Adolf Hitler a nácik bálványa volt, ám nemcsak Németországban akadtak hívei, hanem Európa más országaiban is, köztük Nagy-Britanniában. A vezetőnek egy arisztokrata származású nőt szintén sikerült megbabonáznia, Unity Valkyrie Mitfordot, aki éveken keresztül a Nemzetiszocialista Német Munkáspárt belső köreihez tartozott. Egyesek szerint Mitford szerelmes volt Hitlerbe, és az is megesett, hogy olykor a feleségének nézték, mivel sok eseményen jelentek meg együtt. Az asszony még nővére férjén, a fasiszta Oswald Mosley-n keresztül került közelebb a fasizmushoz, majd 1934-ben, húszéves korában találkozott először a náci vezetővel. Neki köszönhetően sikerült megismerkednie a párt több tagjával is, és Hitler kitüntetett figyelmét élvezte. Bár emögött részben önös érdekek álltak, mindamellett, hogy azt hangoztatta, Mitfordban látja az ideális germán nőtípust, kihasználta a kapcsolatrendszerét.

Hitlernek annyira sikerült a bűvkörébe vonnia a nőt, hogy végül Münchenbe költözött, hogy állandóan a sarkában legyen. A Németországban töltött idejéről egy naplót is vezetett egészen 1935-től 1939-ig, amelyben azt írta, összesen 139-szer találkozott a náci vezetővel. Az utolsó bejegyzés 1939. szeptember 1-jén született, amikor Németország megszállta Lengyelországot. Két nappal később pedig kezdetét vette a második világháború, ám Mitford nem tudta feldolgozni, hogy Nagy-Britannia és Németország egymás ellen vonul harcba, így öngyilkosságot követett el. A golyó ugyanakkor nem ölte meg őt, hanem a koponyájában maradt, jelentős agysérülést okozva, ami testileg és mentálisan is megkárosította őt. Végül 1948. május 28-án halt meg, 33 éves korában, a hazájában. 

Mitford naplója az elmúlt évtizedek során szőrén-szálán eltűnt, pedig olyan információk lakoznak benne a világtörténelem egyik legnagyobb veszteséggel járó időszakáról, amelyekbe érdemes komolyabb betekintést engedni. Az emlékirat most a Daily Mail által került nyilvánosságra, 87 évvel azután, hogy Mitford az utolsó sorokat írta bele. A brit arisztokrata a Hitlerrel való találkozói mellett több jelentéktelennek mondható eseményről is beszámol, például hogy mikor járt fodrásznál, kikkel futott össze, illetve hogy az aktuális barátaival milyen elfoglaltságaik voltak, ám a cikkben igyekszünk a náci vezetőhöz köthető részletekre koncentrálni. 

Az első bejegyzés 1935. január 19-én született Hitlerrel kapcsolatban, amiben azt idézte fel, ahogy a müncheni Osteria Bavaria étteremben – ami a Führer törzshelye volt – tartózkodott a vezetővel, aki rámosolygott távozáskor. Január 29-én pedig már arról írt, hogy egyik német ismerőse figyelmeztette, megfigyeli őt a Gestapo, és jelentések készülnek róla. A Hitlerrel való igazi találkozás viszont csak napokkal később, február 9-én történt meg.

A Führer 15:15-kor érkezett meg, miután én már befejeztem az ebédet. Tíz perccel később odaküldte az étterem tulajdonosát, azt kérve, hogy üljek az asztalához. Odamentem, és leültem mellé, amíg ebédelt, beszélgettünk. Életem egyik legszebb napja. Egy képeslapot írt nekem. Miután elment, Rosa (a pincérnő) elmondta nekem, hogy sosem hívott még így oda senkit

– olvasható a naplóban.

Azóta már az is kiderült, hogy körülbelül fél órán keresztül beszélgettek Londonról, a filmekről (Hitler a kedvencének a Kavalkádot nevezte), zenéről (a vezető Richard Wagnert említette kedvenc zeneszerzőjeként). Sőt, Hitler azt állította, Mitford úgy fest, mintha a Vogue magazinból lépett volna ki, illetve kifejtette, az angolok sokkal bátrabbak voltak az első világháború során, mint a franciák. Február 13-án aztán újra találkoztak az étteremben, ahol a Führer felajánlotta neki, hogy látogassa meg, amikor Berlinben jár, illetve megdicsérte, milyen szépen beszéli a német nyelvet – a Hitlerrel való találkozóit a naplóban pirossal jelölte. Ezt követően többször is sikerült összefutniuk, ám nem minden alkalommal elegyedtek szóba egymással. Mitford testvére, Decca egy levélben úgy fogalmazott, nővére szinte istenként hivatkozott a vezetőre. 

