A Fortepan egyik emberének különös találkozása volt pár hete. "Rendszeres hétvégi ócskapiaci nézelődése közben összeakadt egy férfival, aki egy pokrócra kitett negatívokat válogatott. Nem állta meg, hogy megkérdezze tőle, miért és kinek gyűjti a filmeket? A válasz így hangzott: a fortepanosoknak. Jópofa duma, gondolhatnánk, ha nem lenne igaz. De a titokzatos férfi tényleg nekünk gyűjt negatívokat – mint kiderült, évek óta! Két héttel ezelőtt találkoztunk, és átadott több mint ötezer szkennelt fotót.

A gyűjteményét látva az az érzésem támadt, hogy ilyesmi volt a Fortepan nyolc évvel ezelőtt. Semmiféle módon össze nem tartozó, de a legszorosabban összeérő, keszekusza képek egy hosszú filmszalagon. Ismeretlen családok, akik véletlenül ugyanazt a napozóágyat vagy távolsági buszt használták. Egymás mögött ültek a ferences templomban vagy a vidámpark körhintáján. Senki nem ismer senkit. De minden képen mi vagyunk."

Chuckyeager - merthogy az adományozó szeretne anonim maradni - főleg árveréseken, bolhapiacokon és lomtalanításokon szerzi be a negatívokat. "Ez egy kulturális mentés" - mondja. Mostanra húsz-huszonötezer fotót  gyűjtött össze, pedig alig három éve foglalkozik ezzel. Az első gyűjteményére egy lomtalanításon bukkant rá, amikor épp a kutyáját sétáltatta. Azóta pedig minden hétvégén kimegy a piacra, és céltudatosan keresi a negatívokat.

A Fortepannak adományozott fotók zöme a hatvanas-hetvenes éveket ábrázolja, de találunk köztük a nyolcvanas-kilencvenes évekből is, a legkorábbi fotó pedig egyenesen az 1930-as évekből van. Szerelmespár a folyóparton, mezei lövőverseny, éjszakai tűzijáték. A Fortepan albumából válogattunk.