Békebeli flúgos futam: úttalan utakon a Ferenciek terétől az Oszmán birodalomba

Így túrázott a Magyar Automobil Club Budapestről Konstantinápolyba

A Fortepan és a Közlekedési Múzeum közti együttműködés révén mutathatjuk meg olvasóinknak az alábbi fényképsorozatot, amely az 1912-es Budapest-Konstantinápoly Túraúton készült. Az ilyen jellegű extrém hosszú, többnapos megmérettetés abban az időben eléggé elterjedt volt: 1907-ben a francia Le Matin napilap Peking-Párizs között hirdetett meg egy raliversenyt, amelyet egy évvel később követett a New York-Párizs közti túra. Közép-Európában Henrik porosz herceg, II. Vilmos császár testvére honosította meg ezt a fajta rendezvényt: a szerényen saját magáról elnevezett verseny több országot – így 1909-ben Magyarországot is – érintett.

A Magyar Automobil Club, amely 1912-ben megkapta a Királyi cím viselésének jogát (KMAC), 1909-1914 között több hasonló túrát rendezett. Ezek közül is kiemelkedik a "Budapest-Constantinople" túraút, amelyre 1912. június 29 és július 8 között került sor. Az autós túra a Ferenciek terétől indult (itt volt a KMAC székháza, a második világháborúig szinte az összes fontosabb túraverseny innen rajtolt) és az Oszmán Birodalom fővárosa, azaz Isztambul volt a hivatalos cél. A teljes táv 1520 km volt – akadt olyan nap, amikor 450 kilométert kellett megtenni a résztvevőknek. A túra tényleges végállomása a török tengerparti Yalova fürdőhely volt, ahol a túrázók két napon át pihenhették ki a fáradalmakat. A képeken látszik, hogy a 25 résztvevő – akik között akadt svájci, német, osztrák, sőt amerikai is – sokszor úttalan utakon volt kénytelen haladni. A KMAC ilyen módon is népszerűsítette az automobilt, amely akkoriban nagyon ritka látvány volt: a történelmi Magyarország területén az első világháborúig kb. 5000 személy- és teherautomobilt regisztráltak.

Már-már karneváli jellegű az autómobilok felvonulása. (Fotó: Magyar Műszaki és Közlekedési Múzeum / FORTEPAN)

Férfiak és az ő csudálatos pöfögő masináik. (Fotó: Magyar Műszaki és Közlekedési Múzeum / FORTEPAN)

A tréfás jelenet egy fontos dologra hívja fel a figyelmet: az úttalan utak miatt szükség volt fegyverekre a kószáló vadállatok miatt. (Fotó: Magyar Műszaki és Közlekedési Múzeum / FORTEPAN)

„A túraút útvonala mentén az egész magyar közönségben nagy érdeklődést ébresztett az automobilizmus iránt, felvilágosítólag hatott a közönségre, és végül a külföld érdeklődését is fel tudta kelteni hazánk természeti szépségekben gazdag vidékei iránt” – a KMAC egy másik túraút értékelésében írta ezeket a sorokat, de a Budapest-Konstantinápoly versenynek is ez volt a fő célkitűzése. A képen a brassói városháza látható a felsorakozott autók mögött a háttérben. (Fotó: Magyar Műszaki és Közlekedési Múzeum / FORTEPAN)

A 25 nevezőből 20 indult, kettő út közben kiállt, Bulgáriában csatlakozott a menethez Fanta Richard svéd főkonzul Szófiából. Végeredményben tehát 18 kocsi érkezett Konstantinápolyba, közülük az egyik, a berlini Alexis Kellner kétnapos késéssel. Mindezt egy emlékalbumból tudjuk, amelyet a Magyar Automobil Club állított össze a résztvevőknek. 2004-ben egy aukción tűnt fel egy példány, ami jelenleg egy magángyűjteményben található. (Fotó: Magyar Műszaki és Közlekedési Múzeum / FORTEPAN)

„Bulgárián keresztül való utazásukban a magyarokat mindenütt nagy lelkesedéssel fogadták. Az automobilokat valóságos virágesővel borították el. Tirnovóban banketet adtak tiszteletükre” – írta a Pesti Napló. (Fotó: Magyar Műszaki és Közlekedési Múzeum / FORTEPAN)

„Az út érdekességei közé tartozott, hogy Szinajában [Sinaia] a román trónörökös meghívására megnéztük a királyi parkot. Itt láttuk az egész királyi családot, az akkori román királyt Károlyt, feleségét Carmen Silviát, a fiukat a későbbi román királyt Ferdinándot és unokájukat Károlyt, aki szintén később román király lett” – emlékezett vissza Csermely Károly, korai magyar automobilista és aviatikus, akinek önéletrajzát néhány évvel ezelőtt a szemétből guberálták ki a Fortepan alapítói. (Fotó: Magyar Műszaki és Közlekedési Múzeum / FORTEPAN)

„[Bukarestben] a Román Királyi Autóclub vendégei voltunk, a trónörökös nevében Bibeszku herceg hívott meg bennünket. Bár a programban benne volt, hogy a megjelenés estélyi ruhában kötelező, de ennek nem tudtunk eleget tenni, mert a vonatra feladott ruháink sehol se tudtak bennünket utolérni, sőt a túraút befejezése után miután visszatértünk Budapestre, két hónapi késéssel érkeztek utánunk csomagjaink. A késedelem oka az akkori bolgár-török háborús helyzet volt, s emiatt voltak a határnál akadályok” – írta Csermely Károly. (Fotó: Magyar Műszaki és Közlekedési Múzeum / FORTEPAN)

„A török vonalon már nem nagyon lehetett beszélni, mert a cca 600 kilométeres utat szántóföldeken és réteken átszelő földutakon tettük meg." (Fotó: Magyar Műszaki és Közlekedési Múzeum / FORTEPAN)

"Drinápoly előtt pedig a folyón gázlókon mentünk át, ahol is a gázlóval ismerős törökök mentek a kocsik előtt és mutatták az utat.” – írta Csermely Károly. (Fotó: Magyar Műszaki és Közlekedési Múzeum / FORTEPAN)

Bár a Túraút igen fárasztó volt, de azért mókázásra is maradt idő. Egy kis tornamutatvány, amíg a motor hűtővize lehűlt. (Fotó: Magyar Műszaki és Közlekedési Múzeum / FORTEPAN)

Mókázás, bolondozás kilométerekövön ülve.

Mókázás, bolondozás kilométerkövön ülve. (Fotó: Magyar Műszaki és Közlekedési Múzeum / FORTEPAN)

"Drinápolyban egy igen kedves jelenetben volt részünk: a török fiatalság egy része magyar ruhában, nemzetiszínű szalaggal fogadott bennünket és testvér-testvér-t kiáltoztak. Innen folytatódott az út Konstantinápolyba." (Csermely) (Fotó: Magyar Műszaki és Közlekedési Múzeum / FORTEPAN)

Az automobilizmus hajnalán járunk. A teljesen zárt felépítmények elterjedésére még legalább 15-20 évet kell várni. Dacára annak, hogy a Túrautat június-júliusban tartották, muszáj volt strapabíró öltözéket felvenni. (Fotó: Magyar Műszaki és Közlekedési Múzeum / FORTEPAN)