Kémnek hitték

Hitler mellett Mitfordnak a Harmadik Birodalom több ismert alakjával is alkalma nyílt találkozni, köztük Joseph Goebbels propagandaminiszterrel, akivel egy asztalnál ültek a müncheni étteremben. Azt állította, körülbelül húsz percen át csevegtek, megjegyezve, egy szívélyes ember képét keltette, és feltűnt neki, mennyit nevet. Mint írta, a Führer elhívta őt Richard Wagner zeneszerző operafesztiváljára, egy áprilisi bejegyzéséből pedig már az derül ki, hogy leveleket írt Hitlernek. Ahogy a brit arisztokrata soraiból kiolvasható, a müncheni Osteria Bavaria étterem jelentette a találkozóik csomópontját – egészen addig, amíg meg nem hívta őt a lakására. 

Schaub felhívott, és azt mondta, küld értem egy autót 15:45-re. A kocsi a Führer lakására vitt a Prinzregentenplatzhoz. Már ott volt Wagner asszony, Schaub, Bruckner, Ribbentrop, egy görög hercegnő, doktor Goebbels és Goebbels asszony, Bill Allen és még sokan mások. Mind bementünk a Führer szobájába, ahol a vezetővel (Oswald Mosley-val) volt

– írta április 26-án. 

A naplóban arról is szó esik, hogy egyesek azt hitték, Mitfordnak köze lehet a brit titkosszolgálathoz, különösképp amiatt, mivel Winston Churchill a rokona volt. Gerhard Engel német katonatiszt ezzel kapcsolatban akkoriban úgy fogalmazott, a belső körükben úgy tartották, hogy ügynök lehet, mivel túlságosan tájékozott volt Hitler életével és az időbeosztásával kapcsolatban. Elmondása szerint különösnek vélték, hogy amint Hitler úgy döntött, elmegy egy délutáni teázásra, Mitford hirtelen ott termett ugyanazon a helyen néhány perccel a megérkezése előtt. Engel ugyanakkor kiemelte, a Führer nem tartotta őt kémnek. 

Házasságban reménykedett

A náci vezető és Mitford közeledése előbb-utóbb Hitler szeretőjének, Eva Braunnak a fülébe is eljutott, aki azon év májusában azt írta a naplójában, megtudta, hogy a Führer lecserélné őt. Kritizálta Mitford külsejét, különösképp a lábait, és felvetette, hogy hamarosan úgyis vagy tíz kilót fog lefogyni az aggodalmak miatt. Emellett hozzátette, meg fogja kérdezni Hitlert a felmerült pletykák kapcsán. Mitford egy másik, májusi bejegyzésben nagyon kedves embernek írta le Hitlert, aki közölte vele, a fasizmus korszakának Angliában is el kéne jönnie. Néhány nappal később a vezető lottószelvényeket vett neki és a testvérének, majd megkérte őket, hogy ebédeljenek a lakásán másnap délután – ekkor az arisztokrata már a telefonszámát és a címét is megadta neki. Az 1935-ös év hátralévő része még jó pár találkozót tartogatott a Führerrel, többnyire ebédmeghívásokkal tarkítva. 

Jött a Führer 14:10-kor, majd 15:15-kor ment, elköszönt tőlem. Háromszor megfordult, hogy rám nézzen, majd újra autóba szállt, sajnos mosolygás nélkül. Nyomorultul érzem magam. Már otthon vagyok. Addig sírok, amíg el nem alszom. 18:30-kor megint elmentem a Prinzregentenplatzhoz, de addigra ő már nem volt ott

– írta, egyik barátja, Michael Burn pedig arról számolt be, ekkor már meg voltak arról győződve, hogy Mitford egyszer össze fog házasodni Hitlerrel. 

