Balla Demeter egy évvel ezelőtt, 2017. november 5-én, hunyt el – 86 éves korában. “Messziről jött, sokat látott, és fényképeivel mindent megmutat, amire csak van szemük a látóknak. Talán még annál is többet, mert képein nem minden látszik, de annál több érződik. Gigantikus életművet hagyott maga után. (...) Belülről kifelé sugárzó személyiség volt, s ha valaki megtanulta dekódolni akadozó beszédét, olyan tudáshoz juthatott, olyan emberi mélységekbe pillanthatott be, hogy beleszédült” – írta róla halála másnapján Kincses Károly fotómuzeológus.

Balla 1931. májusában született a Szentes környéki tanyavilágban. Előbb elektroműszerész képzettséget szerzett, majd a budapesti Ikarus-gyárban kezdett el dolgozni. Fényképeket húszéves korától készített, autodidakta módon sajátította el a fotózás tudományát: fotó- és képzőművészeti kiállításokra járt, szaktanfolyamra iratkozott be, előadásokat hallgatott. Ahogy a honlapján szereplő életrajzban is szerepel, a fényképész szakmunkás bizonyítvány megszerzése után a Fővárosi Fotó Vállalatnál helyezkedett el. Munkáira hamar felfigyeltek, díjakat nyert, majd rendszeresen publikált képeslapokban, könyvkiadóknál. 1969-től a Lapkiadó Vállalat szerkesztőségeiben dolgozott, az Ádám magazintól ment nyugdíjba 1988-ban, de a fényképezőgépet ezután sem tette le. Írásai, versei ezalatt az Új Tükörben, Élet és Irodalomban, Népszabadságban és a Kurírban jelentek meg.

Demeter nem fotóművész, hanem fotográfus, ki nem állhatta, ha fotóművésznek mondták – hangsúlyozta az Indexnek Hegyi Zsolt, aki mintegy harminc éven át dolgozott együtt Ballával, akinek haláláig kezelte az életművét, azóta örököse, jogutódja, a képek és az archívum gondozója, a mostani válogatásunkban megjelenő fotók adományozója. “Budapesti képek, eddig nem voltak közölve. Az ötvenes évek elejétől a 2000-es évekig terjedő időszakot fogják át. Az ‘56-os képei úgy készültek, hogy Sashalomról, ahol lakott, begyalogolt a belvárosba, és fényképezett – amit látott, és amit fontosnak érzett. Aztán a képeket elrejtette, nem szolgáltatta be, de még így is, az ellenforradalom támogatásáért, kirúgták a munkahelyéről. A képek azért is érdekesek, mert ő a portréiról volt ismert, és arról, hogy a 80-as évek közepétől javarészt csendéleteket, aktokat és - saját meghatározása szerint - kreatív fotókat készített, miközben ezek a képek is hordozzák azt a kompozíciós és esztétikai világot, ami jellemző a Balla-képekre” – mondta az Indexnek az anyagról Hegyi Zsolt.

Tímár Péter 1998-ban a Fotóművészet magazinban azt írta: “Balla Demetertől semmit nem tanultam. Amit ő a fényképezésről tud, azt nem lehet eltanulni. Arra csak születni lehet. Mint varázslónak, vagy Dalai Lámának is.”

Borítókép: Hegyi Zsolt felvétele Balla Demeterről.