Egészen pontosan 12 121 szkennelt fotó, bár Chuckyeager – a gyűjtő – azt mondja, ez a szám teljesen véletlen.

Az adományozó főleg árveréseken és bolhapiacokon szerzi be a negatívokat, gyakran megelőzve a fortepanosokat. Pedig ő mindezt csak hobbiból csinálja: másfél óra „kulturális mentés” minden szombaton a bejáratott bolhapiacokon, közben meg az internetes oldalakat bújja, hátha értékes filmekre lel, például a hatvanas-hetvenes évek országunkba látogató német turistáitól.

Az első gyűjteményére egy lomtalanításon bukkant rá, amikor épp a kutyáját sétáltatta. Azóta pedig céltudatosan keresi a negatívokat, hogy aztán azokat elajándékozza a Fortepannak, hiszen szerinte „nincs értelme a sarokban zsákokban tárolni őket. Akkor már nézzék is az emberek.”

És van mit nézni.

A gyűjtemény nosztalgia a háború utáni Magyarországról, olyan, kissé agyonfotózott eseményekkel és helyszínekkel, mint a születésnap, ballagás vagy a Balaton-part. Egy következő képen talán a büszke autótulajdonos fotózza feleségét tisztára mosott járgányára dőlve, egy másikon meg már más kocsija landolt az árokban, körülötte kíváncsian kémlelő gyerekek. De találunk iskolai megrovót, és egy duplán exponált fotót is egy fiatal párról. Bár nem tudjuk, ki kicsoda, és talán olyan érzésünk is lehet, mintha mindezt láttuk volna már, az összeállítást akkor is érdemes végignézni. A Fortepan albumából válogattunk.

Korábbi Chuckyeager válogatásunkat itt nézheti meg.