1935 augusztusában Mitford szerint Hitler már sokat beszélt a zsidókról, Olaszországról és Etiópiáról. A katonatiszt Gerhard Engel elmondása alapján a Führer kvázi egy éppen kéznél lévő szócsőnek használta az arisztokratát, így direkt elárult neki politikai és hadititkokat, hogy azokat továbbadja az angoloknak. Mitford szeptemberben pedig már azt vetette fel egyik, testvérének küldött levelében és a naplójában is, hogy Hitler fájdalmakkal küzdhet. Úgy fogalmazott, a szemei körül sárgás lett a bőr, illetve alig bírt nyugton maradni, fel-alá járt, miközben a kezeit a térde közelében tartotta. Mitford 1935 karácsonyán aztán újra találkozhatott a Führerrel, aki észrevette, hogy köhög, így adott neki egy snapszot és egy pohár forralt bort, amitől elmondása szerint igencsak berúgott. 

Rajongásának párja nem volt

Ahogy Mitford kiemeli, az 1936-os év elején elhatározta, hogy lefordítja Hitler könyvét, a Mein Kampfot németről angolra, ezáltal lenyűgözve a vezetőt. A kósza gondolatot pedig vele is megosztotta.

Mondtam neki, hogy le akarom fordítani a Mein Kampf 3. kötetét, amikor megjelenik. Sok gyümölcsöt etetett velem, almát, diót, narancsot, banánt, szőlőt. Azt mondta, hogy mediterrán körútra készül. Rengeteg angol politikust hozott szóba, hogy elmondjam, mit gondolok róluk. […] A Führer 16:15 körül elment, és azt mondta nekem: »Jedes mal, dass ich mit Ihnen rede, werde ich gescheiter«, vagyis »Minden alkalommal, amikor Önnel beszélek, bölcsebb leszek«

– áll a naplóban. 

Később újabb ebédmeghívásokat kapott a Führertől, aki azt is megosztotta vele, 1933-ban hogyan keringtek a repülőjével az Északi-tenger felett – mint ismert, a pilóta eltévedt, és már csak 15 percnyi repülésre elegendő üzemanyaguk maradt, így fel kellett készülniük a kényszerleszállásra. Mitford ezenfelül megemlítette Joseph Goebbels könyvét, a Michaelt, aminek sajnálta, hogy túl hamar a végére ért, illetve szóba hozta V. György brit király halálát, akire megemlékezve elment egy templomi szertartásra. 1936 februárjában aztán Goebbelsszel és a nejével együtt látogathatta meg Hitlert, aki az angol fasizmusról beszélt neki, illetve az anglikán egyházról, majd a saját kocsijával vitte őt haza. Mitford környezetében ekkor már sokan sejtették, hogy fülig beleesett a vezetőbe. Albert Speer, a nemzetiszocialista Német Birodalom főépítésze később úgy fogalmazott, a Führert már az a tény lázba hozta, hogy viszonyba keveredhetnek. Hozzátéve, „a vonzó nőkkel mindig úgy viselkedett, mint egy 17 éves”.

Mitford állítása szerint 1936 februárjában egy filmnézést követően kéz a kézben ültek a kanapén, ezzel kapcsolatban Ernst Hanfstaengl, Hitler külügyi sajtótitkára azt állította, a brit arisztokrata kétségkívül beleszeretett a vezetőbe, feleségül akart menni hozzá, és azt hangoztatta: „Hitler lesz Európa császára”. Mitford egy másik, február végi bejegyzéséből viszont sokkal inkább az derül ki, hogy a Führer nem viszonozta az érzéseit. Legalábbis erről árulkodik az, hogy elmentek együtt vacsorázni, hajnali háromig kettesben ücsörögtek, majd elmondása szerint sírva feküdt le aludni. Azon év nyarán ugyanakkor együtt vonatozhatott vele, ennél a napnál egy 50-es szám volt bekarikázva a naplóban, vélhetően amiatt, mert annyiszor találkoztak addig.

Göring sminkelte magát

A naplóban egyébként megemlíti Esterházy Alice-t – aki a szlovákiai magyarokért küzdő gróf Esterházy János lánya –, illetve egy magyar grófot is, Almásy Jánost, akivel éveken át szeretők voltak. A nemessel még a bátyján keresztül ismerkedett meg, akivel korábban együtt tanultak. Almásy neje Esterházy Mária Róza volt, aki deréktól lefele le volt bénulva, és a férjétől külön aludt, így könnyen túljártak az eszén. Mint ismert, Almásy János testvére Almásy László Afrika-kutató volt, akiről Az angol beteg című film főszereplőjét is mintázták. Mitford állítása szerint megfordult a burgenlandi Almásy kastélyban, majd Almásyval együtt 1936 szeptemberében Budapestre látogatott, 1937-ben pedig Szombathelyre, egy zsinagógába. 

