Az épület, amiben betonná kötött a metróból kiáramló tömeg
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!
A Széll Kálmán téri metrómegálló most vázig visszabontott épületét 1972-ben adták át. Szerencse, hogy nem előbb épült, mert akkor bombabiztos, betonkupolás bunker állna a helyén. Máig tartja magát a városi legenda, hogy engedély nélkül húzták fel a mostani harmonikatetős pavilont. A Fortepan képein megelevenedik a múlt, szinte látjuk magunk előtt a rigmusbrigádok jampec melósait, ahogy a munkásruhát ledobva, lezseren a munkásszálló felé tartanak, rázni az amerikai giccsre.
Az ötvenes évek első tervei alapján még egy bunkererődítmény épült volna a metróállomás fölé. Szórád Vilmos (UVATERV) akkori, - a még háborús rettegésben élő politikai vezetés diktálta - elképzelései szerint az állomás 2 méteres oldalfalakkal, 2,5 méter vastag kupolafödémmel, a szilánkvédő előterek 1,5 és 2 vastagságú falakkal épültek volna meg, hogy a csarnok szerkezete az 500 kg-os rombolóbomba ellen is védelmet nyújtson. Mindehhez a szocialista építés diadalát hirdető képzőművészeti alkotások társultak volna, de ezek részletes kidolgozása és kivitelezése már nem valósult meg a hg.hu korábbi cikke szerint. Szerencsére az épületet később teljesen újratervezték, így nyerte el mai formáját. (Fotó:
UVATERV / FORTEPAN)
Makacsul tartja magát egy városi legenda, miszerint a Széll Kálmán téri metrókijárat épületének máig nincs építési engedélye. Egy, a 2-es metró építésében részt vett mérnök lebbentette fel az Index előtt a fátlyat a titokról: az épület pincéjéből felvezető lépcsőt - hely hiányában, kényszerűségből - olyan szűkre szabták, hogy az nem ütötte meg a szabványban előírt mértéket. Ezért nem adták ki egykor a létesítmény állandó használatbavételi engedélyét. Az ideiglenes engedély hosszabbítgatásába pedig már rég beleuntak az illetékesek. (Fotó:
UVATERV / FORTEPAN)
A harmonikatető megépítése annak idején nem kevés gondot okozott. Terjedelmes méretű állványt kellett szerelni, és különös odafigyeléssel kellett betonozni, hogy a redők hosszú élei pontosan összetartó egyenesek legyenek, mert a beton megszilárdulása után már alig lehet az esetleges hibát kijavítani, írta egy építészeti szaklap. (Fotó:
UVATERV / FORTEPAN)
A 2-es metró építését a Földalattivasútépítő Vállalat üzemi pártszervezetének Metró című lapja követte a legrészletesebben. Az 1952 decemberi omlásról a Puskin mozi alatt (egy halott) nem számoltak be, de egy tübbinggyűrű összeroppanásáról igen. Tudósítottak a gömbfa felhasználásáról mint újításról az aláducolásban, és megemlítették, hogy a talaj fagyasztásával már egy éve kísérleteznek. Szóltak a rigmus-brigád jó munkájáról, és figyelmeztették a dolgozókat, nehogy Titó banditáinak prédájává váljék a Földalatti. Követelte a lap, hogy szűnjön meg a „jampec” tánc a munkásszálláson, ahol „lezser” módra járták az „amerikai giccset”. Az éberség fokozása állandó téma volt. (forrás: Prakfalvi Endre: A budapesti ős-metró) (Fotó:
UVATERV / FORTEPAN)
A Széll Kálmán tér gyakorlatilag 1972, a kettes metró átadása óta néz ki úgy, ahogy most, ekkor adták át a legyező formájú vasbeton állomásépületet is. A nyolcvanas évek közepén súlyos százezreket költöttek egy titkos tervpályázat díjazására. Régi-új ötlet volt egy másik metrókijárat építése, valamint az, hogy a közúti forgalmat is alagútban vezették volna el, a metró végállomása pedig a Budagyöngye lett volna, tehermentesítve a Moszkva teret. A tervekben szerepelt a Csízhalom nevű domb visszaépítése – ennek egy részére épült a Postapalota –, így egy impozáns zöld domb épült volna. A pályázat domináns része volt akkoriban például egy legalább 20 ezer négyzetméteres áruház megépítése. A Mammut kilencvenes évekbeli átadásával ez okafogyottá vált. (Fotó:
UVATERV / FORTEPAN)
A 2-es metró vonala két szakaszban épült. Először a Fehér út (Örs vezér tere) és a Deák tér közötti szakaszt adták át 1970-ben, a Moszkva téri megállót is magában foglaló második, Déli pályaudvarig tartó szakaszt pedig 1972 decemberében kezdhették el használni a fővárosiak. (Fotó:
UVATERV / FORTEPAN)
A metrókijáratnak helyet adó teret 1929-ben nevezték el Széll Kálmán térnek, 1951-ben átnevezték Moszvára, majd 2011-ben visszakeresztelték Széll Kálmánra. Közkedvelt neve sokáig a Kalef volt, ami a (Széll) Kálmán becézése. A nyolcvanas évekig emberpiac működött a téren, innen lehetett önkéntes segédmunkásokat toborozni építkezésekhez, vagy egyéb hórukk-munkákhoz. (Fotó:
UVATERV / FORTEPAN)
A legyező alakú betonfödém és a metrókijárat a Széll Kálmán tér melletti Postapalotára néz, amit 1924-ben adtak át. Sándy Gyula egyedi stílusú épülete a metróállomás egyszerű betonszerkezete mellett igen díszesnek tűnik. Erre már az építésekor rájöttek, ezért a nagyzási hóbort látszatát elkerülendő a Postaigazgatóság elrendelte, ha a kilincsek vasból készüljenek, annak ellenére, hogy kiderült: egyedileg legyártva így még drágábbak lettek a rézkilincsnél. Szintén korabeli anekdota, hogy a homlokzatra tervezett angyalos címer mozaikot le akarták hagyni, mert túl cicomásnak ítélték, ám végül mégse tették, mert botrány kerekedhetett volna abból, hogy az ország címere lemarad a Postapalota faláról. (Fotó:
UVATERV / FORTEPAN)
A Moszkva téren épült Budapest leghosszabb, mintegy hatvan méteres mozgólépcsője. Az utasok aluljáró helyett egyenesen a felszínen kialakított fogadócsarnokba érkeztek. A teljesen átépített Déli pályudvar új fogadócsarnoka is a metró átadása után nem sokkal, 1973-ban nyílt meg. (Fotó:
Fortepan / FORTEPAN)
A metróállomás épületének formája elsőre egy legyezőre emlékeztet, amiről azt gondolhatnánk, hogy a Moszkva tér szellős mivoltára akartak a tervezők rezonálni. De nem. A szakirodalom szerint az épület formája a metróból kiáramló tömeg mozgását szimbolizálja: a villamosnál jóval nagyobb kapacitású metró megérkezésével ugyanis a korábbi körkörös irányú mozgást sugárszerűen szétáradó váltotta fel a tér magjában. (források: iho.hu, hg.hu, wikipedia, Budapesti Napló, budapestcity.org) (Fotó:
UVATERV / FORTEPAN)
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!
