Mit adott még nekünk a Fortepan?

További Fortepan cikkek

Mármint, az ország közös emlékezetén kívül? Ha ide kattintott, valószínűleg nem kell már bemutatnunk önnek a Fortepant. Van viszont egy jó hírünk: elindult a Fortepan blog az Indexen! Az indulás alkalmából ebben a cikkben az eddigi kedvenc Fortepan-történeteinket gyűjtöttük össze. Sosem látott '56-os képek, az épülő szocializmus nosztalgikus fotói, az Uvaterv, a Mahart és a Váti egyedülálló képes örökségein kívül mit adott még nekünk a Fortepan? - A kérdés persze költői.

Az anyagok címére vagy a képekre kattintva új ablakban nyílnak meg a hozzájuk tartozó galériák.

1956. október 23. A forradalom páratlan képei

Az 1956-os forradalom a modern történelmünk egyik legmeghatározóbb eseménye volt. A forradalom alatt senki sem foglalkozott azzal, ha valaki a harcok közben fényképezőgéppel kattintgatott, a forradalom leverését követő megtorlások időszakában viszont rejtegetni kellett a fotókat: sok forradalmárt a nyugati lapokban megjelent képek alapján azonosítottak, aki pedig nem akart a hatóságoknak ebben a saját fotóival is segíteni, az megsemmisítette vagy évtizedekre a padlás mélyére rejtette a forradalmi képeit. Az így fennmaradt személyes archívumok felfedezésében és bemutatásában oroszlánrésze volt a Fortepannak, az Indexen is több nagyképben foglalkoztunk eddig ilyen '56-os képekkel.

Helló, ötvenhat

A béke utolsó évét mutatjuk be a Fortepan archívumából. Nem olyan béke ez, ami után nosztalgiával gondolunk. A nácizmustól való megszabadulás eufóriája már a múlté, a Sztálin nélküli sztálinizmus korszaka ez, amikor egyre több emberben tudatosul: a dolgok nem mehetnek úgy, mint eddig. (Fotó: Kotnyek Antal / FORTEPAN)

Rejtélyes 1956-os fotókra bukkantunk

Sosem publikált, sosem látott fotósorozat került elő az 1956-os forradalomról egy 57 éve Amerikába emigrált férfi hagyatékából. Lánya úgy tudja, nem édesapja készítette a felvételeket, de hogy ki, arról sejtelme sincs. (Fotó: Ismeretlen / FORTEPAN)

Sosem látott képek '56-ról

Nagy Gyula hagyatékából egy 560 felvételből álló fotóriport közlésével emlékezett a Fortepan. Nagy Gyula 1956-ban (és utána egészen 1989-ig) a MÁV Tervezőintézetnél dolgozott, kezdetben mint statikus segédtervező, később mint műszaki fényképész és fotólabor vezető. De ami talán ennél fontosabb: szenvedélyes amatőr fotós volt, akit – barátai jellemzésével – ritkán lehetett csak egy fényképezőgéppel látni. Legtöbbször ugyanis kettővel járt, ahogy a forradalom napjaiban is tette. (Fotó: Nagy Gyula / FORTEPAN)

Az Uvaterv-archívum

Jó esetben négy-ötezer kép maradhatott meg a Rákosi-korszak alatti építkezésekről abból a harminckétezerből, amely az Uvaterv pincéjében veszett oda egy zárlatos kapcsoló okozta tűz miatt. Az 1948-ban létrehozott állami tervezőcég archívumában a legnagyobb veszteség éppen ezt a korszakot érte,a tűz ugyanis épp a korai korszak képeit őrző dobozok feletti villanykapcsolótól indult. Ennek ellenére 1960-as évektől készült, több mint 70 ezer darabos állomány fele is megsemmisülhetett. A megmentett képekből két nagyképben válogattunk:

Amikor még tényleg egy nagy falu volt Budapest

A Fortepan, együttműködve az Út- és Vasúttervező Zrt.-vel (Uvaterv), elkezdte a vállalat fotóarchívumának feldolgozását. Az 1949 és 1990 között készült közel 120 000 fényképből folyamatosan jelennek majd meg fotók a Fortepanon és az Indexen is. Metróépítések, Duna-hidak, Libegő és Ferihegy – pár példa a cég történetéből. Ez az anyag Budapest egykori bekötőútjait mutatja be. (Fotó: FORTEPAN)

Nem sok maradt a Rákosi-korból

A korai időszak anyagai a metróépítési munkálatokról – amelyek 1950-ben indultak, de 1953-ban leálltak – nagyrészt elvesztek, ahogyan a felrobbantott hidak háború utáni helyreállítását bemutató képek nagy része is. (Fotó: UVATERV / FORTEPAN)

A békés szocializmus kordokumentumai

Volt egy kutatás a '80-as évek közepén, ami két megye – Békés és Győr-Sopron – kultúraközvetítő intézményeit hasonlította össze. Pontos instrukciók alapján, közel háromezer intézményről, 30-40 ezer fotó készült. A hatalmas anyagban a művelődési házakon, könyvtárakon, óvodákon, iskolákon, templomokon túl helyi pártházak, illetve a közösség életében fontos agoraként funkcionáló kiskocsmák, presszók is szerepelnek. A Békés megyei képekből a Fortepan, és az Orosházán és környékén készült képek készítője, Jankó Attila segítségével állítottunk össze egy nagyképnyit.

Fő célunk a fejlesztés, üveget nem váltunk vissza!

