Ahogy a Földön az ingatlanárak az egekbe szöknek, az emberiség fantáziája egyre gyakrabban kalandozik az űr felé. A Holdon vagy épp a Marson vásárolt telek talán túlzásnak tűnhet, mégis napjainkban néhány kattintással bárki beszerezhet egy birtoklevelet valamelyik égitestre. De mit ér valójában egy holdi telek vagy egy csillag, amelyet elneveztek rólunk? Valójában csak a csillagos ég szabhat határt, vagy már az sem?
Napjaink egyik legégetőbb problémái közé tartozik a lakhatási válság, amely világszerte hol a kellő számú ingatlanok hiányát, hol pedig a meglévő lakások és házak rendkívül magas, megfizethetetlen bérleti díját vagy vásárlási árát jelenti.
Az árakat figyelve persze az sem különösebben meglepő, hogy egyesek fejében már az is megfordult, inkább kilőnék magukat az űrbe, mint hogy egy koszos lyukért kifizessék a fizetésük jelentős részét, azonban a valóságban vélhetően csak kevesek jutnak el odáig, hogy a Földön uralkodó helyzet miatt jobb lenne a Naprendszer egy másik pontján szerencsét próbálni. De vajon jobban megéri a Holdon telket venni, mint a Földön?
A kérdés megválaszolása nem ennyire fekete vagy fehér, hiszen a legelején már az is tisztázásra szorul, hogy mégis kinek a tulajdonába tartozik a Hold. Jogos okfejtésnek tűnne, hogy mivel az amerikaiak jártak ott először, így az ő fennhatóságuk alá tartozik, ez azonban koránt sincs így.
A Hold tulajdonjoga és az ott történő telekvásárlás már évtizedek óta foglalkoztatja az emberi képzeletet, az 1967-es Világűregyezmény (Outer Space Treaty) pedig nemzetközi jogi keretet is ad az égitestek birtoklásának. Az egyezményt azóta több mint 100 ország aláírta, s ennek egyik legfontosabb cikkelye azt is kimondja, hogy
a Hold és más égitestek „az emberiség közös örökségei”, így azokat nem lehet sem állami, sem magántulajdonba venni.
Az egyezmény emellett leszögezi, hogy az égitestek kizárólag békés célokra használhatók (megtiltva az atom- vagy más tömegpusztító fegyverek Föld körüli pályára, a Holdra vagy más égitestre való eljuttatását), és egy kormány, cég vagy magánszemély sem birtokolhatja hivatalosan a Hold vagy bármely más égitest felszínét.
A Hold telekértékesítése valójában jogi kiskapukon alapul. Az egyik legismertebb vállalkozás a Lunar Embassy, amelyet Dennis Hope alapított az Egyesült Államokban. Hope azt állította, hogy az 1967-es egyezmény csupán az állami birtoklást tiltja, de nem szól a magánszemélyek által történő birtoklásról. Ez alapján önhatalmúlag bejegyezte magát a Hold tulajdonosaként az Egyesült Államokban, majd elkezdett telkeket árusítani.
Az ehhez hasonló cégek – mint a Lunar Embassy vagy a Lunar Registry és más holdtelek-értékesítő vállalatok – egyedi okiratokat adnak ki a vásárlóknak. Erről persze jogosan az juthat az ember eszébe, hogy amint a tudomány lehetővé teszi a kereskedelmi űrutazást, már szúrhatja is le a telekhatárt jelző cölöpöket, azonban nem kell egyből a szkafanderáruházakat bújni. Ezek a dokumentumok ugyanis kicsit sem jelentenek hivatalos tulajdonjogot. Egyszerűen szimbolikus tárgyak, amelyeket elsősorban ajándékozásra vagy kuriózumként vásárolnak meg az emberek.
Amikor valaki telket vásárol a Holdon, általában csupán egy okiratot kap, amely tartalmazza a tulajdonos nevét, a telek pontos koordinátáit a Hold felszínén (például az Egyenlítő közelében vagy éppen a Mare Tranquillitatis régióban), illetve egy szimbolikus nyilvántartási számot. Ez az okirat azonban mindezek ellenére sem bír jogi érvénnyel, mivel az ENSZ és az űrkutatással foglalkozó nemzetközi szervezetek nem ismernek el magántulajdonjogot az űrben – így egyelőre a Holdra megálmodott focipálya és a Moonchaster United ötlete is fikció marad.
