Frank Dimatteo már gyerekkorában erőszakkal találkozott, mivel gengsztercsaládban nőtt fel, így nem tudott elképzelni más életutat. Brooklyn egy olyan kerületében nevelkedett, ahol mindennaposak voltak a gyilkosságok, ám végül sikerült kitörnie ebből a világból, és sikeres író lett. Azt, hogy erre miképp volt képes, egy új könyvben eleveníti fel, visszaemlékezve arra, milyen bandaháborúk folytak a maffiatagok között.
Az olaszországi Nápolyból származó családban született Frank Dimatteo jelenleg nyugdíjas gengszterként éli az életét, ám nem feledkezett meg a múltjáról. Egy maffiagyilkos fiaként a 60-as évek New Yorkjában sok mindenen ment keresztül, aminek egy fiatalnak nem kéne. A Brooklynban található Red Hook városrészben nőtt fel, ami napjainkban ugyan már egy nyugodt környék, egykor még a maffia uralta az utcákat, ahol mindennaposak voltak a lövöldözések és az erőszak. Nem véletlen, hogy az alvilági szereplők figyelmét felkeltette ez a negyed, mivel Red Hook dokkokkal rendelkezik, így itt a csempészáruk érkezését is felügyelhették. Hogy Dimatteo pontosan mit tapasztalt meg már gyerekként, arról a november 26-án megjelenő, Red Hook – Brooklyn Mafia, Ground Zero című kötetében számol be, amelyből már nyilvánosságra kerültek különböző részletek.
Ahogy kifejti a könyvben, Red Hook előbb említett sajátos fekvése odavonzotta a társadalom alsó rétegét, köztük a maffiát is. A negyed így sokáig Brooklyn egyik leginkább megbélyegzett városrésze volt, amit a bűnözés és a szélsőséges erőszak uralt. Ezt támasztják alá egyébként Dimatteo szavai is, aki arról számolt be, ötéves volt, amikor először szemtanúja volt egy maffia által elkövetett gyilkosságnak, így már gyerekként megtanulta, hogy az emberölés pusztán üzlet. Egyszer találkozott egy Crazy Joey névre hallgató, kegyetlen szélhámossal is, aki a testvéreivel együtt addig csipkedte az arcát, amíg el nem sírta magát. A férfitól annyira tartottak, hogy egyesek már attól a gatyájukba csináltak, amikor csettintgetett az ujjaival.
Gyerekkoromban nem csak álmodoztam arról, hogy gengszter leszek, ez volt az egyetlen ambícióm, az egyetlen életút, amit el tudtam képzelni
– írja, hozzátéve, gyerekként azt érezte, mintha egy western- vagy gengszterfilmben élne, annyi erőszakkal találkozott.
Mint Dimatteo kiemelte, a 20. század elején Red Hook dokkjait egy ír banda, a White Hand irányította, akik ugyan szinte válogatás nélkül kiraboltak mindenkit, de ekkor még nem volt jelen olyan mértékében az erőszak a negyedben, mint később. Az olaszok városban való megjelenése fordított a dolgok állásán, akiknek a száma egy idő után elkezdte túlnőni az írekét, ami viszályokhoz vezetett. Mind a két fél uralmat szeretett volna gyakorolni Red Hook felett, aminek érdekében már erőszakosabb eszközökhöz folyamodtak. Dimatteo megjegyzi, ez különösen azokra az évekre volt igaz, amikor alkoholtilalom lépett életbe Amerikában, és mind az írek, mind az olaszok csempészáruként hozatták be az italokat a városba.
A későbbi években volt együttműködés az olasz és az ír maffia között, de a huszadik század fordulóján már egy szobában sem tudtak meglenni
– fogalmazta meg.
Elmondása szerint a legfőbb problémát az okozta, hogy az olaszok nem akadtak méltó ellenfelükre az írekben, akik közül ugyan egyesek birtokában voltak olyan képességeknek, amelyeknek köszönhetőn még az alkoholtilalom ideje alatt is érvényesülhettek, leszakítva maguknak egy részt az alvilágba érkező dollárokból, de ez kevésnek bizonyult. Mint írja, elkerülhetetlen volt, hogy Red Hook ne kerüljön olasz kézre. A városrész felett így a La Mano Nera banda vette át az irányítást, ami a White Hand, azaz Fehér Kéz szöges ellentétje, vagyis Fekete Kéz.
