Bár a kis, modernista üvegcsarnok rövid ideig állt csak, de megjelenése fontos fordulópont volt a Déli történetében. A pályaudvart az 1861-es megnyitásától az új épület 1962-es átadásáig ugyanis nagyobb átalakítások nélkül használták. Pedig száz év alatt a világ és a vasúti közlekedés is elég sokat változott.

A Déli története az 1825-27-es országgyűlésig nyúlik vissza, amikor is Széchenyi gróf javaslatot tett arra, hogy Magyarországon épüljön négy fő vasútvonal. Ezután hosszú ideig nem történt semmi, leszámítva a 48-as szabadságharcot, és a Kiegyezést, amely után végül szóba került a Budára építendő pályaudvar kérdése is. Rögtön egymásnak is feszült két álláspont: a racionális megközelítés a Dunához telepítette volna a pályaudvart, a fejlődés iránt ellenérzésekkel viseltetők viszont a város peremét javasolták, ahol nincsenek a szem előtt a múlt helyett a jövőt képviselő szerkezetek. Nem fogják kitalálni, de az utóbbiak győztek, így kezdték meg mai helyén, az akkor még külvárosi zónában az építkezést.

A Déli pályaudvarról 1861. április 1-jén indult az első személyvonat. A pályaudvar a Déli elnevezést egyébként nem földrajzi pozíciójáról kapta, hanem a Déli vasút nevű magán vasúti társaságról, amely üzemeltette a vonalat és a pályaudvart is. Az eredeti pályaudvar egy hatalmas, fából épült, fedett csarnok volt a vágányok felett. Az akkoriban high-technek számító épület és az elrendezés volt a minta a később épülő Keleti és Nyugati számára is.

A Déli története innentől hirtelen egyszerű lesz, mert hiába jött két világháború, forradalmak, technikai fejlődés, a pályaudvart az elkövetkező 100 évben legfeljebb foltozgatták, ha valamelyik világégésben károkat szenvedett.

A helyzet a második világháború után vált kritikussá. Az ostrom alatt megroggyant központi csarnokot ugyanis elbontották, így a tisztelt utazóközönség csak a Krisztinaváros oldalán megmaradt épületet használhatta. A pénztárak szintje elviselhetetlenül zsúfolttá vált, az emberek pedig a vágányokon keresztül botladozva juthattak el a vonatjukig.

Az új épületet 1962. január 4-én kezdték el építeni. Elbontották a terület északi oldalán, a kezdetektől ott működő vonatfordítót, a helyére pedig Kővári György tervei alapján felépült az az elegáns, üvegfalú épület, amelyet ma már nem sokan ismernek. A modernista tömb 10 évig volt csak látható. A kettes metró építésekor, 1972-ben visszabontották. Alapjaira szintén Kővári György tervei alapján építették a ma is látható, ívelt falai, üvegfelületei, jó arányai miatt jellegzetes pályaudvari épületet.

Kistestvérét, amelyért az építész Ybl-díjat is kapott, a Fortepan képeiből ismerhetik meg.