Itt minden bizonnyal egy tógazdasági léki lehalászást látunk, klasszikus kerítőhálós módszerrel. A vastag jégpáncél elzárja a víz oxigénellátását, ezért a kivágott lékhez húzódnak a halak, a halászok ezt használják ki. Ilyenkor azokat a rafinált halakat is ki lehet hálózni, akik az őszi lehalászást kibekkelték.
(Fotó: FORTEPAN)Korabeli halszállító teherautó. Valószínű, ugyanott készült, mint az előző kép, a kerítés, és a halőrház is inkább halgazdaságra utal, mint természetes vízre.
(Fotó: FORTEPAN)Halszállítás klasszikus módon. Ez a fotó akár 200 éve is készülhetett volna, ha akkor már feltalálják a fényképezést. A haltartó kosarasak, abroncsos dézsák, a szekér, a kenderkötélből fonott halkiemelő szákok talán a honfoglalás korában is ugyanígy néztek ki. A nyári hőségben nagyon kellett vigyázni a halak életben tartására, ez komoly szakértelmet igényelt.
(Fotó: FORTEPAN)Halkimérés egy bárka fedélzetén. A gátról és a háttérről nem lehet megállapítani, hol készült a kép, a töltés felett mintha villamos felső vezeték futna. A kandeláber is nagyvárosi környezetre utal. . A kötényes halászból arra lehet következtetni, hogy nem csak élve, hanem feldolgozva is árusították a halat.
(Fotó: FORTEPAN)Helyszínként befagyott népszigeti öbölre tippelek, háttérben a hajójavító vállalattal. A cég egy része ma is működik, a Közép-Dunán állítólag itt található olyan daru, amivel az uszályok lerobbant motorját ki lehet emelni. Az óriás, sárga GANZ daru az újpesti partról most is jól látható az összekötő vasúti hídnál, kezelője, Kun Pista régi cimborám, az én horgászbárkámat is ő szokta kiemelni, amit most is az üzem területén kalapálgatok. Az egyik régi csarnokban jelenleg egy festő barátom használja jelenleg műteremnek. A képen látható bárkák előző nap köthettek ki, látszik, hogy a jég az még viszonylag friss, pallót kellett rátenni a halak biztonságos kihordásához.
(Fotó: FORTEPAN)Halkimérés halászbárkán a pesti rakparton a Nagycsarnok közelében. Valószínű a halászoktól közvetlenül sokkal olcsóbb volt megvenni a halat, mint a benti halaskofáktól. Viszont ez otthoni pucolással is járt, ami nem egy kellemes feladat a repkedő pikkelyek miatt – tapasztalatból tudom. Egy nagy nagyüzemi halpucolás után – ez egy párkilós pontyot jelent nálam – például már én sem kívánom annyira a halászlevet.
(Fotó: FORTEPAN)A halászbárka testében kialakított haltartó rekeszekben nyüzsögnek a halak. Jól látható, ahogy a próbálnak kiemelni belőlük néhányat. A bárkán kialakított, vízzel teli rekesz a legkézenfekvőbb módszer a halak szállításának és életben tartásuknak.
(Fotó: FORTEPAN)Egy korabeli teherautó merészkedett le a már jócskán elöntött pesti alsó rakpartra halért. A bátor sofőr nagy számú nézőközönséget indukált. Szerintem nem tévedek nagyot, hogy arra kíváncsiak, ki tud-e majd evickélni a halakkal, amelyeket egy rúdra akasztott ládában egy keskeny pallón két rakodó a platóra.
(Fotó: FORTEPAN)A Bromberger Testvérek halkereskedése jól megfér Tóth Józsefé mellett a Nagycsarnokban. A pultokból következtetve itt már pucolt halakat vásárolhat a finnyásabb háziasszony, vagy a halért leküldött cseléd. Az oldalt látható tábláról a kínálat is kiderül, fogas, süllő és süllőfilé, keszeg és kecsege. A fogas egyébként szintén süllő, csak nagyobbra nőtt példányokat becézik így. Valószínű a piaci nap vége felé készülhetett a fotó, mer t a még nyitva lévő standon csak néhány árva keszeg várja a vásárlóját. Kecsegét sajnos manapság már nem nagyon lehet kapni, mert védetté nyilvánították.
(Fotó: FORTEPAN)Itt egy kicsit megakad a halbiológiai tudásom, ugyanis nem tudom eldönteni, hogy a képen egy kisebb viza, vagy egy óriásra nőtt kecsege látható, mindenesetre a halas kofák nagyon vidáman fotózkodnak. A viza és a kecsege is édesvízi tokhal féle, régen a vizabőség olyan magas volt a fővárosban, hogy partszakaszt neveztek el róla, Vizafogó néven, ennek az emlékét ma is őrzi egy lakótelep. A Vaskapu erőmű megépítése óta nem tudnak idáig feljönni az akár 3 méteresre, 500 kilósra megnövő, száz évig is elélő vizák, amelyek egykor Bécsig is felúsztak a Dunán Az ötvenes években azért nagy ritkán mág akadt a hálóba néhány méretes viza. Tehát nagyobb az esély arra, hogy a képen kecsegét látunk (A hetvenes években tettek kísérletet a viza és a kecsege keresztezésére, ebből lett a hibrid vicsege, de a programokat később beszűntették, de azóta is tettek lépéseket az édesvizekben ívó, de a tengerben élő viza újratelepítésére.) Egyébként füstölve a tokhal a legfinomabb, bárki meggyőződhet erről, ha ki tudja fizetni a borsos árat valamelyik eredeti orosz étkeket áruló gasztroboltban.
(Fotó: FORTEPAN)