Így nyaralt a századfordulós elit
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!
Schmidt Albint nem kell bemutatni a Fortepan blog olvasóinak. Ő az a gazdag biztosítótársasági titkár, aki imádott fotózni, így pontos képet kaphattunk arról, milyen is volt egy igazi nagypolgári lakás a századfordulós Pesten. Ám a fényképezőgépét nem csak otthon használta, hanem magával vitte sörözni, lóversenyre vagy épp a családi nyaralásra is.Most megnézhetjük, milyen volt a tengeri fürdőzés vagy az oldalkocsis motorozás akkor, amikor azt még csak a felső tízezer engedhette meg magának Magyarországon.
Ma már szinte elképzelhetetlen, hogy egy felső tízezerhez tartozó topvezető leüljön egy kerthelyiségben sörözni a családjával. Akkoriban ez azonban még természetes lehetett. A kisfiún látható "matrózring" már az előző sorozat több képén is szerepelt, jól mutatva, mennyire általános viselet volt ez abban a korban a diákok körében. A kép elő terében, "apa kalapja" alatt látható a hozzá tartozó zsirardin. Ezt persze nem csak gyerekek viseleték, több korabeli világsztár (például a zseniális Buster Keaton) védjegye volt. (Fotó:
Schmidt Albin / FORTEPAN)
Hogy az Alexander Girardi, osztrák színészről elnevezett kalap mennyire népszerű volt a század első évtizedében, jól látszik ezen a képen. A szalmák mellett a szintén akkoriban elterjedő puhakalapokból is látni párat, s mutatóba néhány régi vágású keménykalapot is. A fénykép a régi lóversenytéren készült, nagyjából a mai Puskás Ferenc Stadion helyén. A létesítményt az első világháború végén zárták be. A háttérben az azóta szintén lebontott Stefánia úti víztorony látszik. (Fotó:
Schmidt Albin / FORTEPAN)
Akkoriban a leggazdagabbak is vonattal utaztak nyaralni - ez volt a legkényelmesebb. Igaz, az első osztályt csak az utasok alig 1,5%-a engedhette meg magának, 77%-uk harmadosztályon utazott. Talán elsőre fel sem tűnik, de érdemes megfigyelni: az előkelő utasok egyikénél sincs poggyász.
(Fotó: Schmidt Albin / FORTEPAN)
A szegények (természetesen) egyáltalán nem nyaraltak, a fővárosi középréteg pedig leginkább "faluzni" járt abban az időben az agglomerációs településekre (amelyek ma már többnyire Budapesthez tartoznak, mint például Cinkota vagy Rákosfalva). A gazdagok villát vettek vagy béreltek a Budai-hegyekben vagy épp Mátyásföldön, de külföldi utat csak az arisztokrácia és a nagypolgárság engedhetett meg magának. A legnépszerűbb útirány Abbázia (a horvát Opatija) és Karlsbad (a csehországi Karlovy Vary) volt, de akkoriban kezdett divatba jönni a Balaton is.
(Fotó: Schmidt Albin / FORTEPAN)
A századfordulós fürdőruha kényelmetlennek tűnik, de jóval lazább már, mint a pár évtizeddel korábbiak. A ruhák még mindent elfednek, de már megritkultak a felesleges fodrok. A félmeztelen, fürdőgatyóban álldogáló kisfiú középen mintha időutazó lenne, de a legmenőbb mindenképp a békésen szivarozgató bajszos úr, Schmidt Albin (?) ruhája. (Fotó:
Schmidt Albin / FORTEPAN)
Akár pár évvel később is készülhetett volna a kép, de valószínűbb, hogy egyszerűen a generációk közti különbségekről van szó. A fiatalok fürdőruhája jóval praktikusabb, sokkal kevesebbet fed, és a férfiaké sem emlékeztet erőművészdresszre. (Fotó:
Schmidt Albin / FORTEPAN)
Az előkelő sört akkor is márkánként más korsóban mérték, itt egyből kettőféle is látszik. (Fotó:
Schmidt Albin / FORTEPAN)
Minden, ami egy modern nőre jellemző: új divat szerinti haj, kacér fürdőruha, nap barnította bőr, újság és egy valószínűleg elég kényelmetlen, de 110 év távlatából is nagyon menő póz. Nekem bejön. (Fotó:
Schmidt Albin / FORTEPAN)
Egy kávé valamelyik helyi vendéglő teraszán. A könnyű világos öltöny tipikus nyaralóruha volt, de valószínűleg ebben a sapkában se ment volna be dolgozni egy komoly úr. A fényképre a személyzetet is odahívták, akik most szinte elegánsabbak a vendégeknél. (Fotó:
Schmidt Albin / FORTEPAN)
Erről a minden apró elemében tökéletes gépről rengeteget lehetne áradozni, én most csak a fonott oldalkocsira és az ahhoz tartozó külön dudára hívnám fel a figyelmet. A Styriákat gyártó szlovén Johann Puch grazi üzeme ekkoriban élte fénykorát: 1100 alkalmazottjuk 300 autót, 300 motorkerékpárt és 16 ezer bringát rakott össze évente, melyeket Európa-szerte exportáltak. (Fotó:
Schmidt Albin / FORTEPAN)
Valószínűleg az ilyen szecessziós kalapköltemények ihlették Stephen Leacockot, amikor azt írta egy humoreszkje szereplőjéről: "egyszerű, túrósrétessel díszített kalap, néhány szerény strucctoll árnyéka rejtett el egy finom kis arcot". (Fotó:
Schmidt Albin / FORTEPAN)
Akár nyaralásról, akár hétköznapokról volt szó, az uzsonna sokkal fontosabb volt mint manapság. Fontosabb annál is, hogy Albin már megint fényképez a masinájával, a tea meg teljesen kihűl. (Fotó:
Schmidt Albin / FORTEPAN)
Ahogy most, úgy száz tíz évvel ezelőtt is egyszer véget ért a vakáció, kezdődött a suli. A tabló alapján a kép helyszíne akár egy iskola is lehet. Mindenesetre a dohányzás nem kizáró tényező: nem csak a tanárok, de az öreg diákok simán is rágyújthattak. (Fotó:
Schmidt Albin / FORTEPAN)
Talán ugyanannak az iskolának a szertárában járunk. A két csontváz természetesen valódi, ami még bizarrabbá teszi a képet. (Fotó:
Schmidt Albin / FORTEPAN)
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!
