Nem is olyan rég mutattuk be azt a páratlan kincset, amit a Fortepan és a Hungaricana tett közzé amolyan karácsonyi ajándékként: egy csomó, nagy felbontású légi felvétel az 1944-es Budapestről egy interaktív térképre pakolva. A fotózás célja az első angol légitámadás felmérése volt. Talán kevesen gondolták, hogy épp ezek a fényképek maradnak az utolsó tanúi annak a régi fővárosnak, amely néhány hónappal később végleg eltűnt. Decemberi cikkünkben leginkább az ostromról és a képek születéséről esett szó, minket most viszont maga a város érdekel: mennyit változott Budapest azóta?

Annak ellenére, hogy előbb a bombázások sora, majd szörnyű lassan átvonuló ostrom, végül a helyenként ok nélkül pusztító „helyreállítás” is alaposan beleavatkozott a városszerkezetbe, a légi felvételeket nézegetve az embernek az az első benyomása, hogy alig változott valami. Házak jöttek-mentek, de az utcák, a terek, a telkek szinte mindenütt ugyanazok maradtak. Innen föntről, felületesen nézve nem sok minden változott. Ebben annak is szerepe lehet, hogy a leggyökeresebben azok a területek alakultak át, amelyek akkoriban a város szélének – sőt, városon kívüli agglomerációs kistelepüléseknek – számítottak. Az Örs vezér tere környéke például, ahol a semmiből nőtt ki egy forgalmas csomópont és egy hatalmas lakótelep, rajta sincs a térképen, ahogy mondjuk Békásmegyert vagy Káposztásmegyert is hiába keressük rajta.

Persze azért itt-ott felfedezhetjük a mai panellakótelepek helyét, mondjuk Kelenföldön. A Tétényi és a Fehérvári utat, meg az azokat keresztező Andor utcát akkoriban még nem lakóparkok, meg tízemeletes panelek, hanem szántóföldek és hétvégi házak szegélyezték. (Fotó: Magyar Királyi Honvéd Légierő / FORTEPAN)

Sokkal durvábban alakították át a várost a háború utáni évtizedek Óbudán. Az eredeti utcaszerkezetnek csupán a nyoma maradt meg, s az egykori kis házakból is csak hírmondónak hagytak meg egy párat. Hogy mennyire lehetett itt jó lakni, az persze más kérdés, hiszen elképesztően sűrű volt a beépítés. Ennyire aprómintás patchworköt sehol nem találunk a Budapest- térképen. Ennek ellenére simán elfért a szűk utcákon a villamos is: nézzétek, épp ott fordul be a Fő téren. (Fotó: Magyar Királyi Honvéd Légierő / FORTEPAN)

Persze valószínűleg a szocializmus nélkül sem maradt volna fenn sokáig a régi Óbuda: a Duna túlpartján már látni, ahogy épül az új Árpád híd, amely néhány évvel később így is, úgy is hatalmas forgalmat engedett volna rá. 1944-re még csak a pillérek voltak kész, ez lett a nagy szerencséje a hídnak: a németeknek nem volt fontos felrobbantani. A képen jól látszik, hogy a Margit-sziget csúcsát meghosszabbították, hogy megfelelő lehajtót alakíthassanak ki rajta, és az is, hogy a pesti oldalon még nem igazán építették ki a közlekedési kapcsolatot: a Hungária-körgyűrűt még nem húzták ki idáig. (Fotó: Magyar Királyi Honvéd Légierő / FORTEPAN)

Még nagyobbat változott a Duna-part Délen. A Déli összekötő vasúti híd akkor még a pesti oldal ipartelepeit kapcsolta össze a budai oldalon fekvő nagy semmivel. Budán annyira nem volt semmi, hogy szinte csak a vasúti töltés emelkedik a parti mocsár fölé. A Lágymányosi-öböl még egészen a vasútig tart: a most épülő BudaPart helyén víz van, de az Infopark és az egyetemi negyed helyén is egy tó tükre csillog. Túloldalt, ahol most a Müpa és a Nemzeti Színház áll, raktárak sorakoznak katonás rendben. Igazi logisztikai központ volt ez vízi és vasúti kapcsolattal, és rengeteg ipari létesítménnyel. Az utóbbiakból mára csak a gyönyörű Közvágóhíd és a klassz irodaházzá alakított Borjúvásárcsarnok maradt meg. (Fotó: Magyar Királyi Honvéd Légierő / FORTEPAN)

