Régi idők bűncselekményei és bűnügyi helyszínei úgy élnek bennünk, ahogy a szétolvasott krimiírók megírták. Sherlock Holmes nagyítóval kutat az angliai vidéki kúriáknál, Hercule Poirot elegáns londoni villákban hívja össze a személyzetet, Columbo gazdag amerikai milliomosok nyomában szaglászik, Derrick a pedánsan berendezett nyugat-német lakásokban próbálja megérteni a gyilkosok lelkivilágát.
Igazi magyar krimik híján alig tudunk bármit is a régi idők magyar bűncselekményeiről és helyszíneiről. A Linda is csak a rendszerváltás körüli bűnözésről és bűnüldözésről ad elnagyolt ízelítőt, és hihetetlen népszerűségét annak is köszönhette, hogy mindenkiben tudatosulhatott: akár egy társasház vagy egy kisállatbolt is bűnügyi helyszínné válhat.
De mit tudunk az ötven-hatvan évvel ezelőtti bűnügyekről? Arról, hogy zajlott a nyomozás a Kádár-korszak kezdetén. A Fortepan értékes, 700 képes válogatást készített a BRFK helyszínelőinek felvételeiből, amelyekből több tízezer negatívkockát őriz Budapest Főváros Levéltára. Budapesti gyilkosságok, öngyilkosságok, rablások, betörések és politikai bűncselekmények áldozatai, tanúi, helyszínei az ötvenes-hatvanas évekből.
Olyan esetekről nézhetnek képeket, amelyek szereplőiről, sztorijáról keveset vagy semmit sem tudunk, sokszor csak találgathatunk. Olykor azt sem tudhatjuk biztosan, milyen bűncselekmény helyszínét látjuk. Induljon a közös nyomozás a régi bűnesetek után!
Miért szorongatja a pisztolyt a vasrácsos ágyon ülő megrendült férfi? Feltehetően egy gyilkosság rekonstrukcióján járunk, és a háttérben ülő kalapos férfi vezeti a nyomozást, és éppen kihallgatja az ágyon ülő urat. Furcsa persze, hogy miért adnak fegyvert a kezébe, még ha nincs is megtöltve.
Kit ölhetett meg? A puritán szobabelső alapján nő aligha élt ebben a lakásban, az újságpapírral fedett asztal, a kopott karosszékbe tett lámpa legalábbis nem gondos női kezekre utal.
(Fotó:
Budapest Főváros Levéltára / FORTEPAN)
Rejtély a szabómesternél. Helyszínelők, nyomozók és bámészkodók Németh Imre szabómesternél, akinél le van húzva a roló. Valószínűleg az utcán történt valami, aminek akár köze sincs a szabómesterhez. De ki ez a titokzatos szabó? Ugyanilyen nevű szabó dolgozott 1943-ban a Vörösmarty utca 2-ben, de nem tudható biztosan, hogy most nála járunk. Az OH jelzés a falon a fehér nyíllal egy II. világháborús óvóhelyet jelez. Ezt talán használták 1956-ban is. (Fotó:
Budapest Főváros Levéltára / FORTEPAN)
A kézen fogva járó fiúk esete. Persze, nem egymás kezét fogják, megbilincselték őket. A ruházatból ítélve a nyakkendős nem rabló, hanem rendőr - valószínűleg helyszíni szemlére hozta az elkövetőt. Mit követhetett el a lepukkant téglaépületnél, amely lehet Budapest bármelyik peremkerületében, északon Újpesten vagy Rákospalotán, vagy Csepelen is? (Fotó:
Budapest Főváros Levéltára / FORTEPAN)
Amit a tömeg bámul, feltehetőleg a fotós mögött van. Egy vasúti töltés tetején nem véletlenül gyűlik össze ennyi ember. A vonat valószínűleg elütött valamit, és nem is biztos, hogy baleset történt, lehet öngyilkosság vagy gyilkosság is. (Fotó:
Budapest Főváros Levéltára / FORTEPAN)
Mintha csak egy Karel Čapek-kriminovellába csöppentünk volna. Ő tudott oldalakat szentelni annak a kérdésnek, hogy került egyetlen lábnyom egy havas mezőre.
Mi most egy felforgatott irodahelyiségben vagy tárolóban vagyunk, a székek eldöntve, a papírok szanaszét. Elsőre azt hihetnénk, betörtek ide. De akkor mit keres az értékesnek tűnő avantgarde festmény a helyiségben? Azt miért nem lopták el? Később került elő? Vagy éppen hogy ellopták, és itt tárolták a tolvajok? Nyomozóink utánajártak: nem akármilyen festményről van szó! Scheiber Hugó Külváros című képe, amelyet 2011-ben is kikiáltottak egy aukción. A becsült értéke akkor 1 és 1,4 millió forint között volt. De hogy került a festmény ötven évvel később az aukcióra?
