Interjút adott David Roberts, aki hat éven keresztül volt Whitney Houston testőre. Ez idő alatt a saját szemével láthatta, ahogy romlik az állapota, illetve hogy mekkora árat fizet az, aki bekerül a szórakoztatóiparba.
Közel egy hónap múlva lesz 13 éve annak, hogy Whitney Houston, a valaha élt egyik legikonikusabb hangú énekesnő 48 éves korában elhunyt. Az előadó számára ugyanakkor a sikerig vezető út fájdalommal volt kikövezve, mivel férje pokollá tette az életét, ahogy alkohol- és drogproblémái is. Houstonra még 2012-ben találtak rá holtan a Beverly Hilton Hotelban lévő szobájának fürdőkádjában, fulladás okozta a halálát, amelyhez vélhetően hozzájárult a szívbetegsége és a kokainhasználat. Tekintve, hogy abban az időben szupersztárnak számított, viszonylag kevesek férkőzhettek igazán közel hozzá. Kivételt jelentett a testőre, David Roberts, aki hat éven keresztül volt mellette. A férfi a napokban a BBC-nek elevenítette fel, milyen tapasztalatai vannak az énekesnővel kapcsolatban, illetve min ment keresztül ez idő alatt.
Saját elmondása szerint David roberts 1968-ban rendőrként kezdte a pályafutását, Észak-Írországban szolgált, majd 1972-ben csatlakozott az észak-walesi rendőrséghez.
Később a Met Police-hoz került, ahol őrmesterként látta el az államfők és más méltóságok védelmét. 1988-ban, amikor a londoni amerikai nagykövetségen dolgozott, találkozott először Houstonnal, aki éppen akkor repült az Egyesült Királyságba. Mint felidézte, egy kifinomult, művelt, intelligens, de félénk nő képét festette, le volt tőle nyűgözve. Hozzátette, amikor felkérték, hogy legyen az énekesnő testőre, azt sem tudta, kiről van szó, ezért a lányát kérte meg, hogy világosítsa őt fel a karrierjével kapcsolatban.
Úgy fogalmazott, már a kezdetektől nagyon jól kijöttek egymással, bár eleinte csak három hónapig volt szükségük a szolgálatára. Csak később keresték őt meg azzal, hogy kísérje el Houstont egy távol-keleti turnéra, amelyből végül több lett, körbeutazták a világot. Elmondása szerint könnyű volt együtt dolgozni vele, részben amiatt, mert az ideje nagy részét a szállodai szobájában töltötte, és akkori barátjával, Eddie Murphyvel telefonált. A színész kapcsán a testőr azt állította, a magánéletben is legalább annyira vicces, mint a filmvásznon keresztül, így mindig is kedvelte őt. Houston másik, Bobby Brown énekessel való kapcsolatáról viszont már nem volt olyan jó véleménnyel. Mint ismert, a felek még 1992-ben házasodtak össze, és 15 éven át alkottak egy párt, ám Roberts és kollégái nem gondolták, hogy a házasság ilyen hosszú életű lesz.
Számomra figyelemre méltó, hogy addig tartott, ameddig tartott. Valójában az esküvő napján mindenki, aki biztonsági szolgálatban volt, azt mondta: »Rendben, srácok, jövőre visszajövünk ide a válópartira.« Tényleg nem gondoltuk, hogy ez tartós lesz, és mégis bebizonyította, hogy mindannyian tévedünk
– jelentette ki.
Ahogy azt felidézte, amikor Houstonnal nyilvánosan mutatkoztak, csak kevés kommunikációra volt szükség közöttük, mivel elég volt ránéznie ahhoz, hogy tudja, mire gondol, mit szeretne. Hozzátéve, mindig ilyen szinergia van a védő és a védelmezett között. Még azt is elárulta, a szállodai szobákba rendszerint Rachel Marron néven jelentkeztette be az énekesnőt, ugyanígy hívták az általa játszott karaktert az 1992-es Több mint testőr című filmben. Roberts úgy véli, ő ihlette a produkciót, bár azt leszögezte, hogy nem minden felel meg a valóságnak. Például az sem, hogy míg Houston és filmbeli partnere, Kevin Costner között románc fűződött, addig ő inkább egy kedves nagybácsiként tekintett magára.
