A Fortepan egyik nagy érdeme, hogy a fotóarchívum segítségével a sokszor véletlenül elkapott hétköznapok is teljes jogú tagjai lesznek a magyar történelemnek, az úgynevezett kisemberek ácsorgó nézőből visszaváltozhatnak főszereplővé, a pillanat banalitása pedig önmagán túlmutató jelentést kaphat – ha nyitottak vagyunk rá. Hétköznapból azonban sokféle van és mind máshogy banális, ahogy ácsorogni is százféleképpen, száz ruhában lehet.
A valamikori taxisok, rendőrök, részegek figuráin kívül az ismeretlen privát Magyarország kivételezett státuszú alakjai is felbukkannak a képeken, most éppen az egyik legjelentősebb arisztokrata família, a Zichy család élete jelenik meg az egyik leszármazottnak köszönhetően. A fotók attól is különlegesek, hogy bepillantást engednek egy, a korban szinte teljesen zárt világba, a külvilágtól a születéstől a sírig elszeparálódó „mágnások” mindennapjaiba, megmutatva valamit egy nem sokkal később elpusztuló történelmi elit életmódjának utolsó évtizedeiből.
Ifjú pár, beállítottnak tetsző könnyedség és egy kissé torzra sikeredett félmosoly-félvigyor a kastélyparkban. A kalapköltemény birtokosa és partnerének személyazonossága ismeretlen, a viseletből ítélve a kép nem sokkal a századforduló után készülhetett a Zichy család valamelyik rezidenciáján. A gyűjteményben lévő fotók nagyrészt a Zichyk nagylángi ágának tagjait mutatják a századelő és a harmincas évek között, a szereplők a grófi címmel rendelkező ősi főnemesi család tagjai. (Fotó:
ZICHY / FORTEPAN)
A kislányok számára megengedett volt a térd feletti ruha, az ikerhintaszék az öltözékekhez és a kastélyok bútorzatához hasonlóan minden bizonnyal egyedi megrendelésre készült. A történelmi arisztokráciába elsősorban a hercegi és a grófí címmel rendelkező családok tartoztak. A bárókat csak bizonyos megkötésekkel tekintették a saját köreikbe tartozónak; a Monarchia utolsó évtizedeiben a vállalkozó nagypolgároknak adományozott nemesi címek birtokosai, az ”iparbárók” nem voltak automatikusan tagjai a “legelső társaságnak”. A szűk történelmi elit legfeljebb 500 családot foglalt magában Trianon előtt. (Fotó:
ZICHY / FORTEPAN)
Útszéli defekt, a gumitömlővel a sofőr, az autón 1922 előtti rendszámozás. A római II-es a fővárosi autóké volt, a gépkocsik ritkaságát is jelzi, hogy ezután elegendő volt három számjegynek állnia. Az első automobil kluboknak sok arisztokrata tagja volt, ahogy az autóversenyzés is költséges úri passsziónak számított eleinte. A mágnások más tekintetben is az új luxusfogyasztási formák korai elfogadói közé tartoztak, a repülés és több frissen divatossá vált sportág is jól működött a hivalkodó életstílus kellékeként. (Fotó:
ZICHY / FORTEPAN)
A Zichyknek kastélyaik voltak többek között Soponyán, Seregélyesen, Nagyhörcsökpusztán, Nagyvázsonyban, és Féltornyon. A képen a klasszicista soponyai kastély parkjában létesített mesterséges tó, természetes hattyúkkal. (Fotó:
ZICHY / FORTEPAN)
Romantikus angolstílusú kastélyépítészet a magyar pusztán: a részben Ybl Miklós tervei alapján épült kálóz-hörcsökpusztai Zichy-kastély Dél-Fejérben. Az olyan jelentős földbirtokkal rendelkező arisztokrata családok, mint a Zichyk, többlaki életvitelt folytattak: a családok többsége a téli hónapokat és a báli szezont budapesti palotáikban vagy lakosztályaikban töltötte - ezek a Nemzeti Múzeum környékén, illetve a Stefánia felé álltak, vagy pedig, mint a Zichyéké is, a budai Vár alatt, a Lánchíd közelében. A nyár főként valamelyik vidéki kastélyban telt, az ősz pedig leginkább a vadászatok és vadászlakok között. (Fotó:
ZICHY / FORTEPAN)
Tátrai nyaralás, talán a Csorba-tónál; Tátralomnic volt egyébként az arisztokrata társaság legfőbb hegyvidéki pihenőhelye. Ezen a képen is feltűnő lehet a kirándulók minőségi anyagokkal kivitelezett eleganciája - más rétegek nem csak túrázni jártak ennél egyszerűbb ruhákban. A lovaglópálcás hölgy mintha valakinek a méretével viccelődne, de talán érdekesebb két alak a szélekről. Balra valaki szembefényképez velünk, méghozzá ez a valaki egy hölgy - ami az egyébként szigorú etikett szerint élő elit társaság viszonylag emancipált szabadidős formáiról is tanúskodhat. A csónak mellett ülő fiú mintha kicsit kilógna a többiek közül - ha valaki meg tudná fejteni, köszönjük ha jelzi: egy fiatal csónakosról, avagy a társasághoz tartozó kadétról van-e szó. (Fotó:
ZICHY / FORTEPAN)
A fenyvesekből ítélve talán ez a kép is a Tátrában készült - egyébként az egyik első magyar autóverseny is ide vezetett Budapestről; az út akkor szinte annyi megpróbáltatással járhatott, mint most egy Párizs-Dakar rali. Az itt látható autó egy Mercedes, de még nem Benz, a típus a gyáregyesülés előtt készült. A gépkocsi tulajdonosa a Magyar Automobil Club 1906-os évkönyve szerint gróf Zichy Béla Jenő. (Fotó:
