Index Vakbarát Hírportál

Agárdiné, egy duplát lesz szíves, de ne zaccból!

A századfordulós Budapest híres kávéházi miliőjét elsöpörte a két világháború, az ötvenes évek közepéig a lakosság az ország helyreállítására koncentrált. 1956 után azonban felpezsdült az élet, a politikai nyomás már kevésbé volt érezhető a mindennapokban. Sorban nyíltak az áruházak, boltok, és a keleti blokk országai közötti munkamegosztásra létrehozott KGST-nek hála, az üzletek polcai kezdtek megtelni árucikkekkel. Szabadabban áramlottak be a zenék, a divatcikkek, a szocialista mérnökök sokszor a nyugati termékeket másolták és gyártatták le. Begyűrűzött néhány újdonság is – köztük a krémkávé.

A krémkávé olasz találmány, készítésekor a vizet nem forralva juttatják át a kávén, hanem alacsonyabb, 80 fok körüli hőmérsékleten, de nyomást alkalmazva, így a kávé finomabb lesz, mint a főzött, a tetején pedig a kávészemek olajtartalma miatt megjelenik egy habszerű réteg, amely keverésre sem tűnik el, innen kapta nevét. A tervgazdálkodásban meghatározottak szerint az ötvenes évek második felétől rengeteg eszpresszó nyílt, felszerelve a krémkávé készítésére alkalmas modern gépekkel. A kávézás korszakainak megismeréséhez hasznos olvasmány Zeke Gyula könyve, a Volt egy feketém. A hatvanas évek fénykorát fotózta végig a Vendéglátás magazin fotósa, Bauer Sándor, akinek húszezer fennmaradt negatívja pontosan festi le a bizakodással és tenni vágyással teli kort.



Rovatok