Mert kell egy csapat, kell
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!
Jávor István fotóival már többször foglalkoztunk itt az Indexen: Amerika, Kárpátalja, a legendás Taurus gyár és a Jedlik Ányos Gimnázium bolondballagása után most egy filmes anyag következik, a Régi idők focijának forgatási képei.
Jávor István a fotós pályát a Fényképész Szövetkezetnél kezdte, a filmes világba Ragályi Elemér operatőr vezette be, az első forgatása a Kakuk Marci volt. „A Régi idők focija volt második, de nekem még ekkor sem volt semmi közöm a Filmgyárhoz hivatalosan. Egyszerűen kimentem a forgatásra minden egyes nap a fényképezőgépemmel.”
A 45 évvel ezelőtti képek szinte véletlenül, egy költözés miatt kerültek elő. „Eddig sehol sem publikáltam ezeket, azt leszámítva, hogy mindig vittem a frissen előhívott képeket a forgatásra, hogy megmutassam a rendezőnek vagy az operatőrnek. Nem mindig volt erre lehetőség, főleg, hogy a filmnek volt egy hivatalos fotósa, B. Müller Magda. Akkoriban Ragályi Elemér fotósa volt, minden olyan filmben dolgozott, amit az Elemér elvállalt, így folyamatosan volt munkája. Ezen a forgatáson is nagyszerű képei készültek, fel sem merült, hogy az én fotóim labdába rúgnak az övéi mellett. A saját örömömre csináltam ezeket a képeket, eddig csak a legszűkebb környezetemnek mutattam meg” – mondta Jávor István a fotókról.
“Az Olimpia bárban haverkodtam össze a Garassal” – ezt már Sándor Pál rendező meséli az előkerült képeket látva.” Ismertük már egymást, egy Balázs Bélás filmemben játszott egy kicsi szerepet. Amikor készült a forgatókönyv, odamentem hozzá nagy tisztelettel, hogy lenne egy főszerep, Mándy, Régi idők focija. Kérdezte, mikor indultok? Mindjárt. Hát az nem megy, mert ő most egy sorozatot forgat, részenként 12 ezer forintért. Ti mennyit fizetnétek? Mondom, 18 a maximum. És azt mondta, hogy nem. Mindenféle emberekkel csináltam próbafelvételt, még a Haumann-nal is, aztán egyik este odajött hozzám a Garas az Olimpiában, hogy álltok ezzel a filmmel. Nagyon ki voltam rá akadva, úgyhogy azt mondtam neki, hogy megtaláltam a főszereplőmet. Mondta, hogy nagy kár, mert végül leállt a sorozat, mégis tudna jönni. Tudtam, hogy ő lesz a főszereplőm, de bosszúból mégis négy próbafelvételt csináltattam vele, mielőtt ezt neki is megmondtam.” (Fotó:
Jávor István / FORTEPAN)
Bal oldalon Sándor Pál rendező tekint fel az égre. “Borúra várva, ez lehetne a kép címe, mert Ragályi azt találta ki, hogy ezt a filmet csak borúban lehet forgatni. Volt olyan, hogy kimentünk a szeméttelepre, és vártuk, hogy elmenjen a nap, hogy szép legyen a film” – emlékszik vissza a rendező. Sándor mellett Bánk László asszisztens sapkában, a kamera alatt B. Müller Magda, a film hivatalos fotósa fotózza a készülő jelenetet. Jávor István viszont a stábról csinált képet: "Sándor Pálról nagyon jó portrékat lehet lőni, olyan mimikája van mint Louis de Funes-nek." (Fotó:
Jávor István / FORTEPAN)
“Kiválasztottunk mindenféle lepusztult helyszínt a filmhez, akkoriban még nem volt ilyen, hogy területfoglalás, csak kimentünk és forgattunk. De itt az történt, hogy mire kiértünk forgatni, lebontották a házat, amit kinéztünk. Az egész stáb rohangált a környéken, mire megtaláltuk ezt az utcát, gyorsan felvettük a snittet.” (Fotó:
Jávor István / FORTEPAN)
