Index Vakbarát Hírportál

Mit adott nekünk Bécs?

fortepan 87529
Migránsokat, koszt, zsugorodó Lebensraumot, ezt bárki megmondja, aki látott már haditudósítást a Grabenből. Továbbá örök emigrációs célpontot nekünk, irigységet és bezzegbécsezést, meg persze királyokat, pár százezer Gorenjét és Grundigot. Valamint képeket és sztorikat: a Fortepan hetvenes évekből származó bécsi fotói és az indexes újságírók gyerekkori történetei arról, mit tudott adni Bécs, amikor kinyílt a világ, és mi kíváncsiak voltunk rá.


A császárváros, a vörös Bécs, a multikulti ősi fészke, ahol az egész Monarchia összeverődik a bosnyák szilvakereskedőktől a lengyelnek született bürokratákig, magyar huszároktól a cseh kisiparosokig, zsidó elmeorvosoktól a horvát agitátorokig, a város, ami innen nézve maga a Nyugat, onnan meg ugye a Balkán előszobája, a slamposság irigyelt fővárosa, a mi örök Másikunk, ami mégis annyira a miénk, hogy egy kicsit mi magunk vagyunk, Schwechatra érkezve lényegében már meg is jöttünk, Bécsben mi nem migránsok vagyunk, hanem sógorok, tőlünk aztán nem kell félteni a fehér, keresztény kultúrát, nem tőlünk kell félteni, ein debrecziner bitte, mi vagyunk az ő bús védőbástyájuk, már ha hagynák. Bécsnek büszke vára elesett, de ti apátokat figyeljétek, kaptok ketten egy Mozartgolyót, hát mi sem vagyunk kevesebbek ezeknél semmivel, a büdös életbe, különben is mi az, hogy osztrák?



Rovatok