De nem csak az egykori városszéleken változott nagyot Budapest, hanem a kellős közepén is. Például a Deák tér környékén. Nem csak arról van szó, hogy lecserélődött rengeteg ház, de egy egész háztömb tűnt el nyomtalanul. A helyén sokáig a buszpályaudvar parkolója volt, de évtizedeken át nem adták fel, hogy egyszer beépítik. Az ide álmodott Nemzeti Színházból azonban csak földalatti rész készült el, ez lett később a Gödör, amit ma Akváriumként ismerünk, fölé pedig egy hányattatott sorsú közpark került. A klasszikus értelemben vett Erzsébet téren még áll a Nemzeti Szalon épülete (ez a háborúban súlyosan megsérül és a hatvanas években elbontják), a Deák téren viszont hiába is keresnénk a metrólejárót. A mai Városháza park helyén úgy tűnhet, hogy maga városháza áll, de ez csak látszat a magasból. Azokat a toldott épületrészeket épp elbontani készültek, hogy a helyükre gigantikus felhőkarcolót emeljen a főváros (még ha nem is olyan elegánsat, mint amit évtizedekkel később terveztek oda). Igazi kuriózum viszont az az üres placc, ami a mai bulinegyedben virít. A rendkívül zsúfolt, egészségtelen városrész szerkezetét akkoriban tervezték fellazítani a Madách sugárúttal, de a nagyra törő tervekből nem lett semmi. (Fotó: Magyar Királyi Honvéd Légierő / FORTEPAN)

A pesti városképet legmarkánsabban azonban nem ezek a beavatkozások változtatták meg, hanem ami kicsivel arrébb, a Korzón történt. Bár mindössze három épületet emeltek oda (Duna InterContinental, 1969; Hotel Forum, 1981; Atrium Hyatt, 1982), és az egyiket nem is közvetlenül a partra, ez a három szálló gyökeresen megváltoztatta Budapest képét. Igaz, itt korábban is épületek sorjáztak, köztük természetesen több szálloda is akadt. Ám az új épületek messze felülmúlták elődeiket méretben, volt olyan, amelyik négy régi telekre pöffeszkedett, sokkal magasabbak lettek a környező házaknál, és egyértelműen hátat fordítanak a városnak, elvágva azt a folyótól. Kár. (Fotó: Magyar Királyi Honvéd Légierő / FORTEPAN)

A Tabánt elnézve nem annyira a változás a legszembetűnőbb, hanem épp az, hogy már akkor is milyen üres volt a domboldal. Sőt, sokkal kisebb fák vannak ott, mint ma, hiszen alig egy évtizede takarították el onnan a falusi hangulatú városrészt. Hogy a helyére végül nem épült modern negyed, az leginkább pont a háborúnak volt köszönhető. Persze különbségek azért vannak: itt még a régi Erzsébet híd látható, melynek egészen más volt a budai hídfője, és áll még a szerb templom is, amit csak Sztálin 70. születésnapjára tüntettek el. (Fotó: Magyar Királyi Honvéd Légierő / FORTEPAN)

Alaposan megváltozott a szomszédos Lánchíd budai hídfője is. Ahol ma a körforgalom van, ott egykor egyszerű kereszteződés volt. Az azt határoló paloták szinte mindegyike eltűnt. A Duna- parti házsor helyén ma park van, ahogy Sikló előtt is. Egyedül a félig lerombolt Ybl-épület helyén maradt foghíjtelek, igaz jóval kisebb, mint az eredeti házé volt. Ennek a beépítése épp most zajlik. (Fotó: Magyar Királyi Honvéd Légierő / FORTEPAN)

A legfurcsább egykor és ma képpárt kicsivel feljebb, a Királyi Palotánál lehetne elkészíteni. A Sándor-palota környékén (ahol a légi felvétel szerint akkoriban a legtöbb autó állt Budapesten) ma hatalmas rommező van, de mint a fotón is látható, egykor rengeteg épület állt itt: a Honvédelmi Minisztérium, a Teleki-palota, a Királyi Istállók, a Főőrségi Laktanya, a Királyi Lovarda. A dolog pikantériája, hogy ezek az épületek, ma nincsenek sehol, de a jelenlegi tervek szerint újra állni fognak. Lehet, hogy egy tíz év múlva készült légi felvétel jobban fog hasonlítani a 1944-es állapotra, mint a mai. (Fotó: Magyar Királyi Honvéd Légierő / FORTEPAN)

Kövesse az Indexet Facebookon is!

Követem!