Család a romok között
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!
Szétbombázott templom és nevetős esküvői kép, egy ébredező város romjai és fiatal mérnökök, titokban lőtt pillanatfelvétel a Báthory utcai gettóban és evezőslányok a Wartán: a XX. századi Közép-Európa egy polgárcsalád háború előtti, alatti és utáni privát fotóin. Megszállás és túlélés.
“Mindenki tudta, hogy bizonyos dolgokról nem szabad mások előtt beszélni, de otthon azért nem volt titok, hogy mi volt a háborúban. Apámnak még jól is jött, hogy a testvérei disszidáltak, emiatt sikerült magát kirúgatnia a seregből. De hogy a bátyja tényleg a CIA-nál dolgozott-e, azt soha nem tudtuk biztosan.”
Bogdan Celichowski építész lengyelországi képei 25 éve Magyarországon élő fia révén kerültek a már külföldön is terjeszkedő Fortepanra, a fentiek az ő, Jerzy szavai. A 95 évesen tavaly meghalt apa tinédzser éveitől amatőr fotós: hagyatékában egymás mellett vannak családi felvételek, barátok jól sikerült portréi, utcaképek és a munkájához kapcsolódó rengeteg építészeti fotó, a legtöbb a háború utáni újjáépítés idejéből. A közel 1200 felvételből most jórészt a negyvenes években készült darabokat láthatnak. Bár a képeken a politika direktben alig van jelen, a mögöttes történetek bepillantást nyújtanak abba, ami a egy családdal és várossal, a lengyelekkel, lényegében tehát velünk, közép-európaiakkal történt a modern történelem legsúlyosabb évtizedében. (Fotó:
Bogdan Celichowski / FORTEPAN)
A lengyel történelem megfelelő távolságból és perspektívából nézve persze sok hasonlóságot mutat a magyarral, melyek akár valamilyen közös közép-európai sorssal és meghatározottsággal kapcsolatos megmondásokra is ragadtathatja az embert, de a lengyeleknek még nálunk is többször kijutott a jóból. Velük valóban megtörtént az, amitől nálunk rettegtek: a nagyhatalmak egy évszázadra teljesen eltüntették a térképről az országukat, a terjeszkedő németek és oroszok közé szorulva a nemzeti pusztulás náluk így jóval közvetlenebb rémként jelent meg. (Fotó:
Bogdan Celichowski / FORTEPAN)
Sok más polgárcsaládhoz hasonlóan a jogász felmenőiket gondosan számon tartó Celichowskik körében is természetes volt a XX. században a hazafias érzület. A német időkben az ő városuk, Poznań (németül Posen) térségét Bismarck betelepítésekkel, elnyomással, a lengyel iskolák megszüntetésével próbálta erővel germanizálni; nem meglepő, hogy 1918 után újjászülető Lengyelországban ez a nyugati rész a Dmowski-féle nacionalista irányzat egyik fő bástyája lett. (Fotó:
Bogdan Celichowski / FORTEPAN)
A képek szerzője: Bogdan Celichowski a világháború előtt. Amikor az 1922-ben született Bogdan az utolsó békeévekben belevethette magát új szenvedélyébe, a fényképezésbe, Lengyelország már aktívan fegyverkezett, hogy megvédje magát. Noha az egymilliós lengyel sereg európai szinten is jelentős erővel bírt, a kétirányú támadás ellen nem volt esélye: egy hónappal az 1939. szeptember elsejei német, és két héttel a 17-i szovjet támadás után Lengyelország kapitulált az országot ismételten felosztó két birodalom előtt. (Fotó:
Bogdan Celichowski / FORTEPAN)
Miután 1939-ban Poznań német kézbe került, azonnal megindult a kitelepítettek és a menekültek sora. A Celichowski-családnak 15 perce volt rá, hogy összeszedje a holmiját. Készültek erre, amit tudtak, becsomagolták korábban; a túléléshez feltétlenül szükséges dolgok mellett Bogdan magával vitte a filmjeit, fényképeit és a családi albumot is, benne az itt látható háború előtti fotográfiákkal. (Fotó:
Bogdan Celichowski / FORTEPAN)
Míg a kényszerű háborús népvándorlásban az ő poznańi házukba baltikumi németeket költöztettek be, ők egy gettósított zsidó család lakásába kerültek Skiernewicébe. (Fotó:
Bogdan Celichowski / FORTEPAN)
Itt, Poznańtól 250 kilométerre keletre a Lengyel Főkormányzóság területén, ahol valamivel jobb volt a helyzet, mint a közvetlenül a Reichhez csatolt Nyugat-Lengyelországban. A gyakorlatban ez annyit jelentett, hogy az otthonról hozott javakat, ha mélyen áron alul is, de pénzzé tudták tenni; a karácsonyi vacsora (hagyományosan Lengyelországban ez 12 fogásos menüsort jelent), ekkor így is csak borssal megszórt kenyér lehetett. (Fotó:
Bogdan Celichowski / FORTEPAN)
Miután a németek betiltották a lengyel nyelvű gimnáziumokat is, Bogdan és testvérei földalatti középiskolában tették le az érettségit. Közben az egész család részt vett az ellenállásban. Stefan, az idősebb fiú, az erősen nacionalista Brygada Swietokrzyska (magyarul Szent Kereszt Brigád) egységeihez csatlakozott. Ők nem fogadták el az emigráns lengyel kormányt és az ellenállás fő erejét, a Honi Hadsereget sem. A mozgalom emlékezete ma is erősen megosztó. A vádak szerint elsősorban kommunisták ellen harcoltak és zsidókat gyilkoltak, miközben helyenként jó kapcsolatokat ápoltak a Gestapóval is; az 1945 után kivégzett, névtelen sírokba elhantolt “kiátkozott katonáknak” ugyanakkor a jobboldalon kultusza van, akiknek igazságot kívánnak szolgáltatni. (Fotó:
Bogdan Celichowski / FORTEPAN)
Hogy Stefan mit tett a háborúban, ugyan nem volt teljes tabu később a családban, de pontosan azért sem tudhatták, mert a testvérrel majd három évtizedig csak levélben tudták tartani a kapcsolatot. Miután a varsói felkelésben sebesülteket szállított, csatlakozott a Brygadához. A nemzeti mozgalom elképzelései szerint a fő veszélyt a háború után a szovjet jelenti majd; hogy a majdani ellenálláshoz szükséges erőt megőrizzék, a közeledő Vörös Hadsereg elől Bogdan egysége a németek tudtával, német területen át 1944-ben megindult Nyugat felé. Részt vettek egy szovjet területen ledobott diverzáns csoport kiképzésében, Csehországban felszabadítottak egy koncentrációs tábort, majd az amerikai zónába érve, mint szövetséges erőt fogadták őket. (Fotó:
Bogdan Celichowski / FORTEPAN)
Egy ritka kép a gettóból, ahol amúgy tilos volt fotózni. A felvételen a skiernewicei Báthory István utcát (ulica Stefana Batorego) látjuk, az erdélyi fejedelemről és lengyel királyról elnevezett utca gyalogoshídja alatt gyerekek, asszonyok jönnek szembe. 1940-ben 6900 embert zsúfoltak össze a kijelölt területre. A kisvárosi gettó lakóit három évvel később a varsói gettóba szállították át. A döntő többség nem élte meg a háború végét. (Fotó:
Bogdan Celichowski / FORTEPAN)
Feltehetően zsidó rendőrök felügyelete alatt vonuló zsidó munkások. A kép elkészítése nagyobb kockázatot jelenthetett. (Fotó:
Bogdan Celichowski / FORTEPAN)
Hősünk, a fotókat készítő Bogdan is szeretett volna csatlakozni a brigádhoz, de elkésett. Krakkó mellett szovjet katonák jöttek vele szembe; szerencséje volt velük, bár mindenét elvették. Egy rekvirálás még segített is neki: a Nyugat felé hadizsákmányért indított első szovjet vonattal jutott ő is haza, az öt éve elhagyott Poznańba, a család régi otthonába. (Fotó:
Bogdan Celichowski / FORTEPAN)
A házban még ott volt a régi házmester, nála a kulcs, ajtóban a zár, falban az ajtó, ls még a falak is álltak. A lakatlan lakásban, a betelepített németek addig feltehetően már elmenekültek, még a biedermeier bútorok többsége is sértetlen volt. A képen a Celichowski-család; pipával a szájában Stefan, előtte anyja, őmellette a húga ül. (Fotó:
Bogdan Celichowski / FORTEPAN)
Poznań belvárosa a Városháza tornyából fényképezve. A család maradéka visszaköltözhetett, de Bogdanék lánytestvére hamarosan Angliába került, Stefan pedig a németországi amerikai zónából egyenesen Amerikába. Az itthon maradottak róla később annyit tudtak meg, hogy Washingtonnak dolgozik, de azt gyanították, ez közelebbről a CIA-t jelentheti. Utóbb úgy hallották, még az akkor egyik leginkább elhíresült kelet-európai kémügyben is részt vett: amikor az állambiztonsági fő fejes Józef Swiatło lelépett Amerikába (nálunk is voltak disszidáló állambiztonságiak, még ha ezek nem is ennyire nagyszabású történetek), a testvér is részt vett a kihallgatásain; Swiatło hamarosan már a Szabad Európa Rádió lengyel adásában tárta fel a törvénytelenségeket, melyeket nem sokkal korábban az ő részvételével követtek el. (Fotó:
Bogdan Celichowski / FORTEPAN)
Szczecin, németesen Stettin, az Odera-parti nagyváros, kilátással a kikötő felé. Nem kell mondani, hogy az ötvenes évek kommunizmusában mennyire volt életbiztosítás egy CIA-gyanús emigráns testvér, de fura módon a Lengyelországban maradt rokonoknak nem származott nagyobb baja ebből a kapocsból. A frissen végzett építész Bogdant az ötvenes évek elején egy paranccsal akarata ellenére hivatásos katonává tették, az ellenőrzéseknél mindig beírta, hogy testvérei Nyugaton élnek - végül ezzel sikerült kirúgatnia magát a hadseregtől. (Fotó:
Bogdan Celichowski / FORTEPAN)
Modernista építész lett; sok más mellett tervezett pszichiátriai intézetet (nem a börtönszerű fajtából), lakótelepet, sőt mélyen hívő emberként még templomot is - a katolikus Lengyelországban lehetett -, a saját lakótelepére. (Fotó:
Bogdan Celichowski / FORTEPAN)
Mint Bogdan fia, az 1991 óta Magyarországon élő Jerzy mondja: “Jöttek a németek, majd jöttek a szovjetek, itt nem lehetett válogatni. Mindenki tudta, hogy pár dologról jobb nem beszélni, de nálunk is volt otthon szamizdat. Jártunk az állami május elsejékre, aztán a nyolcvanas években az ellenzéki Szolidaritás majálisaira.” (Fotó:
Bogdan Celichowski / FORTEPAN)
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!
