A világ legnagyobb gyémántját, a Cullinant közel 120 évvel ezelőtt találták meg Dél-Afrikában, majd VII. Eduárd királynak adományozták, aki a nehéz drágakövet kilenc darabra hasíttatta. Kettőt közülük ráadásul koronaékszerekben is elhelyeztek, amelyeket máig használnak a koronázások alkalmával.
Bár a királyságról mint államformáról sokunknak a történelemórákon hallott régmúlt idők juthatnak eszébe, királyok és királynők máig léteznek. Jelenleg 43 országban uralkodik monarchia, többek között Szaúd-Arábiában, Kuvaitban, Katarban, az Egyesült Arab Emírségekben, Szváziföldön, a Brunei Szultanátusban, Ománban, Bahreinben, Jordániában, Marokkóban, Monacóban, Thaiföldön, Liechtensteinben, Tongában, Bhutánban, Norvégiában, Svédországban, Hollandiában, Spanyolországban, Grönlandon, Luxemburgban, Belgiumban, Lesothóban, Kambodzsában, Malajziában, Japánban, Dániában és a Vatikánban – utóbbi teokratikus abszolút monarchia, az uralkodója pedig Ferenc pápa. Többségük esetében ugyanakkor az uralkodócsaládok már sokkal inkább jelképes szerepet töltenek be.
Az előbbi felsorolásból ugyan kimaradt, ám nem szabad megfeledkezni arról az arisztokrata famíliáról sem, amelyről a legtöbbek hallunk: a brit királyi családról. Mint ismert, Nagy-Britannia uralkodója, III. Károly az egész Nemzetközösség élén áll, amelynek 15 tagállama a Nemzetközösségi Királysághoz tartozik. Idesorolható az Egyesült Királyság, Kanada, Ausztrália, Új-Zéland, Antigua és Barbuda, a Bahama-szigetek, Belize, Grenada, Jamaica, Pápua Új-Guinea, Saint Kitts és Nevis, Saint Lucia, Saint Vincent és a Grenadine-szigetek, a Salamon-szigetek és Tuvalu, amelyek mind a brit uralkodót ismerik el vezetőjükként.
A monarchiát államformájukként elismerő országokban sok olyan hagyományt őriznek, amely a föld más pontjain inkább tűnhet maradinak. Ide lehetne sorolni akár a koronázást mint ünnepséget, aminek egykor nagy jelentőséget tulajdonítottak. A britek egy része viszont már sokkal inkább tartja felesleges pénzkidobásnak ezt a fényűzést, aminek ugyan van valóságalapja, de tény, hogy ezen szertartások a régi idők lenyomatát őrzik, ami komoly értékkel bír. A koronaékszerek például felbecsülhetetlen értékű emléktárgyak, amelyek eredete évszázadokra nyúlik vissza. A kizárólag koronázásokon használt Szent Eduárd koronája például 1662-ben készült, a birodalmi állami korona 1838-ban, Brit India császári koronája 1911-ben, ám más jellegzetes tárgyak is megjelennek a ceremóniákon: köztük jogarok, az országalma, a különféle kardok és a felszentelőkanál. Az említett koronaékszerek közül kettőben ráadásul minden idők legnagyobb gyémántjának egy-egy darabját rejtették el.
A valaha volt legnagyobb, 3106 karátos Cullinan gyémántról van szó, amit 1905-ben, azaz jövőre lesz 120 éve, hogy egy dél-afrikai bányában megtaláltak. Sir William Crooks specialista szerint a hatalmas kő egykor egy nagyobb gyémánt része lehetett. Kezdetben majdnem szimpla szemétként könyvelték el, ám végül rádöbbentek, mekkora értékre is bukkantak. A felismerést követően Nagy-Britanniába menekítették, majd VII. Eduárd királynak adták ajándékba, aki végül kilenc fő darabra hasíttatta szét a Joseph Asscher & Company of Amsterdam céggel. Ezeken felül 96 kisebb briliánskő is keletkezett, amelyeket ékszerek készítésére használtak fel, ezek mind II. Erzsébet magángyűjteményéhez tartoznak. A két legnagyobb elem viszont brit koronaékszerekbe került be.
Az egyik, az 530,4 karátos, Afrika Nagy Csillagának nevezetett Cullinan I 1911-ben a kereszttel díszített uralkodói jogarba lett beépítve, körülötte egy szív alakú aranytok található. A jogart – amit a koronázás során az uralkodó tart – meg is kellett erősíteni, hogy egyáltalán elbírja a gyémántot. Az aranyrúd 92 centis, tömege 1170 gramm. A többi között 333 gyémánt, 31 rubin, 15 smaragd és 7 zafír ékesíti. A Cullinanből lehasított második legnagyobb darab, a 317,4 karátos Cullinan II a birodalmi állami korona része lett, a Fekete Herceg Rubinja alatt található. III. Károly legutóbb júliusban, a parlament állami megnyitóján viselte ezt a koronát, azt megelőzően a koronázáskor, illetve II. Erzsébet királynő temetésekor a koporsón is látni lehetett a lila színben pompázó koronaékszert.
A Cullinan gyémánt két legnagyobb darabja mellett ugyanakkor különleges szerepet szántak a többinek is. A Cullinan III-at és IV-et még II. Erzsébet nagyanyja, Mária királyné hagyta a néhai királynőre, aki a két követ brossként kezdte használni. A 94,4 és 63,6 karátos gyémántokat végül Mária királyné koronájába építették bele, amelyet Kamilla királyné viselt a tavalyi koronázás alkalmával.
A 18,8 karátos Cullinan V-öt szintén Mária királyné használta brossként, majd II. Erzsébethez került, és később ezt a követ is Mária királyné koronájába helyezték. A 11,5 karátos Cullinan VI-ot VII. Eduárd király a feleségének vásárolta meg, majd ez a drágakő is II. Erzsébetnél kötött ki, aki fiatalabb korában brossként hordta. A 8,8 karátos Cullinan VII. a néhai királynő magángyűjteményéhez tartozik, ezt anno függő medálként viselte egy nyakláncon. Míg a legkisebb darabot, a Cullinan IX-et Mária királyné a gyűrűjében viselte.