kéregetni vagy alkalmi munkákat végezni, hogy segítsenek anyjuknak.
Éppen egy ilyen napon kezdődtek a bonyodalmak is. A fiú még csak ötéves volt, amikor Gudduval együtt elindult egy közeli városba, hogy munkát találjanak. A vasútállomáson egy üres vonatra szállt, miközben a bátyját várta, majd álomba szenderült, ám amikor felébredt, már sehol sem találta a testvérét, a nagy kavarodásban pedig abban a reményben, hogy Guddu is ott lesz, egy másik vonatra szállt. Talán mondani sem kell, rossz járművet választott.
A vonat hosszú órákon át haladt, mígnem Saroo az 1500 kilométerre fekvő, zsúfolt Kalkuttában találta magát, teljesen egyedül.
Kalkutta kaotikus utcáin és a hatalmas tömegben a fiú hetekig bolyongott anélkül, hogy fogalma lett volna arról, hogyan térhetne vissza a családjához. A kisfiú még csak azt sem tudta, hogy hívják a szülővárosát, sőt a saját nevét is helytelenül ejtette ki, ami megnehezítette a segítségnyújtást. Az utcákon élt, koldult és élelem után kutatott. Több alkalommal is megpróbálták elrabolni, de valahogyan mindig sikerült elmenekülnie. Végül egy fiatal fiú elvitte egy rendőrőrsre, ahonnan egy árvaházba került. Mivel nem tudták kideríteni, honnan származik, és senki sem jelentkezett érte, az árvaház munkatársai úgy döntöttek, örökbe adják.
Nem is kellett sokáig az otthonban sínylődnie, 1987-ben Saroo Brierley élete ismét drámai fordulatot vett. Egy ausztrál házaspár, Sue és John Brierley ugyanis magához vette, és új otthont biztosított neki Tasmaniában, Ausztrália egyik szigetén. Az új családja szeretettel bánt vele, és mindig gondoskodtak róla, ő pedig lassan elkezdett alkalmazkodni a környezethez. Bár az új élete biztonságot és szeretetet hozott számára, Brierley soha nem felejtette el Indiát és az ott maradt családját. (Az alábbi bejegyzésben Brierly nevelőszüleivel látható.)
Eközben persze az évek során egyre jobban beilleszkedett új környezetébe, megtanulta a nyelvet, iskolába járt, és igyekezett a lehető legteljesebb életet élni. Azonban mindig is ott motoszkált benne a vágy, hogy megtalálja elveszett családját és szülővárosát. Bár emlékei Indiáról homályosak voltak, soha nem hagyta el a remény, hogy egyszer visszatalálhat gyökereihez – amelyek ekkorra már több mint kilencezer kilométerre voltak tőle.
A gondolat olyannyira nem hagyta nyugodni, hogy felnőttként aztán elhatározta, megkeresi szülővárosát. 2011-ben, több mint 25 évvel azután, hogy elveszett Indiában, a technika fejlődésének köszönhetően elkezdett kutatni, ehhez pedig a Google Earth térképét hívta segítségül.
Szinte lehetetlen feladat elé nézett: India hatalmas és sűrűn lakott, ráadásul csak néhány elmosódott emléke volt gyermekkorából. Ő azonban nem adta fel.
Emlékezett egy víztoronyra a vasútállomás közelében, ahol elveszett, és ez az apró nyom adta a kiindulópontot a kereséshez, ami aztán több mint három évig, körülbelül 9855 óráig tartott.
A férfi végül rátalált arra a városra, amely megfelelt emlékeinek: Khandwa. Amikor rájött, hogy meglelte szülővárosát, a fejébe vette, hogy Indiába megy, és megpróbálja felkutatni a családját. 2012-ben Saroo Brierley végül visszatért Indiába, és elutazott Khandwába. Az érzelmekkel teli utazás során aztán meg is találta azt a házat, ahol gyermekkorában élt, azonban az épület romos állapotban volt, és senki sem lakott benne. Ennek ellenére sem adta fel a reményt, és tovább kutatott. A keresése végül sikerrel járt, rátalált édesanyjára, aki még mindig abban a városban élt, és soha nem adta fel a reményt, hogy egyszer viszontláthatja elveszett fiát.
A találkozás egyszerre volt szomorú és felemelő, ugyanis a férfi végre újra találkozhatott édesanyjával (az alábbi bejegyzésen Balra), ám kiderült, hogy testvére, Guddu még azon az éjszakán meghalt, amikor ő eltűnt.
Saroo Brierley története egy évtizeddel ezelőtt néhány hétre bejárta a globális médiát, a találkozást követően azonban szépen lassan elkezdtek megfeledkezni a megható történetről. Egyvalakit kivéve, a férfi ugyanis 2013-ban könyvet írt A Long Way Home címmel, ami részletesen bemutatta hihetetlen utazását attól a pillanattól, hogy elveszett, egészen az édesanyja megtalálásáig.
A könyv persze bestseller lett, így még nagyobb közönséghez jutott el a történet, 2016-ban pedig Garth Davis rendezésében, Luke Davies forgatókönyve alapján, Oroszlán címmel film is készült belőle. Az alkotás végül hat Oscar-jelölést is kapott, s bár az arany szobrocskát egyik kategóriában sem sikerült bezsebelnie, a BAFTA és az Ausztrál Film- és Televíziós Akadémia díjaira is érdemesnek találták 2017-ben.
(Borítókép: Saroo Brierley [jobbra] és az Oroszlán című filmben gyerekkori énjét alakító Sunny Pawar [balra] 2016-ban. Fotó: Tommaso Boddi / Getty Images Hungary)