Ahogy az arc mimikája egyaránt hordoz valóságos és megjátszott érzelmeket, ahogy tükrözi és elleplezi az arc viselőjének lelkiállapotát, úgy olvashatunk igazat és hamisságot, méltóságot és ürességet intézményeink arcáról is – áll az Intézménymimika című könyvben. Lássuk mit olvashatunk ki Békés megye néhány intézményének arcából, a '80-as évekből. (Fotó: Jankó Attila / FORTEPAN)

A Városépítési Tervező Iroda kincsei

A Fortepan az 1950 óta létező Városépítési Tervező Iroda, a VÁTI sok ezer képből álló archívumából válogatott az 50-es, 60-as, 70-es évek szocialista városépítészetéről. 1200 fotó került el a Fortepanra, ezekből csemegéztünk.

Így építettük a szocializmust

Az ötvenes években a szocializmus építése több fronton zajlott. A régi világ épületeit és tereit fel kellett váltania, a tömegeket kiszolgáló, egyszerű, praktikus, szocialista építészetnek. A hatvanas évekre az állami építőipar egész városokat, városrészeket hozott létre. Épültek a lakótelepek, folyt a városrehabilitáció, uralkodó vált a könnyűszerkezet, zajlott az át- és beépítés. Az 1950-ben megalakult VÁTI fényképészei évtizedeken átívelően örökítették meg a létező szocializmus tereit. (Fotó: VÁTI / FORTEPAN)

A MAHART öröksége

A matrózoké különleges, sok kívülálló által irigyelt világ, még ha a hajózás szabadsága mifelénk többnyire csak a Fekete-tengerig tart is. A Mahart most már klasszikusnak számító, KGST-s korszakát örökítette meg fényképein a Duna egyik legendás kapitánya. Az utóbb szinte sablonos matrózhalált halt Droppa Kálmán nemcsak nagy tudású hajós, de szenvedélyes fotós is volt, végzetes kocsmai verekedése előtt rendszeresen fényképezett a Közlekedési Múzeum számára is.

Kikötői verekedésben halt meg a Mahart legendás kapitánya

Csíkos trikók és hajóvonták találkozása az időtlenséggel. (Fotó: Droppa Kálmán / FORTEPAN)

A rémuralom propagandaplakátjai

A nyilas uralom hónapjaiban az elszabadult különítményesek, a terror szagától megrészegült alakok, bámészkodók, befelé sírók és életüket kockáztató hősök között volt egy amatőr fotós is, aki gépével az utcákat járva örökítette meg a végnapjait élő Budapestet. Lissák Tivadar a nyilas plakátokat is lefényképezte, 70 év után ezek a felvételek emlékeztetnek a XX. századi magyar történelem talán legsötétebb hónapjaira a Fortepan jóvoltából.

70 éves a rémuralom propagandája

A civilben gépészmérnök Lissák 1944-ben falragaszokat, hivatalos rendeleteket, nyilaskeresztes plakátokat örökített meg. A fotóin látható, plakátokkal leragasztott portálok olyan kiürített üzletek lehettek, amelyeknek zsidó tulajdonosai ekkor már csillagos házakban vagy gettókban rettegtek a túlélésért. Lissák képeivel idézzük fel a hetven évvel ezelőtt történteket. (Fotó: Lissák Tivadar / FORTEPAN)

Családok öröksége

Az elmúlt évek során számos család adományozta a Fortepan szerkesztőinek a padláson talált negatívjait, vagy épp az éveken át féltve őrzött családi emlékképeit. Számos családi archívum került ezáltal Fortepan oldalaira, amik most bárki számára elérhetők online, és remélhetőleg jobb eséllyel maradnak fenn az utókornak, mintha további évtizedeket töltenének egy dobozba zárva.

Csigacsempészet cigisdobozban

Az elkövetőt Mészáros Zoltánnak hívják, aki amellett, hogy rovartanász és kaktusztudós, egy jószemű és a képei alapján láthatóan tudatosan komponáló, a hobbiját komolyan vető amatőrfotós. A hetvenes évek közepén három évet dolgozott kiküldetésben a karibi létező szocializmusban, ahol 2000 képet készített, ezekből mutatunk néhányat. (Fotó: Mészáros Zoltán / FORTEPAN)

Magánheccek és egyenruhák

Lissák Tivadar, a lelkes és jó szemű fotós végigfényképezte az 1934 és ‘48 közötti éveket, családja pedig gondosan őrizte később is a 8000 negatívot, pedig azért néhány képet elnézve lehetett ebben némi kockázat, mondjuk az ötvenes években. Bár mérnökemberként nem a fényképezés volt a szakmája, hobbiját meglehet ősen komolyan vette, képei a hivatalos és az amatőr fotózás jellegzetességeinek keveredését mutatják. Mindvégig ugyanarra a nyersanyagra, azonos technikával fotózott - legyen szó az akkor zajló országos villamosítás propagandaképeiről, családi fotókról, kórusfelvételekről, vagy éppen közéleti eseményekről.

Ismeretlen képek

Egy váróterem, egy posta, utcaképek, egy díszes híd – többek között ezeket ábrázolja az a 13 fotó, amiről évek alatt sem tudták megállapítani a Fortepan fórumozói, hogy hol készült. Tavaly december végén ezekből állított össze egy gyűjtést Simon Gyula szerkesztő, aki már több ezer helyszínleírást emelt át a fórumról a Fortepanba. Voltak csodaszép megfejtések, volt azonban kép, amiről most sem tudtuk meg biztosan, hol készülhetett.

Itt van a legkeményebb ünnepi fejtörő megoldása

Autóbusz-állomás, a falon egy pazar - talán tűzzománc-technikával készült? - Magyarország-térkép. Többek között éppen a térkép, illetve a járatok Szeged-centrikussága segített a megfejtésben néhány fórumozót. Ahogy az önök helyesen megfejtették, a kép Szegeden, a Takaréktár utcai Mávaut-buszállomás várótermében készült. (Fotó: FORTEPAN)