Ahogy 1936 második felében a Führernél is többször járt. A vezető közölte vele, hogy nem utazhat Oroszországba, illetve a gyermekkoráról és ismételten a zsidókról áradozott neki. Mitford szintén írt Hermann Göringről, a német légierő parancsnokáról, aki rendszerint pazar partikat csapott több zenekarral, vidámparkkal és balett-táncosokkal. A leveleiben ugyanakkor inkább arról tett említést, hogy hatalmas volt az egója, és sminket hordott, így olykor Girlingnek hívta. Mitford 1937 elején már arról írt a naplóban, hogy egy teázás során többek között az SS vezetőjével, Heinrich Himmlerrel és a parancsnok Viktor Lutzéval társalgott, majd a Führer lakrészében megnéztek egy francia filmet. Azt külön kiemelte, hogy a vezető aznap ötször megcsókolta a kézfejét.

A vezető később egy viccel szórakoztatta őt, amit egyik bizalmasáról, Ernst Hanfstaenglről (Putzinak becézték) költött. Azzal viccelődött, hogy megparancsolja Hanfstaenglnek, ugorjon ki ejtőernyővel a spanyol polgárháború nacionalista oldala által birtokolt területre, mire a pilóta közli majd vele, azt a parancsot kapta, hogy az ellenséges, republikánusokhoz tartozó részen dobja őt ki, aminek szinte biztos halál lenne a következménye. Hitler ugyanakkor hozzátette, a poén az lenne az egészben, hogy a repülőgép ez idő alatt mindvégig csak Németország felett körözne. 

Az első vita

Mitforddal ezután egyre közelebbi viszonyba kerültek, és Hitler közölte is vele, hogy a náci párthoz kéne tartoznia – a gondot csak az jelentette, hogy britek nem csatlakozhattak a szervezethez. Az arisztokrata több levelet is írt a vezetőnek, illetve 1937-ben részt vett a születésnapi ünnepségén, ahol letartóztatták őt amiatt, mert páncélozott autókat szeretett volna lefotózni. A Gestapónál kötött ki, ahol egy órát kellett várnia, mire kiengedték. A történteket a Führerrel is megosztotta, aki dühbe gurult. Sőt, arra utasította az egyik alkalmazottját, hogy csináltasson neki horogkeresztes nyakláncot, a hátoldalán az aláírásával, amit később meg is kapott – majd elhagyta a Hyde Parkban, így újra volt szüksége. Mitford elmondása szerint Hitler a találkozóik során az egekig magasztalta a lábait és az öltözködését, illetve ódákat tudott zengeni a háborúról – bár a Führer környezetében lévők vitatták, hogy bármikor is kettesben maradt volna vele, az arisztokrata legalább nyolc ilyen alkalmat említ meg a naplóban. 

Mitford 1937 őszén egy bejegyzésben kifejtette, volt egy kisebb csörtéje Hitlerrel a hercegné Stephanie von Hohenlohe, illetve Benito Mussolini kapcsán, miután közölte a vezetővel, hogy nem szimpatizál utóbbival, mire ő ráförmedt. Egy novemberi írásában pedig már utalt arra, hogy fontolgatja az öngyilkosságot, amennyiben kitör a második világháború – azzal áltatta magát, hogy neki majd sikerül megelőzni ezt a lépést. Az 1938-as év elején arról írt, három hónapon át nem találkozott a Führerrel, aki Albert Speer főépítész elmondása szerint Mitfordon kívül mással nem beszélt politikáról. Ez valamiképp alátámasztja azt a vélekedést, hogy Hitler sem szimpla barátként gondolt rá, arról nem is beszélve, hogy ajándékokat küldött neki – például egy kosárnyi gyümölcsöt –, és megengedte, hogy három embert is magával vigyen a náci párt rendezvényére, amelyre külön kocsit küldetett érte.

