Az épület ugyanis még 1875-ben épült, nem volt bevezetve az áram, és teljes körű felújítása esetén is csak egy századfordulós szintre lehetett volna felhozni – annyi pénzből, amiből már akár új palotát is építhettek volna a Nemzeti Színháznak. A Blaha Lujza téri épület nagyon balesetveszélyes volt, omladozott a párkány, a lyukas falon beázott az épület, és csak minimális javításokat alkalmaztak a toldozott-foltozott épületen. A metró jó ürügy volt a bontásra, noha azóta már kiderült, a legtöbb metróterv számolt az épülettel, és csak az szólt az eltüntetése mellett, hogy így nem kellett megtörni a mozgólépcsőt, és jó helyen lehetett a kijárat. (A robbantásról készült videót itt tudja megnézni.)

Az utolsó előadást 1964. június 28-án tartották meg, október 2-án költöztették a társulatot a mai Thália Színház helyére, innen kerültek két évvel később a Magyar Színház épületébe, a Hevesi Sándor térre, és csak 2002-ben kaptak saját épületet. 

A robbantást magát 1965. január 15-én kezdték meg, március 15-én felrobbantották a színház pincéjét és tartófödémeit, április 23-án pedig a színház utolsó falszakasza is leomlott. A Fortepan jóvoltából megnézheti, milyen is volt az, amikor nem parkoló, hanem egy színház állt a Blaha Lujza tér közepén! (Még többet itt olvashat a Nemzeti Színház bontásáról)

Kövesse az Indexet Facebookon is!

Követem!