“A kép szélén látszik, hogy Garas zsebre dugja a kezét” – mutatja a rendező. “Ez azért érdekes, mert a Mándy megírta a hosszú, barna, kaftánszerű kabátot a Minarikon, el is készült a kabát, felvette a Dezső és azt mondta, hogy “nem áll el eléggé”. Ezért minden beállítás előtt ki kellett tömni a zsebét, és lehetőség szerint mindig zsebre is tette a kezét, hogy minél jobban lebegjen az a kabát.” (Fotó:
Jávor István / FORTEPAN)
“Egy legendás asszisztens, Bánk László dolgozott ezen a filmen, ahhoz a generációhoz tartozott, akik a film szerelmesei voltak, és átlényegültek ebben a munkában. Ő vezényelte ebben a jelenetben a gyerekeket, ma is előttem van, ahogyan mutatja a gyerekeknek, hogyan kell ugrálni, és nagyobbakat ugrik, mint a tízévesek.” Jávor István, a Király utcai forgatásról. (Fotó:
Jávor István / FORTEPAN)
Róbert bácsi konyhája, a Múzeumkertben, a forgatás első napján. A kép jobb szélén Róbert bácsi szerepében Kiss Ferenc, a háború előtti magyar film nagy színésze. Jávort egyébként szeretettel fogadta a stáb. “Az volt az őrült szerencsém, hogy nem csak elviselték, hogy ott vagyok a forgatáson, hanem még segítettek is. Én ekkor még nagyon kezdő voltam, azt sem tudtam, hogy ki-mit csinál, csak azt láttam, hogy tengernyi ember lézeng, dologtalan emberek dohányoznak, látszólag céltalan fecsegéssel töltik az időt. Az, hogy még én is ott voltam, pont az elviselhetőség határán volt. Mégis mindenki segített, Magda is, meg az Elemér melletti fiúk is, amiért örökre hálás leszek.” (Fotó:
Jávor István / FORTEPAN)
Ragályi Elemér operatőr a műteremben a ködöt tereli. A mosodás jelenetekhez sok működre volt szükség, ezeket tereli a számára megfelelő helyre az operatőr. (Fotó:
Jávor István / FORTEPAN)
Garas Dezsőék szárítkoznak a műtermi kályhánál. "Másfél órát kellett könyörögnöm a Garasnak, hogy hajlandó legyen levetkőzni. Nagyon szemérmes ember volt, megígértem neki, hogy én is levetkőzöm majd, de persze nem tartottam be a szavamat. Azért is néz rám ilyen gyűlölettel, hogy mit művelek vele. Ez egy elég jó részlet a mi kapcsolatunkból, amit az imádat és az utálat tartott össze” - emlékszik vissza a jelenet forgatására a rendező Sándor Pál. (Fotó:
Jávor István / FORTEPAN)
Szurkolók a Csabagyöngye meccsen – az ellenfél oldalán. (Fotó:
Jávor István / FORTEPAN)
A kapus Vallay (Vogt Károly) nőjét, a vajaskenyeres lányt nem más alakítja, mint Szabó Ildikó filmrendező, Szabó Zazi. “Szabó Ildikóval a Bohóc a falonban dolgoztam együtt, egészen furcsa körülmények között, 16 éves amatőr kislány volt még. Elhatároztam, hogy soha többé hívom, erre a szerepre is kiválasztottam valaki tök mást, erre két nappal a forgatás előtt eltörte a lábát, így kénytelen voltam megint az Ildit hívni, aki szerintem nagyon jópofa volt végül a filmben.” (Fotó:
Jávor István / FORTEPAN)
A film jelentős része a kőbányai szeméttelepen készült, a közepén állították fel a futballpályát. A háttérben látszódó kémények egy gyárhoz tartoznak, az operatőr Ragályinak annyira megtetszett az épület, hogy megmutatta Gazdag Gyulának, és itt forgatták a Bástasétány 74-et. Sándor Pál az edzések mozgását egy régi filmből kölcsönözte. “Az volt a címe, hogy Tornárok, figyelem! Rengeteg archív anyag volt benne, ott láttam ezt a különös mozgássort, úgyhogy jól el is loptam a filmembe”. Jobb szélen Kern András, a tartalékos Kövesi szerepében, mellette a gyorslábú Bikácsi szerepében Ferenczi Gábor, aki később filmrendező lett, majd az ELTE és a MOME tanára, legutóbb Overdose-ról rendezett filmet.