Elkobozták a holmijait

Mitford és a nácik között 1938-ban már különös összefonódás volt tapasztalható, erre utalhat az is, hogy az arisztokrata küldött egy levelet Winston Churchillnek, amiben közölte, az osztrákok 80 százaléka támogatja a nácikat, és közel az Anschluss – Ausztria Harmadik Birodalomhoz való csatolása. A miniszterelnök erre azt válaszolta, téved, és az Anschluss csak egy aljas merénylet. Mitford emellett felidézte a szomszédos országokban tett látogatásait, köztük Csehszlovákiában, ahol a cseh katonák már készültségben voltak Hitler esetleges támadása miatt. A rendőrök el is kapták őket, majd átkutatták a holmijaikat, mivel az arisztokratáról köztudott volt, hogy náci. Elkobozták tőle a fényképezőgépét, egy náci tőrt, horogkeresztes emblémákat és Hitler fényképét. Bár vissza szerette volna szerezni a tárgyakat, a cseh hatóságok végül arra utasították, hogy hagyja el az országot. 

A napló szerint 1938 nyarán Nürnbergben egy váratlan látogatója is akadt, aki a hajnali órákban rontott rá a hotelszobájában. Végül kitudódott, hogy a Gestapo egyik vezető tisztje lehetett, amire akkor még nem derült fény – bár elrendelték a nyomozást, szinte azonnal ejtették. Hitler ezzel kapcsolatban azt mondta neki, pénzt fog lefoglalni néhány tehetős csehtől, hogy kifizesse a fényképezőgépét. Bár a vezető kezdetben pozitív hangnemben beszélt Csehszlovákiáról, Mitford egy későbbi levelében kifejtette:

Hirtelen egy rémisztő monológba kezdett a csehekről, úgyhogy a végére úgy éreztem, szinte szívesebben lennék zsidó, mint cseh.

Itt a vége

Mitford később, 1938 júliusában arról írt, ledöntötte a lábáról a tüdőgyulladás, a Führer pedig azonnal odarendelt egy orvost, aminek állta a költségeit, rózsákat és táviratot küldött neki, illetve rendszeresen kereste telefonon, érdeklődve a hogyléte felől. A következő találkozójuk így csak augusztus legvégére esett, amit újabb pártrendezvények és más gyűlések követtek. A vezető uralomra törésének fontos lépcsőfoka volt 1938-ban a kristályéjszaka, ami novemberi pogromok néven is ismert. November 9–10-én központilag megtervezett, országos zsidóellenes erőszakhullám söpört végig Németországban. A becslések szerint 91 zsidót gyilkoltak meg, körülbelül ezret küldtek koncentrációs táborokba, továbbá zsidó otthonok, zsinagógák, üzletek, kórházak és iskolák százait dúlták fel vagy rombolták le.

A helyzet 1939-re csak még inkább fokozódott, miután a német csapatok bevonultak Prágába, és ezennel Csehszlovákia megszűnt létezni. Neville Chamberlain brit miniszterelnök elítélte Hitlert az invázió miatt, illetve kijelentette, Nagy-Britannia minden további német terjeszkedésnek ellenáll. Mitford a naplóban kifejti, a Führerrel megvitatták ezen kijelentéseket, és arra a közös megállapításra jutottak, hogy az angol kormány szörnyű. Mint kiderült, az arisztokrata az év márciusában egy cikkben foglalkozott ezzel a témával, amiben egy zseninek írta le a náci vezetőt, aki képes elérni még a lehetetlent is. Míg a testvérének írt levelében úgy fogalmazott, Hitler sajnálta, hogy Németország és Nagy-Britannia ellentétes oldalra került, ám afelől biztosította őt, hogy minden rendben lesz. A napló szerint 1939 áprilisában Mitford a barátaival együtt a dachaui koncentrációs táborba látogatott, ahol a második világháború végéig 40 ezren lelték halálukat, ám akkor ők csak egy kirándulásként fogták fel az utat.

Mitford az év során több alkalommal is együtt ebédelt a Führerrel, aki egy lakást adott neki Münchenben. Pontosabban parancsot adott arra, hogy keressenek neki egyet, ám a felmerülő négy otthon közül mind zsidó lakosoké volt, és némelyikük otthon tartózkodott még akkor is, amikor elment felmérni a szobák méreteit. Végül egy fiatal zsidó pár lakására esett a választása, akik egy akkoriban írt levele szerint „külföldre mentek” – vélhetően Mitford is tudta, ez mit jelent. Az arisztokrata barátainak egy része szintén úgy látta, nincs már maradásuk az országban, köztük Ernst Hanfstaengl, aki Londonba szökött. A férfi testvére, Erna, aki Mitforddal együtt élt, pedig utána szeretett volna menni. Ehhez azt a cselt alkalmazta, hogy levélben fordult Hitlerhez, felvetve, hogy elmegy Londonba, és visszahozza a testvérét, de előbb szeretné megkapni azt az összeget, amivel a náci párt tartozik Hanfstaenglnek – valójában esze ágában sem volt hazarángatni őt. A levelet Mitford vitte el neki, így neki kellett szembesülnie a Führer haragjával, aki nem hagyta, hogy többé egy fedél alatt éljenek, és azt ordítozta neki:

Eddig egy trágyadombon éltél.

