A hasonmásversenyek robbanásszerűen terjednek a közösségi médiában, minden héten új kihívásokkal, ahol az emberek kis pénzdíjért vagy vicces ajándékokért mérhetik össze hasonlóságukat kedvenc sztárjaikkal. Bár a jelenség modern közegben hódít, története mélyen gyökerezik a múltban, a szakértők szerint pedig napjaink társadalmi és kulturális viszonyaira is reflektál.
A hasonmásversenyek az elmúlt években újra népszerűvé váltak, de a jelenség messze nem új keletű. Míg ma az internet és a közösségi média teremt gyors sikereket ezeknek az eseményeknek, a múltban is óriási közönséget vonzottak a hírességekhez hasonló emberek versenyei.
Persze az vitathatatlan, hogy ma már nem biztos, hogy létezne ez a trend, ha a közösségi oldalakon nem tűnnének fel újra és újra híres emberek megszólalásig hasonlító hasonmásai, akik van, hogy hétköznapi életük során is nemegyszer félreértések áldozatai lesznek kinézetük miatt. Az orosz–ukrán háború kitörésekor például szabályosan ki kellett menekíteni az ukrán elnök, Volodimir Zelenszkij hasonmását az országból, amiben ráadásul Vlagyimir Putyin és Kim Dzsongun másai segítették.
A ma is ismert hasonmásversenyek története a 20. század elejére nyúlik vissza, amikor a mozi világszerte népszerűvé vált, és a filmsztárok ikonikus figurákká léptek elő. Az egyik legismertebb korai példa Charlie Chapliné, aki több híresség bőrébe is belebújt némafilmes karrierje során, Adolf Hitlert imitálva például meglehetősen meggyőzőnek bizonyult – így tulajdonképpen az sem volt különösebben meglepő, hogy a saját hasonmásversenyén is kipróbálta magát. Szereplései közül azonban végül pontosan ez bizonyult a legkevésbé sikeresnek, ugyanis állítólag csak a harmadik helyet szerezte meg – azaz ketten is jobban hasonlítottak Chaplinre, mint ő saját magára.
Az 1930-as években a gyereksztár Shirley Temple népszerűsége több száz hasonmásversenyt inspirált. Ezeken gyermekek próbálták megidézni a színésznő karakteres hajfürtjeit és mosolyát. Egy 1934-es, Sydney-ben rendezett verseny, illetve egy 1935-ös clevelandi esemény több száz résztvevőt vonzott, és az óriási érdeklődés miatt a szervezők más hírességek – például Myrna Loy, Alice Faye és Katharine Hepburn – számára is hasonló versenyeket rendeztek.
Az Egyesült Államokban ráadásul különösen híressé vált az Ernest Hemingway-hasonmásverseny, amelyet immár negyven éve minden évben megrendeznek Key Westben, Florida államban. A CNN szerint az esemény mára egy olyan hagyománnyá vált, hogy Hemingway rajongói minden évben elzarándokolnak oda. Persze nem Chaplin volt az egyetlen, aki próbára tette az ítészeket egy hasonmásversenyen. Dolly Parton, a countryzene egyik ikonikus alakja szintén részt vett egy ilyen viadalon, amelyet egy Santa Monicában található melegbárban rendeztek. Na és az ironikus fordulat? Parton szintén nem tudott eléggé hasonlítani magára és nyerni.
Manapság leginkább azok a hírességek inspirálnak hasonmásversenyeket, akik markáns stílusukkal vagy karakteres megjelenésükkel meghatározóvá váltak az internetes kultúrában. A trend Timothée Chalamet-vel kezdődött. Októberben több százan gyűltek össze a New York-i Washington Square Parkban, hogy több tucat sötét hajú, húszas éveiben járó fiatal közül kiválasszák Chalamet nem hivatalos doppelgangerét. Az eseményt egy youtuber, Anthony Po szervezte, és bár néhány letartóztatás és 500 dolláros bírság lett a vége, végül maga a színész is megjelent az eseményen.
Hihetetlen volt. Az emberek körbevettek, fotóztak, kérdéseket tettek fel
– mondta Reed Putman, az egyik versenyző.