A banda által egyre több fiatal férfit sikerült beszervezni az alvilágba, aminek pusztán az volt az oka, hogy a tisztességes állásokkal keveset kerestek, de annál többet dolgoztak. Dimatteo megjegyzi, egy teherautó kirablása így jövedelmezőbbnek és könnyebbnek is tűnt a számukra. Ez viszont azt eredményezte, hogy a fiatalkori bűnözés az egekbe szökött ebben a városrészben, sőt itt volt a legrosszabb az arány egész New Yorkot nézve. A gengszterből lett író hozzáteszi: az erőszak volt Red Hook egyetemes nyelve. Mindennaposak voltak az utcai harcok, lövöldözések, gyilkosságok, és rendszeresen kerültek elő holttestek a dokkok környékéről, olykor megcsonkítva vagy lefejezve.
A maffiának ráadásul szinte mindenért fizetni kellett. Amikor a Frankie Yale néven ismert Francesco Loele felelt Red Hookért, még a környéken üzemeltetett bordélyházba befolyó összegből is elkérte a saját részesedését. Sőt, ennél is messzebbre ment.
Minden olasz bevándorlót azzal fenyegettek, hogy megölik, ha nem fizetnek Yale-nek a biztonságukért cserébe. Mindenki fizetett. Akik nem, meghaltak
– fogalmazta meg, hozzátéve, a gengszter több tucat férfit ölt meg, mire elérte a 21 éves kort, és végül csak Al Capone tudta megállítani őt.
A Sebhelyesarcúként is emlegetett, a világ talán legismertebb bűnözője, Al Capone Chicago környékén épített ki maffiabirodalmat, ami a korrupció melegágya volt. Tulajdonképpen ő fektette le a szervezett bűnözés alapjait, és az alvilág több illegális tevékenységében is érintett volt, köztük szeszcsempészetben, szerencsejátékban és prostitúcióban. A maffiafőnöknek Frankie Yale-lel is volt egy összetűzése, miután rájött, hogy a férfi eltéríti az alkoholt szállító kamionjait, amelyek Chicagóból tartottak New Yorkba. Al Capone négy emberét bízta meg azzal, hogy öljék meg őt, amit 1928 nyarán végre is hajtottak. Lesből támadtak Yale-re, aki épp autóban ült, így közel merészkedve nyitottak rá tüzet.
Miután Yale autója karambolozott és megállt, az egyik lövöldöző kirángatta a volán mögül, amíg el nem feküdt a hátán a járdán, majd Yale fejébe ürítették a 0,45-ös automata fegyver tárát a biztonság kedvéért
– olvasható a könyvben.
Dimatteo kifejti, mikor a rendőrök megérkeztek a helyszínre, az a látvány fogadta őket, hogy Yale feje szinte teljesen levált a testéről a nyakát ért sok lövés következtében. Ez volt az első csapás a Red Hook-i olasz maffia történetében, aminek hatására elkezdett repedezni alattuk a talaj, majd az évek múltán ez a városrész is egy sokkal élhetőbb környékké változott – bár a bűnözés nem szűnt meg a városban, mivel New Yorkban jelenleg is öt bűnözőcsalád van: a Bonanno, a Colombo, a Gambino, a Genovese és a Lucchese.
Ugyan Red Hook környéke megőrizte a macskaköves utcákat, illetve továbbra is szép kilátás nyílik innen a Szabadság-szoborra, de már csak árnyéka régi önmagának. Az 1920-as években kikötői csomópont volt, ám a 60-as évekre a legtöbb tengeri teherszállítmány már nem ide érkezett. A hat forgalmi sávra bővített Gowanus gyorsforgalmi út pedig elvágta a negyedet Brooklyn többi részétől. Red Hookban így máig megtalálhatóak elhagyatott raktárak, illetve olyan földterületek, amelyek fejlesztésre szorulnának.
Egyes információk szerint ez már folyamatban van, mivel szeretnék feltornászni a környék népszerűségét, felkeltve a tehetősebbek érdeklődését. Ezen ugyanakkor nem segít, hogy az ott található lakások ára az egekben van. Ahogy a New York Post megírta, a városvezetés még májusban közölte, hogy 80 millió dollárt szánnak a Red Hookban lévő három móló, illetve az egész kikötő felújítására, ám egyelőre még nem látni ennek eredményét.
Ahogy Dimatteo megjegyezte, az általa csak ördögök világában élő isteneknek nevezett bűnözők közül már sokan elköltöztek Red Hookból, mások pedig életüket vesztették. Ő jelenleg New York egy másik negyedében, Gerritsen Beachen él feleségével, akitől három gyermeke született. Mint kiemeli, ha bárki azt mondta volna neki fiatal korában, hogy író lesz belőle, őrültnek tartotta volna, de neki szerencséje volt, amit az egykor Red Hook környékén élő gengszterek közül nem sokan mondhatnak el magukról.
(Borítókép: Red Hook, New York. Fotó: Shutterstock)