(Fotó:
Budapest Főváros Levéltára / FORTEPAN)
Ma már mosolyoghatunk Agatha Christie egyik remekművén, a Holttest a könyvtárszobában című regényén. Kinek van manapság könyvtárszobája? És miért követne el ott valaki bűncselekményt? A két ártatlanul néző fiúval márpedig egy könyvtárszobában vagy könyvtárban vagyunk. A két fiú pedig talán azt írógépet lopta el, amelyet az egyikük a kezében szorongat. (Fotó:
Budapest Főváros Levéltára / FORTEPAN)
A nehezen betörhető üvegek és a szuperbiztos, rendőrséghez is bekötött riasztók korában ma már alig láthatunk betört vitrint. Hatvan évvel ezelőtt azonban nyilván nem is kevés kirakatbetörés fordult elő. Pláne, ha egy értékes táska volt az üveg mögött. Vagy nem is táska lehetett a polcon? A tolvajról mindenesetre annyit tudunk, hogy nem a cipők és kendők megszállottja volt. (Fotó:
Budapest Főváros Levéltára / FORTEPAN)
A falon függő férfi esete. A kép zavarba ejtő. Miért mászott fel a férfi az épület falára? Valószínűbb, hogy nem a bűncselekményt, hanem annak rekonstrukcióját látjuk. Valaki betörthetett az épületbe, amely az oszlopról ítélve múzeum, esetleg színház. A nyomozók pedig próbálják kideríteni, hogy jutott be a magas ablakon. Tényleg, hogy jutott be? És miért ott hatolt be az épületbe? (Fotó:
Budapest Főváros Levéltára / FORTEPAN)
Csavargó, apám, France, Tubi, Kümi. Miért tetováltat valaki ilyen szavakat a testére? A dekorációból nem hiányzik a sellőlány, a kígyó, a bokszoló, a fürdőző matróna. A koszos körmű férfi mintha csak bilincselésre várna. (Fotó:
Budapest Főváros Levéltára / FORTEPAN)
Mély gödörben, az avar alatt rejtegették a fegyvereket, amelyeket megtaláltak a nyomozók. Gyilkossághoz vagy rabláshoz használták? A fegyverrejtegetés persze lehetett politikai célú is, 56-ban sok fegyver került ki az emberekhez, sokan elrejtetették azokat, mert azzal számoltak, hogy újra kitör a forradalom. Egy korabeli főbűn lenyomata. Nem a tiltott fegyvertartás, ahogy ma hívjuk, hanem a fegyverrejtegetés, ami jórészt éppen az ilyen célú fegyverbirtoklás bűnét jelentette. (Fotó:
Budapest Főváros Levéltára / FORTEPAN)
Az egyik zokniban tán szilva, a másikban barack. Pálinka. A vécén csücsülő úr talán egy fülön csípett szeszcsempész. (Fotó:
Budapest Főváros Levéltára / FORTEPAN)
Musek Jánosnénak rossz napja volt. Apró külvárosi trafikját, amely valaha a férjéé lehetett, csúnyán kifosztották, és egyértelmű, hogy az ablakon másztak be a betörők. Meglepő, mert a fotót elnézve az ajtónál sem ütköztek volna komolyabb ellenállásba. Ki törthetett be a puszta közepén álló trafikba? És mit vihetett el a szomorú Musek Jánosnétól? (Fotó:
Budapest Főváros Levéltára / FORTEPAN)
Rögtön egy újabb Agatha Christie-krimi jutott az eszembe, Gyilkosság a paplakban, bár itt valószínűleg ennél kisebb bűncselekmény történhetett: a falon lévő nyomok alapján perselylopás történt. A helyet sikerült azonosítani, a józsefvárosi Tömő utca 31. alatt lévő római katolikus kápolnát rabolta ki valaki. (Fotó:
Budapest Főváros Levéltára / FORTEPAN)
Ma már ritkábban látni betört autóablakokat, több a riasztó és ritkábban hagyunk pénztárcát az ülésel. Az I. kerületi Szilágyi Dezső téren rosszul járt egy tehetősebb budai polgár, kellett neki nyugati kocsi, pláne egy Opel Olympia Rekord. (Fotó:
Budapest Főváros Levéltára / FORTEPAN)
Újabb bolti lopás, újabb gyermek elkövetők. A kisebbik még magyarázkodhatott, hogy éhes volt, de a nagyobbik srác lebuktatta mindkettőjüket a kezében szorongatott snapszos üvegekkel. (Fotó:
Budapest Főváros Levéltára / FORTEPAN)
A cipőben talált pisztoly még érthető, ha valai rablásra vagy gyilkosságra készült. De mihez kellett a cipő mellett lévő hosszú zsinór? (Fotó:
Budapest Főváros Levéltára / FORTEPAN)
Talán egy holttest keresnek a nyomozók a Dunában. Vízbe fulladt? Vízbe fojtották? Vízbe ölte magát valaki? az se biztos, hogy megtalálták valaha. A helyszínt viszont felismerhetjük: a ráckevei Duna-ág pesterzsébeti szakaszánál vagyunk, szemben jól látszik a csepeli papírgyár. (Fotó:
Budapest Főváros Levéltára / FORTEPAN)
Lehet, nem is bűntény, hanem egy baleset történt a jeges úton. De bármelyik krimifilm kezdőképének is beillene az oldalra borult autó. rémisztő, hogy sehol egy bámészkodó, még az ablakokban, az erkélyeken sem. És más parkoló autó sincs az utcán. (Fotó:
Budapest Főváros Levéltára / FORTEPAN)
Köszönet a nyomozócsapatnak:
A negatívok feldolgozásában Natasha Pavlovskaya és Pálinkás Zsolt, a fotók adatolásában Lajtai László és Simon Gyula segített. A Scheiber Hugó kép azonosítását Borovi Dánielnek köszönjük.
A gyűjtemény digitalizálását a Budapest Bank kétszázezer forinttal támogatta.
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!