ZICHY / FORTEPAN)
A velencei Grand Hotel des Bain előtt egy itáliai utazáson. A Zichy család utazási szokásait tekintve az európai arisztokrácia jellegzetes tagjai közé tartozott, a képeken is több hosszabb útról maradtak fent képek. Elegendő szabadidőnek és a szükséges pénznek sem voltak híján, de az akár évi több hónapos utakat a nemzetközi arisztokráciával való kapcsolattartás is indokolhatta. A bajszos úr a képen a fotósorozat egyik főszereplője: feltehetően ő Zichy János legitimista politikus, a tízes években kétszeres kultuszminiszter. (Fotó:
ZICHY / FORTEPAN)
A Velence melletti Torcello kolostora, a ma gyakorlatilag elhagyott műemlékszigetet akkor még lakták. Aznapra láthatólag mindenki fehérbe öltözött, kivéve a kép szélén látható helyi kislányt, aki talán kéreget, vagy inkább képeslapokat próbál eladni az utazóknak. Jelenléte azért is lehet feltűnő, mert egyébként erről a fotósorozatról szembeszökően hiányoznak a kívülállók. Nem véletlenül: az arisztokrata elit olyan életet igyekezett élni, amelyben csak nagyon szűk keretek között van lehetősége “alsóbbrendű halandóknak” kapcsolatba kerülni a család tagjaival - a nőket végképp óvták attól, hogy ilyesminek tegyék ki őket. (Fotó:
ZICHY / FORTEPAN)
Egy másik utazás képei: Fent Korfu partjait látjuk, itt pedig annak a hajónak a fedélzetét, amelyen hőseink a Monarchia kedvelt és számukra is elfogadhatóan comme-il-faut adriai üdülőhelyéről az akkor brit fennhatóság alá tartozó görög szigetre utaztak. Az út a megállókkal legalább egy hétig tarthatott, és térben mindenképpen túl volt az arisztokrata utazások komfortzónáján; a maga keretei között az albán partok előtti hajókázás némi még bevállalható egzotikus kalandot is jelenthetett. Bizonyára nem kell külön felhívnunk a figyelmet erre a viktoriánus horrorba illő nagyszerű kalapkölteményre. (Fotó:
ZICHY / FORTEPAN)
Talán ebben a képben is van valami enyhén ijesztő, talán a játékoroszlán fizimiskája teszi. A társadalmi élet az arisztokrata családoknál általában nagyon szűk és pontosan meghatározott körben zajlott, a gyerekeknél is. Visszaemlékezések szerint több család gyerekeinél nagy élményt jelentett, ha a falusi parasztgyerekek egyszer-egyszer be tudtak szökni a kastélyba, ilyenkor végre meg lehetett verekedni velük. A kékvérű csemeték egyébként bizonyos szempontból még akár hátrányos helyzetűnek is nevezhetők: nörszök és nevelők, protokollok és szigorú, egészen kis kortól beléjük plántált önfegyelem volt az övék. A képen látható gyerekeknél azonban nem teljesen ez volt a helyzet. A jobboldalon látható kisfiú legjobb gyerekkori barátai a helyi nagyvázsonyi falusi gyerekek voltak, velük élete végéig tartotta a kapcsolatot. (Fotó:
ZICHY / FORTEPAN)
Úrfi bottal a soponyai kastély kertjében. Valamikor híres angolkert volt itt, ‘45 után aztán - a család előbb 12 vagont rakott meg a bútorokkal, festményekkel, ruhatárakkal és a személyes tárgyakkal, majd elindultak az oroszok elől Ausztria felé - árvaház lett itt is. A lepusztult épületet ugyan felújították, de azóta üresen áll, ma sem látogatható. (Fotó:
ZICHY / FORTEPAN)
Szipka, vagy van ilyen hosszú cigaretta? Pincsi, vagy más fajtájú randa öleb? A nyári úri viseletben látható férfi szintén a velencei Lidón tartózkodik épp. Az arisztokráciának a kosrszakban nem volt túl jó imázsa: a Horthy-korszak írói és gondolkodói egyre inkább inaktív, lépést nem tartó, vagyonát felélő, befolyását, hatalmas birtokát azonban őrző kasztként beszéltek róluk. Utólag azért összetettebb képet rajzolnak fel a társadalomtörténészek: közéleti súlya, birtoknagysága fokozatosan csökkent a történelmi arisztokráciának, miközben Trianon után a korábbi politikai szerepére, a Habsburg-ház és a magyar köznemesség és államiság közötti közvetítő funkciójára már nem volt szükség, és olyan tagjai is voltak, akik civil pályára is mentek. (Fotó:
ZICHY / FORTEPAN)
Egyedi készítésű hintaló kengyellel egy korát évtizedekkel megelőző korai gördeszka-szerűségen, a mozdulni nem képes fogaton a Zichy család gyermekei. A kívülről kivételezettnek tetsző helyzet a háború után visszájára fordult, az itthonmaradottak közül többen börtönbe, a fenti képen üldögélő kisfiú pedig az ötvenes években kényszermunkatáborba került - pusztán a nevük miatt. (Fotó:
ZICHY / FORTEPAN)
Ha a képek szereplőinek sorsával kapcsolatban olvasóink esetleg tudnak felvilágosítást adni, itt jelezhetik. Köszönjük az információkat és az összeállításhoz adott segítséget Lajtai Lászlónak és Fónagy Zoltánnak.
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!