Persze a megméretések ezzel nem értek véget. Írországban például férfiak rövid sportnadrágokban mérték össze combjaikat, hogy bizonyítsák hasonlóságukat Paul Mescalhoz, aki egy másik versenyt is ihletett Londonban. Úgy tűnik, a hasonmások rendkívül népszerűek az angol fővárosban, ugyanis a Soho Square-t szintén fiatalok lepték el Harry Styles ikonikus blúzában és gyöngysoraival. Dev Patel, Zayn Malik és Jeremy Allen White hasonmásai is külön eseményeken versenyeztek, de nemrég Oaklandben Zendaya, Texasban pedig Glen Powell ihlette meg a rajongókat egy hasonmásverseny erejéig.
És hogy mi a sikerük titka? Ellis Cashmore brit szociológus szerint ezek a versenyek a modern társadalom változó identitásfelfogását tükrözik, hiszen „a 21. században azt hisszük, hogy bárkik és bármik lehetünk”.
A híresség-hasonmásversenyek és az úgynevezett „twin stranger” (ikertárs) jelenségek nemcsak a közönséget nyűgözik le, hanem a tudományos közösség érdeklődését is felkeltették.
Francois Brunelle kanadai fotográfus 1999-ben indította el „I'm not a look-alike!” című fotósorozatát, amely világszerte olyan embereket örökít meg, akik feltűnően hasonlítanak egymásra anélkül, hogy bármilyen rokoni kapcsolatban állnának. Ez a projekt inspirálta Manel Estellert, aki Brunelle segítségével több „ikertársat” is bevont a kutatásaiba. Esteller csapata négy éven át gyűjtötte a genetikai adatokat ezekről a hasonmásokról, akik DNS-mintát küldtek neki szájkenet formájában. A kutatás eredményeit 2022-ben publikálták, és érdekes felfedezéseket tettek.
A résztvevők arcát három, rendőrségi és reptéri azonosításhoz használt algoritmus segítségével elemezték. Az algoritmusok segítségével objektíven azonosították azokat, akik tényleg a leginkább hasonlítottak egymásra. Esteller azt találta, hogy
az egymásra hasonlító emberek DNS-e bizonyos pontokon, például a csontozatért és a bőrszínért felelős géneknél jelentős átfedést mutatott.
Ezeket a genetikai régiókat polimorf helyeknek nevezik, ahol a DNS egy bázispárja többféle változatban fordul elő az emberi populációban. A hasonmások esetében ezek a változatok gyakran megegyeztek. Bár genetikai hasonlóságot mutattak, az epigenetikai (DNS-módosítások) és mikrobiomszintjeik (a szervezetben élő mikroorganizmusok összessége) teljesen eltérőek voltak.
Míg Esteller a genetikai hasonlóságokat kutatta, Nancy Segal pszichológus arra volt kíváncsi, hogy ezek a hasonmások vajon a személyiségjegyeikben is osztoznak-e. Segal a pszichológiában széles körben használt „Big Five” modell alapján vizsgálta a résztvevők személyiségét. Az öt fő dimenzió – nyitottság, lelkiismeretesség, extroverzió, barátságosság és érzelmi stabilitás – szempontjából a hasonmások nem mutattak nagyobb hasonlóságot egymással, mint a véletlenszerűen kiválasztott emberek.
Az ikrek – még ha külön is nevelkedtek – sokkal nagyobb eséllyel mutattak hasonló személyiségjegyeket, mint az egymásra csupán külsőleg hasonlító ikertornyok. Segal eredményei alapján a személyiség genetikai alapjai mélyebbek, mint amit a puszta külső hasonlóság jelezhetne. Bár a személyiségben nem voltak jelentős átfedések, Esteller megjegyezte, hogy a hasonmások más szempontból osztozhattak bizonyos vonásokban. Például ha az egyikük dohányos volt, nagyobb eséllyel volt dohányos a másik is. Ez részben genetikai hajlamokra vezethető vissza, például az addiktív személyiségjegyekre vagy olyan biológiai tulajdonságokra, mint a látáshibák vagy a domináns kéz használata.
És hogy miért vonzódunk a hasonlóságokhoz? A tudomány szerint az emberek ösztönösen vonzódnak ahhoz, ami ismerős vagy hasonló. Segal szerint ez a jelenség már gyermekkorban megfigyelhető, amikor a gyerekek képzeletbeli barátokat találnak ki, akik gyakran hasonlítanak rájuk. Emellett Brunelle egyik fotóalanya és annak hasonmása végül összeházasodott, ami bizonyítja, hogy a hasonlóságok érzelmi kötődést is teremthetnek.
(Borítókép: Charlie Chaplin hasonmás a Belfast Filmfesztiválon. Fotó: Cathal McNaughton - PA Images / Getty Images Hungary)