Mint mondta, akár meg is halt volna az énekesnőért, mivel amennyiben rosszul mérte volna fel a fenyegetéseket, és nem megfelelő kockázatkezelést alkalmazott volna, azért az életével fizetett volna. Kockázatból pedig volt bőven, hiszen csak a távol-keleti turnén körülbelül 50 rajongót tartottak potenciális veszélynek.
A megszállott rajongók nemcsak örültek, hogy látták, nemcsak annak örültek, hogy a jelenlétében lehettek, hanem szerettek volna egy darabot is belőle, és ilyenkor vált ez az én szemszögemből egy kicsit unalmassá
– fejtette ki.
Néhány esetet is említett, köztük azt, amikor egy rajongó egy vécépapírt szánt az előadónak, ami tele volt írva mentális zavartságra utaló megjegyzésekkel. Egy ausztrál férfi pedig elküldte neki a használt alsóneműjét és a zokniját, azt állítva, ott lesz a sydney-i koncertjén. Még a székszámát is megadta, közölve, a Greatest Love of All dal felcsendülését követően fel fog menni a színpadra, és a mennybe fogja küldeni Houstont, hogy ott találkozhasson az édesanyjával. A fellépés alatt minden rezdülését figyelték a férfinak, aki végül nem teljesítette be az általa mondottakat.
Roberts kiemelte, már az elején nyilvánvaló volt a számára, hogy ha valaki annyira híres, mint Houston, később túl nagy árat fog fizetni érte. Ezt a saját szemével is látta, mivel az előadó csak akkor tudott normális életet élni, amikor a barátaival és a családjával volt, vagy a szállodai szobájában gubbasztott.
Hozzátette, a mellette töltött utolsó kilenc hónapban érzékelte, hogy Houston fokozatosan elkezdett lecsúszni a lejtőn. Bár sosem látott nála kábítószerezéshez használt kellékeket, de azt igen, hogy sokat szorongott. Ezzel kapcsolatban felelősségre vonta a kiadóját is, akik milliókat kerestek neki köszönhetően, kizsákmányolták, viszont az egészségével már nem foglalkoztak.
Akkoriban az általános konszenzus az volt, hogy Houston semmiképpen sem mehet rehabra, mert az ártana a hírnevének és a karrierjének
– jegyezte meg, ám ennek ellenére ő aggodalmát fejezte ki az állapotát illetően.
A szórakoztatóipar egy szörnyeteg. Olyan igényei vannak, amelyek irreálisak. Van egy fiatal 20 éves lány, híressé teszik, de vannak elvárások, 10 albumot kell készíteni a következő öt évben. De hol van a normális élet? Nincs rá idő. A pénzkereső gépezetük része vagy, és ő is az volt
– mondta.
Roberts és Houston útjai végül 1995-ben váltak el, miután közölték vele, hogy az énekesnő többé nem utazik külföldre, így nincs szükség a szolgálataira. Az előadó 2012-ben bekövetkező haláláról azt mondta, borzasztó érzések kavarogtak benne. Kezdetben le volt döbbenve, majd eluralkodott rajta a düh, mivel tudta, hogy ennek nem kellett volna így történnie. Hasonlóképp vélekedett Houston lányának, Bobbi Kristina Brownnak a haláláról is, aki 2015-ben hunyt el, szintén egy fürdőkádban találtak rá, ahogy az édesanyjára. Mint kiemelte, az egyetlen vigaszt az jelenti a számára, hogy az énekesnő már egy olyan helyen van a lányával és a szüleivel, ahol senki sem bánthatja őket.
(Borítókép: Whitney Houston New Yorkban 2001. június 14-én. Fotó: Scott Gries / ImageDirect / Getty Images)