A vállalkozói siker kulcsa gyakran nemcsak az egyén képességeiben rejlik, hanem abban is, hogy melyik generációhoz tartozik. A millenniumi, Y generáció tagjai ugyan nem digitális bennszülöttek, viszont ambiciózusak és kockázatvállalók, így a jelenlegi kutatások szerint a leginkább vállalkozószelleműek, míg a sokszor ostorozott Z generáció tagjai még fejlődési szakaszban vannak vállalkozói potenciáljukat illetően.
A vállalkozói tehetség kutatása során sok figyelmet fordítanak arra, hogy meghatározzák azokat a személyiségjegyeket, amelyek megkülönböztetik a vállalkozószellemű embereket másoktól. Azonban pusztán ezen tulajdonságok megléte nem jelenti automatikusan azt, hogy valaki sikeres üzletet fog tudni indítani. Ami igazán számít, az az, hogyan formálják ezek a tulajdonságok az egyén szándékait, és hogyan hatnak azokra.
De mi az a vállalkozói potenciál? A vállalkozói potenciál azt jelenti, hogy egy személy képes felismerni és kihasználni a lehetőségeket, új vállalkozásokat indítani és innovatív megoldásokat találni a bizonytalan helyzetekben. Ez a potenciál nemcsak az üzleti életre való hajlamot jelenti, hanem azt a szabadságot is, hogy az egyén képes alkalmazkodni, fejlődni és reagálni a piaci változásokra és lehetőségekre. A vállalkozói potenciál tehát inkább az egyén személyiségéből adódó valószínűséget jelenti arra nézve, hogy vállalkozó lesz, mintsem magát az aktív vállalkozói tevékenységet.
Ez a képesség azonban összetett tényezők eredménye, amelyek közé tartoznak az egyén készségei, gazdasági és társadalmi körülményei, valamint az a képessége, hogy kezelni tudja az új üzlet indításával és bővítésével járó kockázatokat. Az egyik legérdekesebb aspektusa a vállalkozói potenciálnak mégis az, hogy jelentősen változik attól függően, hogy az egyén melyik generációhoz tartozik.
Minden generációt más-más történelmi, gazdasági és kulturális hatások érnek élete során, amelyek befolyásolják a vállalkozói attitűdjüket.
A generációk közötti különbségek nemcsak a vállalkozói potenciált, hanem a munkahelyi környezetet is jelentősen befolyásolják. Sokan úgy vélik, hogy az alkalmazottak inkább az azonos korosztályú kollégákkal szeretnek dolgozni, és a generációs sokszínűség feszültségek forrása lehet. Például az eltérő elvárások, kommunikációs stílusok és tudásmegosztási módszerek gyakran konfliktusokat okozhatnak a vegyes korosztályú csapatokban.
Ezzel szemben egyes kutatások mégis azt mutatják, hogy a generációs sokszínűség rendkívül értékes lehet, különösen a vezetők körében. Ez ugyanolyan fontos, mint a vallási, nemi, kulturális vagy etnikai sokszínűség, mivel ezek egyaránt pozitívan hatnak a munkateljesítményre. A különböző csoportok integrációjának megfelelő menedzselés azonban valóban kulcsfontosságú a lehető legjobb eredmények elérése érdekében – írja a The Conversation.
Az 1946 és 1964 között született baby boomerek egy olyan korszakban nőttek fel, amelyet gazdasági jólét és hierarchikus struktúrák jellemeztek, ezért ők általában nagyra értékelik a stabilitást és a munkahelyi biztonságot. Mivel sok boomer már a nyugdíjkorhatár közelében van, vállalkozói potenciáljuk kevésbé került a kutatások középpontjába, mint aktív vállalkozói tevékenységük. Azonban tanulmányok szerint ennek ellenére a generáció tagjai kifejezetten kitartók, értékelik a kemény munkát és a lojalitást, valamint magas önbizalommal és erős sikerorientáltsággal rendelkeznek, így alapvetően
jó alapokkal indulnak a sikerességhez az üzleti életben is, ám a korukból kifolyólag új dolgokba már ritkábban vágnak bele.
