Kulturált szórakozásra tervezték a szocialista Csillagok háborúja-bárt
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!
Rémülten figyeltem fel a közelmúltban egy fiatal, de tényleg fiatal dizájncsapat fotópályázatára. A 25 év körüli srácok olyan fényképeknek hirdettek pályázatot, amelyek a hatvanas-hetvenes évek retrovilágában mutatták be az általuk tervezett tárgyakat. Az ötlet érthető volt, mert a kor tárgyi világa tényleg szuperizgalmas.
Egyszerre futurisztikus és naiv, miközben a diszkókorszak bujasága keveredik benne a modernizmus letisztultságával. Szóval szerethető az egész. Mármint képről, mert a 60-as, 70-es évek Magyaroroszága nem annyira volt futurisztikus, naiv és buja, mintsem inkább fojtott, trendkövető és rosszkedvű. A kor formavilágát bemutató fényképekről nemcsak ez nem látszik, hanem az sem, hogy a nyugatról másolt világot milyen silány minőségben és anyagokból reprodukálták.
Magyarországnak ezt a szomorú korszakát aranykorként eladni pont olyan lehangolónak tűnt számomra, mint amikor valaki a boldog Kádár-korról hadovál. A kort persze nem szabad elfelejteni sem, mert éppen ezek az ellentétes elemek álltak össze olyan bizarr formákká, mint amiket a szocialista bárokat bemutató sorozatunkban mutatunk meg.
A képen minden együtt van, ami képes megtéveszteni a szocializmust már csak hírből ismerőket. A vidám piros kagylófotelek, a színesbőrű zongoristalány fülledt és multikulturális hangulatát a nagymamás csipketerítő domesztikálja. Az énekesnő azonban minden bizonnyal a baráti Kuba nyomorából menekült Magyarországra vagy egyetemistának, vagy sima szövőnőnek. A bőrfotelek futurizmusát pedig még ma is leellenőrizhetjük néhány vidéki hotel halljában. A nyikorgó műbőrön elmerenghetünk azon, hogy miről beszélgethettek a fotós elvtárs által odarendelt, illedelmes párok. (Fotó:
Bauer Sándor / FORTEPAN)
A fotó egy szovjet sci-fi űrhajóját idézi. Az űrhajósok a társalgóból épp átsereglettek az irányítóközpontba, hiszen, mint ahogy a képen látszik is, éppen hipertérugrás zajlik. (Fotó:
Bauer Sándor / FORTEPAN)
Tudják, miért nem hitték volna el a fotelben ülő vendégek, hogy ez a dizájn egyszer nyugati turisták ezreit vonzza majd magyar romokban kialakított kocsmákba? Leginkább azért, mert ilyen bárok a valóságban nem voltak. El nem tudjuk képzelni, milyen célból rendezték be ezt az angol klubok, amerikai rock'n'roll-kocsmák, és kisvendéglők világát egybemosó teret. (Fotó:
Bauer Sándor / FORTEPAN)
Ez az egyszerre futurisztikus és kisstílű miliő nem csak azért élte túl korát, mert a régen felújított lakásokban még most is találni ilyen béna radiátorokat, vidéki kocsmákban pedig ma is koptatják a műanyaglappal borított pozdorja asztalokat. Hanem mert ebben a stílusban alkotott a szocialista belsőépítészként dolgozó Fekete György, aki jelenleg a teljes magyar kultúrát irányító MMA uraként formálja a közizlést. (Fotó:
Bauer Sándor / FORTEPAN)
Vajon sikerül a bajszos űrhajókapitánynak bevágódnia a bájos navigátorlánynál? A megvalósult szocializmus űrbázisán a szigorú csaposnő láthatóan tudatában van annak, hogy az általa szolgáltatott ital erősen befolyásolja a kollektíva erkölcseit. A háttérben dohányzó legénységi adminisztrátor mindenesetre szurkol a románcnak. (Fotó:
Bauer Sándor / FORTEPAN)
A képpel kapcsolatban a legfőbb kérdés, hogy miért akarták a szocialista pártvezetők, hogy az atombunkerben berendezett exkluzív bárjuk posztapokaliptikus rodeódizájnt kapjon. A megoldásért fel kellene keresni a Történelmi levéltárat. (Fotó:
Bauer Sándor / FORTEPAN)
Végre egy bár, amit felismertünk. Ez a Dunapark kávézó, amit annyira csodás stílusban tervezett meg 1937-ben Hoffstatter Béla és Domány Ferenc, hogy semmilyen berendezés nem tudja elcsúfítani. Sőt, ez a nett szociomodernista dizájn ugyanannyira illik hozzá, mint a mostani, ízléstelen nagyvállalkozókra szabott bőrkanapés berendezés. (Fotó:
Bauer Sándor / FORTEPAN)
A szelíden mondén teret berendező szakember szeme előtt az a vágy lebegett, hogy a munkásnők és munkások kulturált körülmények közt találkozhassanak. A nagyzongora, nyilvánvalóan a kép kedvéért került be, de amúgy minden elem valós: a lámpatesteket, székekkel, pufokkal régi vidéki házakban találkozhatunk. A hely és a szellemiség mai megfelelője a Nemzeti Párválasztó, álmakoveczes girlandokkal. (Fotó:
Bauer Sándor / FORTEPAN)
A szocialista beütésű későmodernista stílus értékére utal, hogy ez a nagystílű térben berendezett kávézó ma is sikerrel futna. (Fotó:
Bauer Sándor / FORTEPAN)
Most már bizonyos, hogy a szocialista világrendszer készüt arra, hogy egy erős választ ad a Csillagok háborúja sikerére. A forgatási helyszínek közül a fura szerzetekkel teli bárt már el is készítették. (Fotó:
Bauer Sándor / FORTEPAN)
A lakberendezési magazin fotója azt sugallja, hogy Budapest és Nyugat-Berlin közt nincs is semmi különbség. (Fotó:
Bauer Sándor / FORTEPAN)
itt pedig az elvtársak kulturáltan leülnek sorokba, és beszélgetnek. (Fotó:
Bauer Sándor / FORTEPAN)
Ezen a helyszínen nincs mit bemutatni, ez a kellemes kis hely ma is létezik, az abroszok foltosak, és csikkektől lyukacsosak. a székek kikopottak, és színes minyonok helyett előrecsomagolt szendók árválkodnak a hűtőben. De azokat úgysem fogyasztja senki, mert a kis kevert megy inkább. (Fotó:
Bauer Sándor / FORTEPAN)
A nyolcvanas évek stílusát ügyesen alkalmazó drink bár mondén stílusát azzal fogta vissza a tervező, hogy az egészet egy ablaktalan, szűk sarokba szuszakolta be a tervező. Így a vendégnek mégsem lesz két konyak után az az érzése, hogy itt mindent szabad. (Fotó:
Bauer Sándor / FORTEPAN)
A kulturált kávézó a visszafogott táncesemények színhelye. A párok a kerek parketten ismerkednek egymás táncmozdulataival, miközben a közönség a kagylószékekben figyeli, hogy ki hág át a szocialista erkölcsökön. (Fotó:
Bauer Sándor / FORTEPAN)
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!