A legnagyobb kérdés ezúttal is az, hogy ha valaki mégis erre adná a fejét, mennyibe fájna neki a telekvásárlás. Mivel meglehetősen exkluzívnak hangzik a lehetőség, így azonnal a hazai ingatlan- és telekárak jutnak eszünkbe, azonban koránt sem az itthon megszokott árakat (átlagosan 10-20 millió forintba kerül egy 1500 négyzetméteres építési telek Magyarországon) megközelítő összegért címkézték fel a Hold területeit. A legtöbb oldalon ugyanis egy közel fél hektáros területért csupán 30-35 dollárt (11-14 ezer forintot) kérnek el a cégek, de egyes népszerű pontjain (pl. nagy kráterek vagy a híres Apollo-11 leszállási helyszínének közelében) akár több száz dollárt is otthagyhatunk egy föld-, vagy sokkal inkább holddarabért.
Az űrkutatás fejlődése és a magáncégek űrbéli tevékenysége azonban felvetheti a kérdést: hogyan fogják a jövőben szabályozni az égitestek használatát és birtoklását? Az olyan cégek, mint az Elon Musk vezette SpaceX vagy a Jeff Bezos-féle Blue Origin már komolyan dolgoznak az űrbéli gazdaságok és civilizációk kiépítésén, így elképzelhető, hogy a következő évtizedekben új jogszabályok születnek, amelyek hivatalosan is lehetővé teszik az égitestek feletti tulajdonjog megvásárlását. Bár akkor már aligha lesz elég hozzá pár száz dollár…
A fentebb olvasottakból kiindulva azon sem ámulunk nagyon, hogy nemcsak a Hold, hanem más égitestek is felkeltették az emberiség fantáziáját, amikor ingatlan- és telekvásárlásról van szó. Egyes cégek kínálatában többek között a Mars, a Vénusz, sőt még a távoli csillagok is szerepelnek, bár ezek a vásárlások, hasonlóan a holdi telkekhez, korántsem jelentik azt, hogy neki kellene állnunk az űrkőművesek felkutatásának.
Például a sokszor az emberiség új otthonának titulált Mars telekértékesítése érthető módon különösen népszerű, hiszen a bolygó kolonizálásának megkezdése előtt sokan biztosítanák be magukat. Egy darab letölthető oklevelet ezúttal is nagy hiba lenne túlságosan komolyan gondolni, ennek ellenére az olyan cégek, mint a Lunar Embassy, egyedi koordinátákkal ellátott marsbéli telkeket árulnak, amelyek ára hasonló a Holdéhoz, átlagosan 35 dollárba (14 ezer forintba) kerül fél hektár.
Ennél kicsivel mélyebbre kell nyúlnia a pénztárcájában annak, aki a Vénuszon való telekvásárlással szemez, annak ellenére is, hogy a bolygó szélsőséges időjárási és felszíni viszonyai miatt a kolonizáció jelenlegi technológiai szinten elképzelhetetlen. A telekajándékozások között is kuriózumnak számító Vénusz-telkeket 30 és 70 dollár (12-28 ezer forint) közötti áron értékesítik, ami egy kisebb saját területért ennek ellenére sem tűnik megfizethetetlen árnak, azonban ha valaki csupán az ezzel járó díszes oklevélre gondol, aligha látja komolyabb értelmét az üzletnek.
Egyes vállalatok a galaxis távoli csillagait és exobolygóit is eladják névleges tulajdonosoknak. Például a Star Registry olyan dokumentumot kínál, amely szerint egy adott csillagot vagy kisbolygót elneveznek a vásárlóról vagy egy megajándékozott személyről. Bár ezek a tranzakciók sem hivatalosak, mégis romantikus ajándékként kifejezetten népszerűnek számítanak. Ha pedig még ennyi sem lenne elég az őrültségből, néhány cég bizonyos aszteroidákra is kínál birtokjogot. Ez pedig a furcsasága ellenére valóban jövedelmező lehet, hiszen az ezekben a kőzetekben található értékes nyersanyagok miatt a jövő egyik potenciális iparágának várományosává válhat. Bár nehéz elképzelni, hogy az aprópénzüket erre költő magánemberek közül bárkinek is lehetősége lenne megközelíteni egy aszteroidát, majd értékes kőzetek után kutatva bányászni is azon…
(Borítókép: peepo / Getty Images Hungary)