(Fotó: Jávor István / FORTEPAN)
Ács János, később legendás színházi rendező 24 évesen Színes, a jobbösszekötő szerepében. (Fotó:
Jávor István / FORTEPAN)
Az azóta már nem is létező, Szigony utcai Otthon mozi előterében készült a jelenet Temessy Hédivel, Minarik mindenkitől pénzt próbál szerezni, a mozistól is, őt keresi, amikor a nővel találkozik. Jávor István a mai napig emlékszik a dialógra. “Lilian Gishről beszélgetnek, hogy az egy bőgőmasina volt." (Fotó:
Jávor István / FORTEPAN)
Esztergályos Cecíliába Szabó István Te című kisfilmje után szerettett bele Sándor Pál rendező. "Nagyszerű színésznőnek tartottam és tartom most is. Két dolog miatt: az egyik ezek a szemek. A másik:..." (Fotó:
Jávor István / FORTEPAN)
"A másik, hogy meg tudta csinálni ezt a táncos jelenetet, hiszen eredetileg balettosnak készült, onnan csábította el a színészet. De nézd ezt a statisztériát, mind majdnem alszik, többet kellett velük foglalkoznom mint a színészékkel, hogy tessék már csodálkozva nézni." Esztergályos partnere Gál György, a korban nagyon híres és népszerű táncos és koreográfus, az Operettszínház akkori táncosa. (Fotó:
Jávor István / FORTEPAN)
A film 1924-ben játszódik, ezért írtak bele egy jelenetet az akkor még a felszínen is közlekedő kisföldalatti vasúttal - ez az egyik edzés helyszíne. (Fotó:
Jávor István / FORTEPAN)
“Vogt Karcsi addig járt a nyakamra, hogy ő akar a kapus Vallay lenni, amíg megkönyörültem rajta. Boldog vagyok, hogy hallgattam rá” - emlékszik vissza a rendező. (Fotó:
Jávor István / FORTEPAN)
"Arra viszont már nem emlékszem, hogy ki javasolta, hogy menjünk ki a szeméttelepre. Zseniális ötlet volt. Romvári József csodálatos díszletet épített fel, aminek egy részlete ez. " (Fotó:
Jávor István / FORTEPAN)
“20 ezer méter nyersanyagunk volt, erre kellett leforgatni a filmet. A végére persze elfogyott, ezért maradék anyagra, ún. resztlire dolgoztunk. Úgy lehetett spórolni, ha felgyorsítottuk, így duplaanyit forgattunk a felére. Eredetileg nem így terveztem, de a film stílusába szerencsére belefért.” (Fotó:
Jávor István / FORTEPAN)
Márkus László az MTK-pályán fényképezőgépével. "Amekkora színész volt, nem is filmezett olyan sokat, főleg tévézett. A filmeknek sok volt Laci, az ő színészete. Éppen ezért a forgatást nagyon szerette, állandóan nála volt a fényképezője, minden hülyeséget felvett. Rólam is csinált egy képet, és soha nem kaptam meg, a memoáromból örökre hiányzik egy fotó, amit Márkus László csinált rólam." (Fotó:
Jávor István / FORTEPAN)
A lakoma Minarik Edénél, ami tortacsatába torkollik. “Mindig elolvadtak a torták, ezért cérnával kötözték össze őket, de az sem segített. Egy beállításban akartam felvenni az egészet, de mindig elolvadt a torta. Le kellett állni a háromnegyedénél, és úgy oldottam meg, hogy kitaláltam, hogy a Garas menjen ki a díszletből. Kértem a Zsuzsát (Tóth Zsuzsa dramaturgot), hogy írjon neki egy mondatot, amit egy foncsorozott tükörben elmond közeliben, hogy közben ki tudják cserélni a tortákat. Zsuzsa tíz perc múlva jött a mondattal: legyen az, hogy “Kell egy csapat!”, mire a Garas mondta, hogy hadd mondja úgy, hogy “Mert kell egy csapat, kell”. Mondtam Dezsőke, mondjad úgy nyugodtan." (Fotó:
Jávor István / FORTEPAN)
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!
