A Badacsony a Balaton-felvidék talán legjellegzetesebb hegye, amelyet idén is, mint már több száz éve minden ősszel, megtöltöttek a szüretelők és a csak egy korty borra vágyó kibicelők. És bár a hegy sokat változott az elmúlt évszázadban, a szőlő, a bor és a Balatonra nyíló csodálatos kilátás a 40-es, 50-es és 60-as években is ugyanúgy vonzották ide az embereket, mint most. A Fortepan képgyűjteményben megtalálható fotók segítségével most megmutatjuk, milyen is volt a szüret Badacsonyon akkor, amikor a szüleink és a nagyszüleink voltak gyerekek.
Óriási közhely lenne azzal jönni, hogy már az ókori rómaiak is nyaraltak a Badacsonynál, de valami ilyesmi a helyzet. Az 1926-ban látható képen a Római út melletti szőlő előtt látható apa és fia. Ez az út a Balaton-felvidék jó részén áthalad és állítólag a római kor óta járnak rajta emberek, innen a név.
A Badacsony egyik leghíresebb háza,a Szegedy Róza ház a hegy egyik leghíresebb lakójáról, Kisfaludy Sándor költő szerelméről kapta a nevét. A zalai alispán, Szegedy Ignéc akkor 18 éves lányával egy 1795-ös szüret során ismerkedett meg az akkor még huszártiszt Kisfaludy, Róza iránt pedig mély, de viszonzatlan szerelembe esett. Kisfaludy a napóleoni háborúban és más nők ölében kereste a vigaszt, de aztán pár év múlva, ismét szüretkor találkoztak, Róza pedig ekkor már engedett az udvarlásnak és hozzáment a már leszerelt költőhöz. A Szegedy Róza Házban most múzeum működik és a Kisfaludyról elnevezett utca vezet ide.
A képen az 1959-es badacsonyi szüret látható. Az 50-es évek nem igazán voltak büszke évei a magyar borászatnak, sőt, a világháború és a kommunista hatalomátvétel után a borkészítés és szőlészet eléggé szétzilálódott az országban. A háború után a nagybirtokok felbontása, a földosztás, majd az 50-es években az egész bortermelés államosítása miatt eléggé visszaesett a bor mennyisége és minősége is a háború előttihez képest. De szüret azért volt, a képek alapján pedig vidámság is.
Szüreti unalom a bazaltorgonák alatt. Amikor ez a kép készült, 1959-ben, akkor még bányásztak bazaltot a Badacsony tetején, 1949 és 1954 között ráadásul internálótáborként is működött a bánya. A bányát 1965-ben, 12 millió tonna bazalt elhordása után zárták be.
Ez alapján a kép alapján festette a Szőlődarálás című festményét Udvari Erzsébet Kossuth- és Munkácsy Mihály díjas magyar festőművész.
Nem csak a hordók kerültek a pincébe!
Vidám társaság jön lefelé a Kisfaludy Sándor utcában 1955-ben. Érthetőek is a mosolyok, ez az utca vezet a borospincékhez és a borozókhoz, például a Kisfaludy házhoz.
Az ötvenes években még annyi épület sem volt a hegyen, mint amennyit a két képen látnak. A két fotó között van némi átfedés.
Kisfaludy Sándor és felesége, Szegedy Róza az azóta utóbbiról elnevezett házban éltek, amely korábban Szegedy apjának présháza volt. Kisfaludynak is volt viszont egy présháza, nem messze a Szegedy Róza Háztól, amelyhez szintén a Kisfaludyról elnevezett utca vezet. A Kisfaludy-ház néven ismert épületből hasonlóan gyönyörű kilátás nyílik a Balatonra, mint a Szegedy Róza Házból. A Kisfaludy-ház már a 30-as években is borozóként és vendéglőként működött és ma is egy vendéglő üzemel benne.
Ez a pár nem ért fel egészen a Kisfaludy Sándor utcán.
A badacsonyi hajóállomáson a tó felé emelkedő Tátika étterem építésekor az ország talán legmenőbb épülete volt. Callmeyer Ferenc tervei alapján 1962-ben fejezték be az épületet, ez a kép is abban az évben készült.
Szüreti mulatság 1965-ben. A badacsonyi szüretelők ez alkalommal megnézhették az egy évvel korábban írt Ecsédi Lakodalmas című táncjátékot. Ecsed 270 kilométerrel arrébb, Heves megyében van, de ezt a közönség láthatóan nem bánta.
A szüreti mulatságon a táncjáték mellett lakoma is volt, így ránézésre csirkepörkölt és nokedli járt a badacsonyiaknak.
Ha nem 141 évvel később készült volna, akkor biztos lennék benne, hogy ez az 1959-es kép inspirálta Caspar David Friedrich Vándor a ködtenger fölött című festményét. Ködtenger ugyan nincs, magyar tenger van. Badacsonytomaj, Badacsonyörs és az Örsi hegy.