Hasonlóan az X generáció tagjai (az 1965–1980 között születettek) sem zárkóznak el ettől, hiszen egy olyan időszakban nőttek fel, amelyet gazdasági és technológiai változások jellemeztek. Ennek köszönhetően alkalmazkodóképesek és nyitottak az innovációra. A munkahelyi környezetben pragmatikus hozzáállás és jó erőforrás-menedzsment jellemzi őket, vállalkozói potenciáljuk mégis csak közepes, mivel egyszerre értékelik a biztonságot és az autonómiát is a karrierjükben.
A generációk csatájában ezen összevetésben kétségkívül a millenniumi generáció, azaz az Y generáció tagjai (1981–1996 között születettek) az igazi nyertesek, a korcsoport ugyanis fogékony az életük alatt folyamatosan változó digitális technológiákra, emellett pedig a rugalmasságot és a céltudatosságot keresik a munkában.
Magas vállalkozói potenciállal rendelkeznek, mivel hajlandóak szembeszállni a hagyományos rendszerekkel, kockázatokat vállalnak, és nyitottak a változásokra.
Ez a generáció az önállóságot értékeli, így gyakran hajlandók otthagyni a hagyományos munkahelyeket azért, hogy saját vállalkozásokat indítsanak, és így jobb egyensúlyt találjanak a munka és a magánélet között.
A digitális kompetenciák kétségkívül mára elengedhetetlenné váltak, így jogosan gondolhatnánk, hogy az ebbe beleszülető Z generáció tagjai (1997-től születettek) indulnak a legnagyobb előnnyel a vállalkozások színterén is, azonban a természetes technológiai és közösségimédia-készségek magukban még nem feltétlen elegek. Ezt erősíti az is, hogy a sokat ostorozott generáció tagjainak vállalkozói potenciálja alacsonyabb, mint az előző generációké, így hiába állnak közel a listavezető millenniumi korcsoporthoz, mégis jelentős különbség van a két generáció között.
Sokat hangoztatott tény, hogy a Gen-Z tagjai egy olyan világban nőttek fel, amelyet a globalizáció, a digitalizáció és a kulturális változások formáltak, hasonlóan a millenniumi generációhoz. Azonban a kommunikációs készségeik, önbizalmuk, valamint a siker iránti vágyuk átlagosan alacsonyabb, mint az előző generációké – ami aztán alacsonyabb vállalkozói potenciálhoz vezethet. A kisebb önbizalom és kezdeményezőkészség oka részben az lehet, hogy a Z generáció még fiatal, és az első olyan generáció, amely teljes mértékben digitális környezetben nőtt fel. Ahogy érettebbé válnak, és tapasztalatot szereznek, ezek a tulajdonságaik valószínűleg fejlődnek majd, és a kutatóknak érdemes lesz újraértékelniük őket, egyelőre azonban elmaradnak vállalkozókedvben a náluk néhány évvel idősebbektől.
A fentiek és a rendelkezésre álló kutatások alapján így meglepetésre a millenniumi generáció tűnik a leginkább vállalkozószelleműnek. A generáció tagjai erősen hajlanak a vállalkozói tevékenységre, otthonosan mozognak az új technológiák világában, és általában fiatalabb korban alapítanak vállalkozásokat, mint elődjeik. Emellett vezetői készségekkel, fókuszáltsággal és ambícióval rendelkeznek, amelyek más generációkhoz képest hajlamosabbá teszik őket arra, hogy stabil munkahelyeket hagyjanak el vállalkozói lehetőségek kiaknázása érdekében.
Persze az általános megállapítások fölött mindig ott áll az egyén és az emberi sokszínűség, így a fenti sorok senkinek se vegyék el a kedvét attól, hogy komoly álmokat szőjön.
(Borítókép: Martin Barraud / Getty Images Hungary)