Nem volt bizakodó

Ahogy Gerhard Engel tábornok naplójából kiderült, Mitford hadititoknak minősülő információkkal látta el Hitlert, azt állítva például, hogy az angol hadsereg elavult felszereléssel rendelkezik, így Anglia nincs abban a helyzetben, hogy háborúzzon. Hozzátéve, a Führert megdöbbentették az elhangzó állítások, amelyeknek utánajárva bebizonyosodott, hogy az arisztokrata többé-kevésbé igazat mondott. Az már más kérdés, hogy ha a brit kormány fülébe jutott volna, amit tett, azt könnyen minősíthették volna hazaárulásnak. Mint Mitford arról a naplóban beszámolt, 1939 augusztusában már a Führer sem volt annyira bizakodó a háború kimenetelével kapcsolatban, amiről egy ebédet követően beszélt neki:

Ebéd után Diana és én egyedül ücsörögtünk a Führerrel. Aranyos volt, de azt mondta, »Wenn kein Wunder geschieht, sehe ich alles sehr schwarz. Und an Wunder glaube ich nicht«, azaz »Hacsak nem történik csoda, úgy látom, minden sötétbe borul. És én nem hiszek a csodákban«. Nagyon felzaklatott

– írta, és a napló szerint utoljára 1939. augusztus 5-én találkozott Hitlerrel. 

Mitford már egy ideje készült arra, hogy végez magával, amit egyik barátnője is alátámasztott, később felidézve, hogy az íróasztala egyik fiókjában egy revolvert tartott: „Kivette és meglengette, mondván: »Amikor kénytelen leszek elhagyni Németországot, megölöm magam.« Megijedtünk attól, ahogy a fegyvert fogta.” Az Egyesült Államok brit nagykövete, Joseph P. Kennedy Sr. pedig úgy beszélt Mitfordról, hogy ő a leglelkesebb náci, és valószínűleg szerelmes Hitlerbe. A második világháború kitörését megelőzően a brit konzulátus azt tanácsolta az arisztokratának, hogy hagyja el Németországot, ám ő ezt az ajánlatot visszautasította, mire közölték vele, ebben az esetben nem élvezi többé Nagy-Britannia védelmét. 

A Führer által még nagyobb védelem alatt állok

– válaszolta Mitford, bár egyes információk szerint végül meggondolhatta magát, és haza akart menni, viszont akkor már nem volt mit tenni. 

Utolsó naplóbejegyzéseiben arról írt, a rádióból szerzett tudomást arról, hogy a németek hamarosan megszállják Lengyelországot, illetve meghallgatta a Führer minden beszédét. Testvérének, Dianának fogalmazott levelében kilátástalannak és reménytelennek nevezte a helyzetet. A brit miniszterelnököt, Neville Chamberlaint és társait pedig bűnözőnek titulálta, akiket fel kéne akasztani. Ahogy afelől is aggodalmát fejezte ki, hogy nem biztos, hogy többé újra látja a Führert. Egyik barátját, Rudi Simolint is felkereste, aki félelemmel telve beszélt vele, mivel Mitford korábban azt mondta neki, lelövi magát, ha nem tudja megállítani a háborút. 

Sokáig beszéltem vele telefonon. Rettegtem érte. Arra kértem, hogy ne csináljon semmit, és átgondoljuk, mi lenne a legmegfelelőbb döntés. Könyörögtem neki, hogy várjon

– idézte fel később Simolin.

Unity Mitford viszont nem várt, szeptember 3-án meghúzta a ravaszt, mivel nem bírta feldolgozni, hogy a hazája, Nagy-Britannia és a szívéhez szintén közel álló Németország ellentétes oldalon harcolt a második világháborúban. A növekvő ellenszél ellenére Mitford sosem fordított hátat a náciknak, és egészen a haláláig Hitler oldalán állt – még azt is pletykálták, hogy gyereke született tőle, akit végül örökbe adtak, de ezen állításokat azóta sem támasztották alá. 

(Borítókép: Adolf Hitler. Fotó: Keystone-France / Getty Images)